Miért "érett" hozzáállás ez és miért terjed egyre jobban?
Egy olyan életszemléletről van szó, ami önmagát tekintve nem volna rossz és elég valószerű is. Arról van szó, hogy ha megnézzük azt a tonnányi motivációs könyvet amit kiadnak, vagy ha a filozófiákból is azok felé haladunk, amik számunkra megnyugvást okoznak, akkor kilyukadunk egy olyan szemléletnél, aminek ez a lényege:
Az ami történik veled ha jó, ha rossz az nem a te hibád csupán megtörténik veled, a világot nem tudod megváltoztatni csak a hozzáállásodat, fogadj el mindent úgy, ahogy jön, akkor amikor jön és ne emészd magad bánkódással, ami megtörtént az megtörtént.
Jobban is ki lehetne fejteni, de a fő elv ez és... ez egy őrület számomra mert:
Nem tudom elfogadni, hogy minden csak úgy történik és javarészt nem rajtam múlik, hogy hogyan állnak hozzám, MÉGIS HOGYAN VALÓSÍTSAM MEG ÍGY ÖNMAGAM? Ez az elmélet amit fent leírtam nagyon lesarkított de ha megnyugvást keresünk mindig ide jutunk ki, elfogadás, relaxáció stb.. DE gondoljunk csak bele, EZ tulajdonképpen nem azt jelenti, hogy akarjunk, mégis törődjünk bele a sorsunkba és vagy elérjük amit szeretnénk, vagy nem és egyik opciónál sem bánkódjunk? Az életünk így is-úgyis letelik, akkor mi ez, hogy fogadjuk el, ha épp nem jön össze az amit szeretnénk?? Egy életünk van... A másik őrület pedig az, hogy nem a te hibád, hogy jó vagy rossz dolgok történnek veled és ebben az az őrület, hogy igaz is, mert élhetsz akár 40 évet olyan emberek közt akik valójában sohasem szerettek téged és ez alapján ítéled meg magad, pedig mondjuk egy várossal arrébb, minden sokkal jobb lett volna, DE KÉSŐ MERT MEGHALSZ. Ez megnyugvás? Ez harmónia és elfogadás? NEM, EZ EGY TRAGÉDIA.
válasza:"Miért, mi fog változni 20-30 év múlva azon kívül, hogy ráállok egy szakterületre amiben otthonosan mozgok és túl leszek x év munkaidőn, a testem pedig öregebb lesz?"
Megtanulod azt a 2-3 dolgot, amivel az érett ember gondolkodása fejlettebb a kamaszénál:
1) már nemcsak az absztrakthoz ragaszkodsz, hanem a konkrétnak is megadod, ami jár neki
2) megérted, hogy általában a dolgok relatívek és nem fekete-fehér, igen-nem alapon oszlanak meg, hanem mennyiség és mérték szerint
3) megérted, hogy az életben szinte sohasem jó és rossz dolgok között kell választani, ill. nem ez okoz problémát, hanem mondjuk a két jó dolog közti választás
4) elfogadod, hogy az "egyéniség vs. birka tömeg" és a többi hasonló tipikus kamaszprobléma nem egészen úgy van, mint korábban gondoltad
5) elfogadod, hogy ember vagy, tehát: nem tudsz olyan radikálisan különbözni a többi embertől, mint régen akartál; ösztönlény vagy; nagyon kevés játékszabályt rúghatsz fel, jórészt nem magad választod meg a szükségleteidet stb.; nem te vagy a Kivétel, akiről nem szólnak az ember- és társadalomtudományok. Aztán megtanulod helyükön kezelni a dolgokat, már nem fogsz annyi visszataszító dolgot, meg annyi szent dolgot se látni a világban, mint előbb.
De addig, míg ezt belátod, van időd. És ebben az időben nagyon jól lehet:
1) bulizni, mert az ember bírja az éjszakázást, bírja az italt, bírja a kényelmetlenséget, bírja a fáradtságot, nincsenek kényelmi és anyagi igényei
2) csajozni, mert a nők ekkoriban még idealisták és/vagy naivak
3) világot megváltani és hobbytevékenységeket folytatni, szóval lelkesedni és belevetni magad élvezetes dolgokba, mert ekkor még az ember jobban tud örülni meg lelkesedni, kevésbé kritikus és visszafogott.
Mert ezek jobban mennek 20, mint 30 évesen. A csajozást, bulizást, barátkozást és a hobbykat javaslom. Az élet értelmét nem kell keresned, mert nincs, az önmegvalósítás pedig magától jön kísérőjelenségként, mihelyt elkezdesz intenzívebben élni.
"Mondom próbálják :))) "
:) Viszont ezesetben a példám akkor mégis helytálló.
"Lesüllyedsz? LE? Miért van "le" a paraszt a részecskefizikushoz képest? "
Ne mondd, hogy te FENségesen éreznéd magad egy olyan társaságban ahol minden második szó az, hogy "dikk" vagy valami elképesztő merényletsorozat megy végbe szinte minden másodpercben a józan ész ellen. A parasztokat egyébként végig pejoratív értelemben gondoltam, csak foglalkozásként reagáltál egy példával, így inkább áttértem arra. Az, hogy miért van "le" az az én személyiségjegyem, talán rossz ember vagyok, de ha kimondva sohasem, de belül mindig is különbséget teszek emberek között foglalkozás és életstílus szerint, és igen van akiket lenézek, bárcsak ne így lenne.
"Az "ostoba" jelző is elvont. "
Lehet, de ha mindenkinek kapásból beugrana, hogy elvont jelző csupán, kevesebb lenne a kocsmai verekedés.
"mert egyszerűen fogalmazva az az állításod, hogy az emberiség butább, mintha okosabb lenne. "
Egy csomó elmélet született arról, hogyan működhetne minden ezerszer jobban, csak az emberi tényezőnél megbukik mind..
"UTÓítéleteim vannak, 12-14 évvel ezelőtti önmagam és akkori barátaim megfigyelése alapján."
Nekem viszont ez a megfigyelésem:
Elmondtam egy csajnak 15 évesen, hogy előbb utóbb a fiúbarátai cserbenhagyják, főleg akkor ha barátja lesz, a társaságok amikbe jár fel fognak oszlani, minden fel fog lazulni stb. Most 17 éves, minden úgy történt ahogy mondtam neki, persze akkor mikor mondtam én voltam a hül*e, most ha mondom, hogy "emlékszel amikor mondtam" akkor is én lennék a hül*e :D. Összességében, nem nem számít, hogy kamasz vagyok vagy sem, mert egy csomó területen igazam van, még ha ez annak rovására is megy, hogy a 14-18 (a jelenlegi korom a 18) közti szakasz gyakorlatilag eseménytelenül telt el az életemben, de igazam volt és ezt senki és semmi nem veheti el tőlem (és persze ki is akarná elvenni..nem mintha bármi jelentősége vagy értelme lenne, hisz mindezek átélése után így is azt az érzést keltem benned, hogy egy kamasz ír). Tudtam amit mindenki más nem, hogy hiábavaló az egész, én az általad leírt "felnőtt" szemszögből voltam képes nézni mindent.
"2) megérted, hogy általában a dolgok relatívek és nem fekete-fehér, igen-nem alapon oszlanak meg, hanem mennyiség és mérték szerint"
Ezt a részt kifejtenéd jobban?
"nagyon kevés játékszabályt rúghatsz fel, jórészt nem magad választod meg a szükségleteidet stb."
Tehát oda akarsz kilyukadni, hogy a szenvedések nyomós része abból keletkezik, hogy azt hiszem mindenható vagyok és nem tisztelem a szükségleteim, amik kielégülésre vágynak, amit nem kapnak meg, ezért viszontválaszul gyötörnek? Gondolkodtam már ezen, de nem merültem bele kellőképp.
Egyébként az egész 5-ös pontodat két szemszögből is lehet vizsgálni:
1: Reális és ésszerű fejlődéstörténet egy felnőttől, amit "kamasz"-ként illene elhinnem.
2: Egy remény-fosztott, tűz nélküli és elkeseredett belesavanyodás az életbe és az ebből kifolyólagos hit abban a tekintetben, hogy mindent értesz.
"1) bulizni, mert az ember bírja az éjszakázást, bírja az italt, bírja a kényelmetlenséget, bírja a fáradtságot, nincsenek kényelmi és anyagi igényei "
-nincs kivel éjszakázzak
-nincs kivel igyak
-lehetőségem sincs bírni a kényelmetlenséget, így fogalmam sincs, hogy bírom e
-ha engem kérdezel elképesztően fáradt voltam amióta az eszemet tudom
-kényelmi és anyagi igényeimről valóban lemondok, de alapesetben ha van rá keret, akkor hatalmasak
"2) csajozni, mert a nők ekkoriban még idealisták és/vagy naivak "
Magas vagyok és nagyon elszántnak tűnök, magabiztosan lépek fel, de a kezdeményezőkészségem 0. Ez 2 dolgot eredményez:
1: a csajokat nem merem leszólítani és ez továbbalakul egy olyanfajta érzéssé ami azzal tölt el, hogy alkot egy olyan hamis képet ami azt sugallja, hogy nem is akarok leszólítani senkit.
2: a csajok nem mernek közeledni felém.
"3) világot megváltani és hobbytevékenységeket folytatni, szóval lelkesedni és belevetni magad élvezetes dolgokba, mert ekkor még az ember jobban tud örülni meg lelkesedni, kevésbé kritikus és visszafogott. "
Szerintem én nagyon kritikus vagyok, de egyébként lövésem sincs mibe vessem bele magam itt egy kupac sóderen kívül.
"A csajozást, bulizást, barátkozást és a hobbykat javaslom."
Egyszerűen NEM MEGY és ami rosszabb, hogy fogalmam sincs ki mit ért ezek alatt, vagy mit hogyan kellene csinálnom...
Ja és még valami, erre nagyon kíváncsi vagyok:
Vegyünk egy átlagos iskolai napot, lemegy 7 tanóra, délután 2-ő van, ilyenkor mit kellene éreznie egy fiatalnak aki tele van energiával, milyen állapotban kellene lennie? Olyanban ahol bármikor beszélgetésbe elegyedhet egy szép lánnyal és képes frappánsan reagálni, vagy frappánsan leszólítani?
Mert én ezt érzem:
Reggel még van némi energiám, aztán belemerülök a tanulásba, egész nap röhögcsélünk osztálytársammal vagy társaimmal, az egyikkel különösen érdekes témákról szoktunk beszélgetni és sokszor nézem olyan szemmel őt, mint amit te az UTÓítéleteidről írtál.. De a 7.óra végére, sőt már előbb, (csak a szünetekben csupán beszélgetek bent a teremben) valahogy átalakul a reggeli frissesség (ami egyébként sem valami hűdenagy) egy olyan világlátásba/hangulatba, ahol konkrétan nem is lesz számomra kérdés, hogy leszólítsak egy lányt, hanem egyértelműen érzem azt hogy "dehogyis, nem, minek?" , fárasztó, kicsinyes dolognak érzem és rohanok a buszhoz, hogy jöhessek haza kajálni. Utolsó napokon szintén ez, azzal a különbséggel, hogy hazajövök és tudatosul bennem, hogy megint az 1 hét szünet alatt egyedül leszek, mivel sehová nem hívattam meg magam. Fogalmam sincs mit szúrok el, ha egyáltalán elszúrok valamit.
válasza:"Ne mondd, hogy te FENségesen éreznéd magad egy olyan társaságban ahol minden második szó az, hogy "dikk""
Nem járok ilyen társaságba, mert nem élvezném. De ettől nem tekintem alsóbbrendűnek azokat, akikkel nem szeretek együtt lenni. Nem élvezni valaki társaságát és lenézni valakit két teljesen különböző dolog.
"vagy valami elképesztő merényletsorozat megy végbe szinte minden másodpercben a józan ész ellen."
Értelmiségi társaságokban ez hú de gyakori :)))
"Az, hogy miért van "le" az az én személyiségjegyem, talán rossz ember vagyok"
Nem, csak kissé bizonytalan. És azzal kell körülbástyáznod az identitásodat, hogy akik tőled különböznek, azokat lenézed. Ez egy ideig így lesz, aztán majd elmúlik, amikor az énképed annyira stabil lesz, hogy erre a mankóra már nem lesz szükséged.
"mikor mondtam én voltam a hül*e, most ha mondom, hogy "emlékszel amikor mondtam" akkor is én lennék a hül*e :D."
Ezen kár izgulni. Így működnek az emberek és kész. Raktározd el ezt a tudást és használd.
"Ezt a részt kifejtenéd jobban?"
Nincs jó és rossz, hanem x szempontból jobb van, vagy x szempontból rosszabb. Vagy x szempontból jobb DE y szempontból rosszabb. Ez a valóság. Jó és rossz csak a mesékben van. A mesék természetesen hasznosak, mert rögzítenek bizonyos elvont kategóriákat (pl. jó és rossz). Később azonban túllépünk a meséken és a mesékben megjelenő egyszerűbb elméleteket finomabbakra cseréljük.
"Tehát oda akarsz kilyukadni, hogy a szenvedések nyomós része abból keletkezik, hogy azt hiszem mindenható vagyok"
Igen, ezt gyönyörűen átláttad most.
"1: Reális és ésszerű fejlődéstörténet egy felnőttől, amit "kamasz"-ként illene elhinnem."
Tulajdonképpen nem. Nem lehet fejlődési fokozatokat átugorni. Nem is ajánlott. Ráadásul a fejlődés egyben visszafejlődés is, mert az egyik képességünk kifejlődik, közben a másik elhal. Amit javaslok, az az, hogy bölcselkedés helyett hozd ki a maximumot a fiatal korból, és aztán ráérsz mintafelnőttnek lenni. A fiatalságból a maximumot viszont úgy lehet kihozni, ha bulizol, csajozol, barátkozol és elköteleződsz valami/valaki mellett.
"remény-fosztott, tűz nélküli..."
Mi az, niccsét olvasol? Ne modoroskodj, nem menő.
"nincs kivel éjszakázzak
-nincs kivel igyak"
Akkor szerezz! Erről beszélek.
"lehetőségem sincs bírni a kényelmetlenséget, így fogalmam sincs, hogy bírom e
-ha engem kérdezel elképesztően fáradt voltam amióta az eszemet tudom"
Az iskolában én is fáradt voltam. Hegymászás, csajozás, messzi országokban utazás, néha csövezés közben meg sohasem. Még jó hogy! Egy olyan fojtó, nem inspiratív hely, mint az iskola, az embert lefárasztja. Lelkesedés és szabad erőkifejtés közben derül ki, mire vagy képes.
"kényelmi és anyagi igényeimről valóban lemondok, de alapesetben ha van rá keret, akkor hatalmasak"
Ez nem szerencsés, mivel kicsit öreges dolog. Anyagilag igényesnek lenni ráérsz 40 után.
"Magas vagyok és nagyon elszántnak tűnök, magabiztosan lépek fel"
Akkor minden OK.
"1: a csajokat nem merem leszólítani"
Nem leszólítani kell, hanem beszédbe elegyedni velük. A többi megy magától.
"Szerintem én nagyon kritikus vagyok"
Kritikus? Inkább adod a spleenes pózt, mint minden "entellektüell" fiatal. De ez csak egy szerep, amit néha előadunk, néha meg levetkőzhetünk.
"de egyébként lövésem sincs mibe vessem bele magam itt egy kupac sóderen kívül"
Akkor ideje kipróbálni minél több dolgot és rájönni, mit tudsz élvezni.
"Egyszerűen NEM MEGY"
Ha most nem megy, akkor szerinted mikor megy? Most ideális a helyzet. Fel kellene szabadítanod magad. Az ideálképek terrorja alól, az elképzelt szerepeknek való megfelelés alól.
Felszabadító élményekre lenne szükséged, egy kis önkontroll-vesztésre, hülyülésre. Hogy megértsd, hogy nem kell félistennek vagy csodabogárnak lenned, hanem anélkül is megy.
"és ami rosszabb, hogy fogalmam sincs ki mit ért ezek alatt, vagy mit hogyan kellene csinálnom."
Elárulom: nincs titok. Pont az a semmi az egész, amennyinek látszik.
válasza:"Reggel még van némi energiám, aztán belemerülök a tanulásba, egész nap röhögcsélünk osztálytársammal vagy társaimmal, az egyikkel különösen érdekes témákról szoktunk beszélgetni ... megint az 1 hét szünet alatt egyedül leszek, mivel sehová nem hívattam meg magam. Fogalmam sincs mit szúrok el, ha egyáltalán elszúrok valamit."
Szóval elbeszélgetsz mindenféle témákról, de iskolán kívüli programot nem sikerül összeütni. Ennek lehet pl. egy olyan roppant egyszerű oka, hogy sok mindenről beszélgettek, de ilyesmiről nem. Tehát tök személytelen a kommunikációtok, olyan, mint egy szakmai beszélgetés. Mondjuk egyik nap megbeszélitek a Big Banget, másnap a részecskefizika standard modelljét, harmadik nap az előember kialakulását, de az, hogy ki hogyan tölti a hétvégéjét, nem kerül napirendre. Ha ez már évek óta így van, akkor persze nehéz korrigálni, de amúgy a megoldás annyi, hogy érdeklődőbb vagy, felteszel személyes kérdéseket, és a mondanivalódba belekeversz személyesebb hangvételt is. A legtöbb ember szeret magáról beszélni, így ha kérdést kap, szívesen beszél magáról. Így könnyebb a másikkal ismerkedni. Probléma akkor van, ha a társaságod többi tagja is otthon ül. Akkor neked kell kitalálnod valami programot és hívni másokat. Nagyon elvarázsolt társaság esetén nem fogod tudni elhívni bulizni a többi matekzsenit, de egy közös projekt jobb is, mint egy buli.
"Ha most nem megy, akkor szerinted mikor megy? Most ideális a helyzet. Fel kellene szabadítanod magad. Az ideálképek terrorja alól, az elképzelt szerepeknek való megfelelés alól. "
Így van, most kéne mennie de nem megy. Elmegyek a városba egyedül, fagyizom, egyedül ücsörgök a parkban, miközben sms-ben megszakítom az egyetlen csajjal a kapcsolatot aki tetszik is és élvezem a társaságát (mert soha nem tudunk találkozni, mert neki minden napra van valami programja amibe én nem férek bele és annak nincs értelme, hogy neten keresztül szenvedjünk egymással). Pont ez a lényeg, hogy MOST VAN A MOST, aminek lennie kéne, de mégsincs semmi.. nem tudok jópofát vágni amikor kimegyek az utcára, amikor meg igen, akkor túlzottan magabiztos leszek és úgy érzem hogy senki társaságára nincs szükségem.
Véget akarok vetni ennek az egésznek, de tényleg.. hiába ismerek az életről meg a nézőpontokról egy csomó mindent, de nincs erőm vagy VALAMIM ami kéne ehhez az egészhez. Tökmind1, hogy másnak milyen, de nekem maga a pokol az élet, mert tényleg, akárhogy próbálkozom semmi olyan nem történik ami drasztikus változást hozna pozitív irányba, csak negatívba. Most kitaláltam, hogy azok ellen amik ellen eddig magamban küzdöttem, inkább rájátszok.. ha eddig késztetést éreztem arra, hogy kíméletlen legyek akkor az leszek, elég volt a szenvedésből.
válasza:"Elmegyek a városba egyedül, fagyizom, egyedül ücsörgök a parkban"
Legközelebb hívj meg valakit. Ennek érdekében építs ki személyes kapcsolatokat. A fent leírtak figyelembevételével. Középiskola utolsó évében különösen rátör mindenkire a pánik, hogy bizonyos lehetőségeket már csak pár hónap van megvalósítani, ilyenkor szokott mindenki mindenkivel járni.
"Pont ez a lényeg, hogy MOST VAN A MOST, aminek lennie kéne"
Akkor már messze kijjebb vagy, mintha elméleteket gyártanál arról, hogy még ennyi meg ennyi éved van arra, hogy megvalósítsd ezt vagy azt. Tényleg most van most. És nem nehéz az egész. Nem a legszebb lányt kell egyből kinézned, akin mindenki lóg. Lehet a másik legszebbet is, akin nem lógnak annyian, mert csendesebb. Beszélgetsz vele. A te korodban mindenki kavar mindenkivel. Számíts arra, hogy ha szóba elegyedsz 10 nővel, abból várhatóan 2-3 kapcsolat lehet. Kb. ilyenek az arányok.
"nincs erőm vagy VALAMIM ami kéne ehhez az egészhez."
Valaminek ki kellene mozdítania a holtpontról, hogy elindulj. Ez a valami lehet a saját döntésed is amellett, hogy kivételesen most tényleg megszólítod azt a lányt ott, a szabadtéri koncerten / filmklubban / színjátszókör próbáján / folyosón / parkban. Sok esetben környezetváltozás, új barátok jelentkezése stb. segít, mondjuk egy életrevalóbb haver élénkít fel egy kicsit. Meg persze lehet várni a sültgalambok röptét is.
"Tökmind1, hogy másnak milyen, de nekem maga a pokol az élet"
Nem, a te problémád klasszikus, a többség átesik ezen, én is voltam így 15-16 éves kor körül, sőt néha később is.
"mert tényleg, akárhogy próbálkozom semmi olyan nem történik ami drasztikus változást hozna pozitív irányba"
Először is egy lépést kellene tenni pozitív irányba, aztán minden újabb lépés egy alap lenne, ahonnan továbblépsz. Nem lehet 1 nap alatt mindent elérni.
"ha eddig késztetést éreztem arra, hogy kíméletlen legyek akkor az leszek, elég volt a szenvedésből."
Nem kíméletlenségre, hanem lazaságra lenne szerintem szükséged, de mintha ezt már mondtam volna :)))
Véletlenül elküldte előbb, szóval:
Oké, kösz a válaszokat, megfogadom a tanácsaid. Amúgy szerinted hülyeség volt megszakítani a kapcsolatot azzal a lánnyal? Kicsit ilyen "kapcsolatfüggés" szerűbe kezdett átmenni pár hónapja és úgy éreztem, hogy lekorlátoz és úgy döntöttem, hogy megszakítom vele a kapcsolatot, pedig valójában ő nem érezhette ugyan ezt, mivel ez az egész csak a fejemben létezett, semmilyen korlátozásról nem volt szó, csak így éltem meg a kialakult kötődés miatt. Biztosan szar lehet neki meg rossz ember vagyok, de szerintem ezt meg kellett tennem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!