Miért "érett" hozzáállás ez és miért terjed egyre jobban?
Egy olyan életszemléletről van szó, ami önmagát tekintve nem volna rossz és elég valószerű is. Arról van szó, hogy ha megnézzük azt a tonnányi motivációs könyvet amit kiadnak, vagy ha a filozófiákból is azok felé haladunk, amik számunkra megnyugvást okoznak, akkor kilyukadunk egy olyan szemléletnél, aminek ez a lényege:
Az ami történik veled ha jó, ha rossz az nem a te hibád csupán megtörténik veled, a világot nem tudod megváltoztatni csak a hozzáállásodat, fogadj el mindent úgy, ahogy jön, akkor amikor jön és ne emészd magad bánkódással, ami megtörtént az megtörtént.
Jobban is ki lehetne fejteni, de a fő elv ez és... ez egy őrület számomra mert:
Nem tudom elfogadni, hogy minden csak úgy történik és javarészt nem rajtam múlik, hogy hogyan állnak hozzám, MÉGIS HOGYAN VALÓSÍTSAM MEG ÍGY ÖNMAGAM? Ez az elmélet amit fent leírtam nagyon lesarkított de ha megnyugvást keresünk mindig ide jutunk ki, elfogadás, relaxáció stb.. DE gondoljunk csak bele, EZ tulajdonképpen nem azt jelenti, hogy akarjunk, mégis törődjünk bele a sorsunkba és vagy elérjük amit szeretnénk, vagy nem és egyik opciónál sem bánkódjunk? Az életünk így is-úgyis letelik, akkor mi ez, hogy fogadjuk el, ha épp nem jön össze az amit szeretnénk?? Egy életünk van... A másik őrület pedig az, hogy nem a te hibád, hogy jó vagy rossz dolgok történnek veled és ebben az az őrület, hogy igaz is, mert élhetsz akár 40 évet olyan emberek közt akik valójában sohasem szerettek téged és ez alapján ítéled meg magad, pedig mondjuk egy várossal arrébb, minden sokkal jobb lett volna, DE KÉSŐ MERT MEGHALSZ. Ez megnyugvás? Ez harmónia és elfogadás? NEM, EZ EGY TRAGÉDIA.
válasza:
válasza:Szerintem pont abban rejlik az érettség vagy bölcsesség, hogy az ember képes megítélni, mi az, amit el kell fogadnia, mert nem megváltoztatható, és képes felismerni, mi volt a saját felelőssége abban, ami vele történt, hogy később ne kövesse el megint ugyanazt a hibát. Fejjel menni a falnak nem érdemes, de adott esetben átmászni rajta, lyukat ásni rajta vagy egyszerűen megkerülni jó ötlet lehet.
A múltat el kell fogadni olyannak, amilyen. Senki nem tud rajta változtatni semennyi bánkódással vagy önmarcangolással sem. A jövőt meg fel kell mérni, mik a lehetőségek, ezek közül melyike(ke)t szeretném elérni, mitől függ ez, és ezek közül mi múlik rajtam. Aztán ennek megfelelően próbálkozni.
Ennél jobbat nem tudsz tenni, nem vagyunk mágusok és nincs aranyhal sem.
válasza:A választ az életre Osho könyveiben keresd. Kezd az Örömmel.
Hülyeségeket írtál le..
válasza:"Az ami történik veled..."
Ez így nagyon szép, csak éppen sokféleképpen értelmezhető és teljesen félre is lehet érteni.
Mert jelentheti azt, hogy megtanulod elviselni a bosszúségokat, lemondasz a vádaskodásról és az önsajnálattól, lemondasz arról, hogy perben állj a világgal stb. Szóval nem kínzod magad fölöslegesen. De jelenthet teljes rezignációt és fatalizmust is. Szóval egy bekezdésben nem lehet kifejteni egy komplett életfilozófiát.
"Nem tudom elfogadni, hogy minden csak úgy történik "
Attól függ, mit értesz csak úgy-on. Pl. ha a determinizmus igaz, az csakúgy vagy nem csakúgy?
"MÉGIS HOGYAN VALÓSÍTSAM MEG ÍGY ÖNMAGAM?"
Folyamatosan azt csinálod, most is.
"EZ tulajdonképpen nem azt jelenti, hogy akarjunk, mégis törődjünk bele a sorsunkba és vagy elérjük amit szeretnénk, vagy nem és egyik opciónál sem bánkódjunk?"
Sok mindent jelenthet, és ezért nem elég egy bekezdésbe szuszakolni egy életet.
"Az életünk így is-úgyis letelik, akkor mi ez, hogy fogadjuk el, ha épp nem jön össze az amit szeretnénk?"
Pl. nagyon szeretnél sakkvilágbajnok lenni. De kutyaütő vagy sakkban. Ezt a tényt el kell fogadnod, mert ha ezen bánkódsz, arra tényleg rámegy az életed. Egyébként mindenen lehet bánkódni: miért nem én vagyok a világ legokosabb embere???? hát lehet bírni ezt??? és miért nem én vagyok a király?? stb.
A kisgyerekek még azt is traumaként élik meg, hogy nem tudnak repülni, hogy nincs minden nap karácsony. Aztán idővel elfogadják, hogy ezzel szemben tehetetlenek, és amivel szemben az ember tehetetlen, azzal szemben megkeményedik.
Az érettség egyik megnyilvánulása, amikor az ember lemond dolgokról, és kompromisszumokat köt. Ez addig fajul, hogy 88 évesen esetleg már lemondasz mindenről és az egyetlen sikered, hogy még nem kell pelenkázni (aztán eljön az a pillanat is, amikor már igen). Ne feledd, hogy az "érés" azonos folyamat a vereségek beismerésével, és egy kétélű folyamat.
Fiatal korban az érés még segít, mert ahogy egyre több területen kiderül, hogy nem vagy alkalmas rá, és ahogy szállítod lefelé az igényeidet a kudarcok hatására, úgy leszel egyre boldogabb, ugyanis egy idő után azokra a területekre találod beszorítva magad, amihez van tehetséged, és olyan célokkal, amik elérhetőek. Ez stabilizálódik kb. 30 éves korra, és így marad 60-ig, aztán elkezdődik a csúszás lefelé. Nem véletlen, hogy a fiatalok és öregek a legboldogtalanabbak, míg a 30-60 évesek elég jól érzik magukat.
"Ez harmónia és elfogadás? NEM, EZ EGY TRAGÉDIA."
Ez meg egy ordas nagy közhely. Persze, a világ tragikus, mert meghalunk, blablabla. Van, aki szerint meg pont ezért alapvetően komikus, megint mások szerint alapvetően banális stb.
23:20
De még csak azt sem mondhatjuk, hogy a meglátásaink helytállóak lennének. Mondjuk 1 hónap múlva, lehet ostobaságnak fog tűnni amit itt leírtam és 2 hónappal ezelőtt még ki sem írtam volna stb.
Ezzel azt akarom mondani, hogy ha mondjuk egy magányos 40 éves valaki abban a felfogásban él, hogy összeesküdött a világ ellene, senki nem kíváncsi rá és ez így marad élete végéig, de rá egy hétre elmegy valahová ahol jól-érzi magát és felfogja, hogy hülyeség volt amit gondolt X éven keresztül, akkor mondjuk 2 hétig ebben a felfogásban él, majd visszazuhan ugyan abba az egyedüllétbe amiben volt és ugyan abba a felfogásba amiben eddig hitt ERGÓ nemes egyszerűséggel nem tudja helytállóan és logikusan felépíteni a saját világlátását, mert ahhoz alkalmazkodik amiben épp van. Ez ugyan így igaz, akkor amikor az embernek van barátja/barátnője vagy nincs, az embernek van pénze vagy nincs. Nincs is valódi személyiség csak a hatásokra adott reakciók vannak, amik mindenféle undorító vagy kellemes formát öltenek.
válasza:10:56
"Mondjuk 1 hónap múlva, lehet ostobaságnak fog tűnni amit itt leírtam és 2 hónappal ezelőtt még ki sem írtam volna stb."
Ez benne van a pakliban, ugyanakkor van egy csomó biztos, milliószor kipróbált, bizonyított tudás. Praktikus szempontból jobb is, ha főleg bizonyított dolgokkal tömöd tele a fejed legendák, mendemondák, babonák és mesék helyett.
"...nem tudja helytállóan és logikusan felépíteni a saját világlátását, mert ahhoz alkalmazkodik amiben épp van."
Általában az ember képes különbséget tenni a világ működéséről alkotott nézetrendszere és a hangulata között, ha már túl van a kamaszkoron, amikor a világ aszerint volt egy sivár és gonosz vagy egy csodaszép és kellemes hely, hogy volt-e az illetőnek csaja.
A világról alkotott elképzeléseink felnőttkorban sem függetlenek az érdekeinktől, hiszen pont arra valók, hogy segítsenek nekünk, nem arra, hogy hátráltassanak.
Ennek ellenére az ember nem változtatja hangulatfüggően a meggyőződéseit, mert egy hangulat nem érv.
Amúgy van egy csomó dolog, aminek az igazsága/hamissága nem függ az érdekektől. Nem minden politika, vannak természettudományos, műszaki stb. ismeretek, melyek objektívek.
"Nincs is valódi személyiség csak a hatásokra adott reakciók vannak"
A személyiség az egyén viselkedési diszpozíciónak összessége. Pongyolábban: "hatásokra adott reakciók"... Vagyis szerinted nincs is személyiség, mert csak személyiség van.
Ezt írtad: Általában az ember képes különbséget tenni a világ működéséről alkotott nézetrendszere és a hangulata között, ha már túl van a kamaszkoron, amikor a világ aszerint volt egy sivár és gonosz vagy egy csodaszép és kellemes hely, hogy volt-e az illetőnek csaja.
És mi van, ha ugyan ez a helyzet felnőtt korban is, csak felnőttként már észre sem veszik az emberek saját magukon azt, hogy mi szerint cselekszenek? Honnan tudod, hogy te most épp minek szellemében dolgozol egyfolytában, vagy az minek hatására tölt el elégedettséggel?
"Ennek ellenére az ember nem változtatja hangulatfüggően a meggyőződéseit, mert egy hangulat nem érv. "
Hallottál már átmeneti elmezavarról?
válasza:16:40
"És mi van, ha ugyan ez a helyzet felnőtt korban is, csak felnőttként már észre sem veszik az emberek saját magukon azt, hogy mi szerint cselekszenek?"
Minél infantilisebb marad egy felnőtt, ez annál inkább igaz lesz rá. De ne mondjuk az alkeszeket, impulzív bűnözőket és svájcifrank-"károsultakat" tekintsük alapesetnek, hanem az értelmesebb embereket.
"Honnan tudod, hogy te most épp minek szellemében dolgozol egyfolytában, vagy az minek hatására tölt el elégedettséggel?"
A kérdés eléggé értelmetlen. Honnan tudom? Mondjuk onnan, hogy van egy csomó tudásom az eddigi életemről, egy csomó tapasztalatom arról, hogy ki vagyok, megvannak a gondolataim és érveim, és általában van némi fogalmam az emberi természetről.
Nem, nem szokott a világnézetem naponta háromszor cserélődni.
Igen, kamasz koromban az én gondolkodásom is gyakran csapongott, és gyakran láttam a világot felváltva rózsaszínben és feketében.
"Hallottál már átmeneti elmezavarról?"
Igen, csak hát ez teljesen irreleváns. Az emberek az életük nagy részét nem "átmeneti elmezavarban" töltik. Az átmeneti elmezavart azért hívják így, mert kivételes. Éppen ezért nem példáz semmi érdekeset a mi szempontunkból.
Amit művelsz, az a kamaszokra jellemző "jogászkodás": ha tapasztalnak egy jelenséget, akkor arról megállapítják, hogy sért vagy példáz egy elvet, aztán pedig az elv mentén felnagyítják a jelenséget ad absurdum.
(Pl.: megváltozott a véleményem az évek során valamiről. Következtetés: a vélemények változhatnak. Felnagyítás: minden vélemény állandóan változik, juj juj! További felnagyítás: semmit se tudhatunk, minden káosz és szédület, jaj szegény fejünknek).
A megoldás pedig az, hogy megpróbálsz konkrét mennyiségekben, mértékekben, intenzitásokban gondolkodni, nemcsak elvekben.
Megjegyzem, ez nem könnyű, a legtöbb embernek nem is megy, ezt tudja jól kihasználni a reklám és a propaganda.
Azt írtad, hogy "egy hangulat nem érv", erre mondtam az átmeneti elmezavart, amit igenis érvként használnak a bíróságon, nem erre a beszélgetésre értettem. Szóval egy hangulat abszolút lehet érv, erre az érvre állítják fel a védelmet az ügyvédek, erre az érvre hivatkoznak a diákok a fegyelmi tárgyalásokon és még folytathatnám a sort.. talán ha lecsupaszítjuk nem érv, de könnyedén lehet akként tálalni.
"Honnan tudom? Mondjuk onnan, hogy van egy csomó tudásom az eddigi életemről"
A tudásod csak az eddigi életedből származhat ami még azt is figyelembe véve, hogy bizonyára értelmes, széles-látókörű ember vagy -elég kis terület (ezt értsd úgy, hogy egy ember elég keveset tapasztal meg 1 millió emberhez képest stb) és még ezt is tovább lehet bontani arra, hogy a tapasztalataid alapján alkottál véleményt a világról. De persze mindez rám is igaz, elég keveset tudunk...
"általában van némi fogalmam az emberi természetről. "
Általában van némi fogalmad arról, hogyan tálald az általad egyébként megtanult/elsajátított tudást az emberi természetről. :)
"Nem, nem szokott a világnézetem naponta háromszor cserélődni. "
Én is ezt hiszem, közben a felszín alatt már mozgolódik valami. Túlságosan lefoglal a munkád? Vonulj egy napra egy totál csöndes helyre és várd meg mi lesz. Azt hiszed stabil vagy? Vagy csupán teljes mértékben elhiszed magadról, hogy amit dolgozol, abban teljesen profi vagy és ettől tényleg minden jól megy és ez lefoglal folyamatosan, olyannyira, hogyha szórakozni mész, vagy kikapcsolódni tudod értékelni azt akkora mértékben, hogy úgy tűnjön minden teljesen rendben van, holott csak gondolkodni nincs időd saját magadról.
"Igen, kamasz koromban az én gondolkodásom is gyakran csapongott, és gyakran láttam a világot felváltva rózsaszínben és feketében. "
Akkor még foglalkoztál magaddal és nem a munkád határozta meg az életed, nem akörül forgott minden... mostmár igen.
"Amit művelsz, az a kamaszokra jellemző "jogászkodás": ha tapasztalnak egy jelenséget, akkor arról megállapítják, hogy sért vagy példáz egy elvet, aztán pedig az elv mentén felnagyítják a jelenséget ad absurdum. "
Az ügyvédek ugyan ezt csinálják azzal a különbséggel, hogy ők kézhez kapnak játszótársakat, kiket ügyfeleknek neveztek el és rajtuk élik ki belső felháborodásaikat a per alatt. Mindig jobb más játékával játszani mint a sajátunkéval.
"Megjegyzem, ez nem könnyű, a legtöbb embernek nem is megy, ezt tudja jól kihasználni a reklám és a propaganda."
Egyesek érzik is, mikor befolyásolják őket, mások annyira el vannak szigetelődve, hogy törődésként élik meg a propagandát, még úgy is, hogy belül tudják mi folyik... Megérdemlik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!