Miért fontosabb sok embernek egy meg nem született ember, mint egy már régóta létező?

Kedves 21-es! Senki nem hozott fel vallást még. Inkább Te is gyere épeszű érvekkel, hiszen azt állítod, hogy Neked vannak olyanok.

Kedves Kérdező! Megértelek. Szar dolog áldozatnak lenni, és itt valamelyest emberi érzés, mondjuk úgy, túlélő ösztön az, hogy akkor inkább én leszek, aki áldozattá tesz mást.

De sajna azért olyan nehéz ez az egész AB-kérdés, mert egy kétélű kardnak tűnik.

Ha rájössz, hogy babát vársz nem várt módon, akkor úgy érzed, áldozat vagy, és áldozat maradsz, ha megszülöd a gyereket, majd pedig neked kell felnevelned, ezért akkor és ott, amikor még nincs 12 hetes a magzat, úgy döntesz, hogy abortálsz, ahogy naponta kb. 123.000-en teszik az egész világon (2009-es adat), nehogy Te maradj az áldozat.

De a másik oldalt, a kard másik élét addig még nem ismerted. De rengeteg lánynál éppen ekkor jön a másik él, ami élesebb, súlyosabb és jó sok évig ott marad. A lelkiisimeret-furdalás amiatt, hogy tudja, érzi, mit csinált. Megölt egy másik embert, méghozzá a sajátját. Ez sokkal fájóbb és ijesztőbb tud lenni.

Mielőtt kérdezed: van tapasztalat.

"de mi van azokkal, akik nem engedhetnek meg maguknak egy gyereket, de az örök, igaz szerelem megvan"

Ahol örök igaz szerelem van ott szóba se jöhet a szerelem gyümölcsének elpusztítása, bármilyenek is az anyagi körülmények.

Ismerek családot, akik minimálbérből élnek és 3-4 gyerekük van... Nagymamámék idejében 10 gyerek is született egy családban és többnyire mind megélte a felnőtt kort és saját családot alapított. De akik meghaltak azok se a szegénység miatt, hanem mert még fejletlenebb volt az orvostudomány.

A probléma azoknál van inkább, akik pontosan, hogy nem igaz szerelemmel viseltetnek egymás iránt, hanem csak egy "kapcsolat" a sok közül... De azért mert ők jól szórakoznak vesszen oda egy emberi élet?

Én azért (is) tartom fontosnak a "meg-nem-született" életet, mert egyszerűen kiráz a hideg az olyan emberektől, akik felelőtlenül élnek és aztán a felelősséget és a következményeket másra hárítják. És még inkább utálom, hogy az ilyenek aztán egyszer gyereket fognak nevelni és a saját marhaságaikat tovább adják, mert aki egyszer abortált, az milyen alapon papol majd a gyermekének, hogy nem szabad még ha rá is jött, hogy nem jó döntés?!

Na és most ezért vagyunk ilyan fiatalokkal körbe véve, akik nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, nem találják a helyüket a világban, nem tudják mi az érték, mi a szeretet és mi a szerelem. 13 évesen már túl vannak pár egyéjszakás kalandon, 16 évesen az első abortuszon, 18 évesen már fullosan kiégtek, cigiznek, isznak és drogoznak, 25 évesen az első öngyilkossági kisérlet... stb.

Ilyen jövő vár ránk, ha folytatjuk az esztelen játékainkat egymással és a élettel...

(És ebben semmi vallási dolog nincs ezen a ponton, ezek csak tények és megfigyelések)

""Inkább átélem, minthogy gyilkos legyek."

akkor nem csak hogy mazochista vagy, és nem tiszteled önmagad, de még abszolút logikátlanul is viselkednél."

Ennek semmi köze nincs ahhoz h nem tisztelem önmagam. Tisztelem önmagam, de miért azt büntessem, aki nem ártott nekem semmit? Mi abban a logika, hogy ilyenkor abortálok? Tökön rúgnám, széjjel szedném, aki megerőszakolt! De a gyereknek nem ártanék, mert ő nem tehet róla. Ha te ebben bármiféle fanatizmust látsz, csak sajnálni tudlak. Én azt gondolom, ez a lehető legkorrektebb hozzáállás.

"én nem tehetek róla, ha az a tipus vagy, aki inkább szenved, semmint hogy megvédje önmagát, de bár megélnénk egyszer hogy másokra nem akarod rákényszeríteni a h*lyeségedet...."

Ugyan mitől védem meg önmagamat? Ez kb. olyan, hogy kiszúrtak veled a munkahelyen, és jogod van behúzni egyet a falnak. Nézd, levezetheted a dühödet valamin, de ettől te még nem fogod megvédeni önmagadat! Tudod az a megvédés, ha ügyesen, jó csellel behúzol egyet a megerőszakolónak. Tudom, nem könnyű, de inkább ezt kéne gyakorolni, nem az abortálást... Az abortusznak semmi köze az önmagunk megvédéséhez, és az önmagunk tiszteletéhez. Sőt sokkal jobban tisztelem azokat a nőket, akik képesek ilyenkor is objektívan gondolkodni és kihordani a gyereket, nem pedig dühükben, sértett önérzetükben meggyilkolják a gyereküket, aki nem vétkezett ellenük semmit.

"igen ez értem. de itt érzelmekkel vitatkozol, a logikával szemben."

Milyen logika? Mi köze ennek az egész témának a logikához? Itt személyiségi jogokról van szó. Egyáltalán nem logikus h kinyírod a gyerekedet egy megerőszakolás után.

Egyet elfelejtetek: abortusznál nem a gyereket ölik meg, mert gyerekről még nem is beszélünk. Egy embriót ölnek meg, aminek még nincs önálló "elméje", nincs halálfélelme, nincs öntudatánál. És ez itt a lényeg, hogy nincs öntudata!

Márpedig az öntudat okozta halálfélelem érzésének ismerete miatt ítéljük el a halál okozását. (Tudjuk milyen a halálfélelem érzése, ezért nem akarjuk, hogy más átélje.) Márpedig az abortuszt csak addig engedik, amég az embrió elég fejletlen ahhoz, hogy ne fogjon fel szinte semmit a környezetéből.

Itt többen olyan szemszögből közelítik meg a kérdést, hogy a leendő gyerek még esélyt sem kap az életre, ezért bűn abortálni. Ilyen szemszögből az vószerhasználat is bűn, mert az esélyt sem adjuk meg a gyereknek, hogy megszülessen. (A különbség az, hogy korábban vesszük el minden esélyét az élettől.) Sőt, minden nem szexszel töltött pillanat is bűn, mert az idő közben folyamatosan elhaló spermiumok és petesejtek sem kapnak esélyt, hogy gyerek legyen belőle.

Amég nem fejlődött ki az önálló élet, és nem csak egy élő szövet darab, addig az abortusszal nem ölhetünk, mert amit megölnénk az még ki sem fejlődött. Az esélyek meg nem adása meg NEM gyilkosság. Vagy minden esély megtagadás az. De akkor minden nem szexszel töltött pillanat az.

Kedves Kérdező!

31-es vagyok. Nem csak érzelmekkel próbáltam vitatkozni. Amiről írok, az objektíven létező lelki betegség, ami sok-sok évig eltart még az abortuszt végzettek között. A szakszerű neve "post abortion syndrome", abortusz utáni szindróma. Egy lelki betegség ugyanúgy betegség, mint a testi, oka van, és többnyire valós oka van. A lányok többsége átéli ezt, és sokuknál évekig, évtizedekig eltart ez a szenvedés, bűntudat. Elmondásuk szerint (foglalkoztam többel is) sokkal inkább érzi úgy, hogy megszülte volna.

Egyébként úgy érzem, neked kész válaszod van már a saját kérdésedre. Valamiért mégis meg akartad vitatni. Miért?