Mit csináljak ha vidéken élek és úgy érzem beleőrülök?

Szevasz

Érdekes alakulást vettek az események, mióta nem írtam. Változtak a dolgok, még augusztus végén egy egyhetes nyaralás alkalmával, elkaptam egy közvetlenebb-vidámabb hangulatot, amit azóta is húzok magammal. Elég különös, igazából jobban érzem magam így, könnyebben is ismerkedem, jóval több dolog történik velem, mint azelőtt ez egyértelmű. Ami különös az viszont az, hogy leegyszerűsítve látok mindent, végül is ha úgy vesszük az lett, amit írtam korábban: elveszett az a "misztikum"-szerűség, ellenben jól érzem magam, tehát nem tudom, hogy mi van, vagy mi lesz, nem is akarok nagyon belemélyülni, mert a végén még visszazökkenek a korábbi fantasztikus állapotaimba.

A lényeg, hogy az a varázs ami hajtott, szinte teljesen megszűnt és helyette egészen máshogy érzem magam, ami az élet szempontjából ugyan hasznosabb, de hülye fiatalnak érzem magam tőle.

Remélem eljut ez hozzád, ha előre ugrik a kérdéseidnél. :D

"Akkor ki kell tartani ebben a hangulatban és ebben a stílusban, mert ez a nyerő. "

Én is ettől tartok. :D Emlékszel arra, amikor arról beszéltünk, hogy aki elismert vagy közismert lesz, azt már nem fogja oly mértékben érdekelni ez, mint amikor még csak álmodott róla? Gondolom emiatt, sőt biztos vagyok benne, kilépett abból az állapotból ami olyan széppé tette ezt, a képzelet segítségével, és valósággá tette.

"Mivel az élet elég egyszerű (mármint az élet megszervezésének alapelvei egyszerűek), ezért talán most látod világosan a dolgokat. "

Valóban, és ez egyszerre vidít fel és hangol le. Leírva talán az lenne ez az életérzés, hogy "ügyeskedjük végig az életet azzal, amink van". Ha jobban belegondolok, valójában csinálom azokat a dolgokat, amiket eddig is, csak más töltéssel/intenzitással, olyan, mintha kevesebbet is gondolkodnék, de mégis sokkal nagyobb hatást érek el így, mint azelőtt (valószínűleg nincsenek így akadályozó gondolatok). Nők/lányok terén, viszont nagyon felszínes lettem, jelenleg nem tudom eldönteni, hogy ez baj e. A héten többször közel éreztem magam a siker kulcsához, remélem ez folytatódni fog.

Amúgy mit tanultál az egyetemen? Nem muszáj konkrétan megmondanod, elég az irány is, ha félsz, hogy felismernek (bár nem hinném, ez a kérdés valahol 100 oldalnyira járhat már).

Azt hiszem körvonalazódik, mit szeretnék. jelenleg úgy érzem szívesen lennék, ügyvéd vagy pszichológus, de egyebeken is gondolkodom.

Azt akarom, hogy ahol dolgozom:

-ne legyen annyira kötött a környezet, lehessen mozogni

-sokat kelljen beszélni, esetleg másokat meggyőzni

-legyen érdekes, olyan amiben meg lehet látni a szépséget, izgalmat, kezembe tudjam venni az irányítást ha kell és különleges eljárásokat alkalmazhassak

Az USA-ban játszódó sorozatokon nőttem fel (és itt most nem a dallasra vagy a knight riderre gondolok) és azokhoz viszonyítok/viszonyítottam, amikor elképzeltem egy munkát, pl egy tárgyalást vagy egy céget stb. És mindig próbálom ezeket a magyar viszonylathoz mérni, de elkeseredem közben. Itt olyan kiszámíthatatlannak tűnik minden, még a saját törvényeinkkel is bajlódunk, az USA-ban olyan stabilnak tűnik minden, még akkor is, ha az ügyvédes sorozatok 90%-ban arról szóltak, hogy hágják át őket az ügyfelek érdekében. Szeretném ha a nap végére, amit keményen átdolgoztam, védtem, vagy segítettem valakinek, miközben élveztem is, meginnék 1 pohár whiskey-t és egy elegáns lakásban aludhatnék el, amit én rendeztem be.

Nem akarom úgy járni, mint a szüleim, akik sehová nem járnak, és ez sokszor szemmel láthatóan zavarja őket, nem töltöttek be vezető szerepet sehol (bár ahol dolgoztak, mindig elismerték a munkájukat), most még suliba járok, de amikor el jön az idő nem akarom elszúrni.

Az inspirációm amúgy még ugyan úgy megvan, valamiért bennem maradt a lendület augusztus vége óta, csak egy kis hétvégi gondolkodás. :)