Mit csináljak ha vidéken élek és úgy érzem beleőrülök?

Nézd, mindenki van aki szebbet, jobbat akar. De.

Nem látom sehol hogy annyira el lenne szúrva az életed mint ahogy panaszolod. Van normális megélhetésed, a beszédeden sem látszik hogy kommunikációképtelen műveletlen alak lennél. Jó, látom szeretnél nagyobb buliarc lenni, de hidd el - a "városi" színvonalat tekintve - erről nem késtél le.

Sztem illetlenség ezen panaszkodni, pláne arra fogni hogy vidéki vagy mikor a városiak túlnyomó többségének nincsenek meg ezek az alapvető dolgok se. Baromira tele vagyunk magányos, zsákutcába jutott emberekkel. Az ismerkedés sem olyan egyszerű hogy lezúgsz az utcára és tele van emberekkel. A városban sokkal inkább az látszik, hogy mindenkinek megvan a problémája és többnyire nincs ideje másokra.

Komolyan, szerintem, ennyi alapján amit leírtál, nem látok semmi, de semmi olyat amiért olyan nagyon hátrányos helyzetben lennél.

Amúgy most akkor mi volt az utolsó döntés? 19 évesen végzel, akkor gondolom gyúrsz a felvételikre? Azzal majd felkerülhetsz ha nem vagy béna.

Én viszont egy 1000 fős körüli szabolcsi faluban élek. Tudom miről beszél! Nem lehet csinálni semmit! Suliba 8közép/fősuliba) is 2 órával az órakezdés előtt el kellett indulni. (50 perc távolsági-ahol alig volt hely- 15 perc helyi járat). Szinte nem is tudtam társasági életet élni, mert sietni kellett a buszhoz. Koliba nem vettek fel, mert azzal indokolták, h nem ez távolság. Albiban voltam kis ideig, de az húzós volt (négyen voltunk).

Ha el akarunk menni (kevés barátaimmal) bulizni, be kell kocsikázni valamelyik városba (min. 20 perc- a legközelebbi kisváros is- ahol szintén nincs semmi!) Télen féljünk a hó miatt! Nyáron a jégeső/vihar miatt! Ki viszi akkor a kocsiját? Ki nem iszik?

Barátot/barátnő iszonyú nehéz így találni-párkapcsolat 0

Munka abszolút nincs! Max. a dohányföldek, de ott is már teltház van, és az is idényes. Máshová bejárni dolgozni benzinben húzós/ albi is húzós!

Itt még egy fagyizó sincs. Az emberek olyan pletykásak-érthető, mert mindenki ismer mindenkit.

Nagyon nagyon el akarok költözni Pest megyébe, lehetőleg be Pestre. Küldözgettem önéletrajzokat is különböző helyekre... de még semmi.

De már néha annyira elegem van az itteni életből.. :(

Annyit tudok javasolni, hogy menj Pestre, mindegy hogy suliba, vagy dolgozni, DE MINDENKÉPP MENJ, MERT OTT FOGSZ MEGÖREGEDNI!

sok erőt, és kitartást kívánok Neked!

utolsó vagyok, elfelejtettem:

Városinak tényleg sok lehetősége van: sportolás, tanulás.

Egy vidékinek külön órákat kell venni, hogy felzárkózzon pl. matematikából- be kell vallani más a színvonal (több ismerősöm is le volt maradva matekból, nyelvből).

Mindig szerettem volna valamilyen labdajátékot sportolni, de ez már füstbe ment terv.. :(

13:28

"Igen az ember 30 éves korában előrefelé fejlődik, kivéve ha egy-helyben toporog és vidéki."

Akkor fejlődik az ember, ha használja az agyát, és akkor toporog egyhelyben, ha nem használja. Gondolkodni, olvasni, írni stb. egy zsákfaluban is lehet, és elhülyülni lehet New Yorkban is. Persze vannak dolgok (az internet korában nagyon kevés, majdnem nulla), amik nem elérhetők egy faluban. De ezek Budapesten sem elérhetők. Munkám során néha beleütköztem abba a problémába, hogy egy könyv vagy cikk, ami kellett nekem, nem állt rendelkezésre Magyarországon. De ez ritka, ráadásul az internet korában akár egy 500 lakosú faluból is megrendelhetsz egy másolatot.

Szóval 90%-ban álprobléma, kifogáskeresés, amiről beszélsz.

"úgy érzem szennyez ez a levegő átvitt értelemben, bár lehet tévedek."

Nyilván nem érzed jól magad abban a közegben, amiben vagy, és máshova akarsz menni. Akkor viszont költözz el szépen mondjuk kollégiumba. Ezt megbeszéltük. A lényeg az, hogy ne értsd félre az egész problémát. Arról van szó, hogy neked való társaságot keresel. Nem arról, hogy "csak városban lehet fejlődni" és más effélék.

"Amúgy ha 30 évesen előrefelé haladsz, akkor mégiscsak van fejlődés 6 éves kor után is."

Nem erről beszéltem. Szellemileg egyébként az ember 28 éves koráig fejlődik (matematikai képességek), illetve összességében 50 éves koráig. A matematikusok és fizikusok világán kívül az emberek szellemileg 50 és 60 között vannak a csúcson, nézd csak meg, hány évesek a legnagyobb cégvezetők, politikusok stb.

"Szóval vagy hülye, vagy a vidék és az ezzel járó elszigetelődés áldozata vagyok."

Nem. 18 éves vagy és bizonytalan. Nagy vágyaid vannak, de nem alakultak konkrét tervekké. Nagyon akarsz valamit, csak nem tudod, mit. Három irányban lehet továbbmenni: egyrészt ezt az energiát valami konkrét törekvéssé alakítani, elérni valamit, a másik lehetőség pedig lemondani a nagy célokról és "megkomolyodni", elfogadni az átlagos életet. A harmadik lehetőség a neurózis, amikor az ember nem akarja elfogadni, hogy átlagos, miközben persze az. A 15-25 éves kor azért (is) jelentős, mert akkor dől el, hogy az ember merre halad ezek közül.

"Egy állandó pontra van szükségem önmagamban ami a külső körülmények változásával ellentétben állandóan olyan marad amilyen."

Ezt a kérdéskört már kiveséztük szerintem máshol, máskor. A lényeg az, hogy a személyiségünk erősebb és stabilabb, mint képzeljük, sőt, az egyik fő gond vele, hogy borzasztóan stabil, ha kell, akkor is nehéz rajta változtatni. Nem tudod "elveszteni önmagad", még akkor se, ha néha jól jönne :))))

"Rendszeresen van olyan érzésem havonta, hogy "eljött az idő, most kitörtem", de aztán mégsem"

Igen. Kérdés, hogy ezt átváltod "igazi pénzre", vagy megvárod, míg elmúlik, vagy életed végéig nem csinálsz semmit, csak duzzogsz, hogy "pedig kitörhettem volna"?

"azon is elgondolkodtam, hogy kezdődő mániás depresszióm van"

Nem valószínű, az nem ilyen. Annak nagyon konkrét, súlyos tünetei vannak. Rossz lenne, ha belesüppednél a divatos, kommersz, tinis-emós-kékharisnyás önanalizálósdiba.

17:45

"sok időt vehet igénybe, ráadásul ide is sűrűn kommentelsz, talán a munkád közben?"

A gépen dolgozom, és néha szünetet tartok, fórumozok. Ez olyan, mint egy cigiszünet.

A helyzet a mi esetünkben a következő: azért írok ilyen sokat neked (a gyk-n szerintem a legtöbb hozzászólásom neked szólt eddig...), mert erősen emlékeztetsz a 16-18 éves kori önmagamra, és valahogy kényszert érzek arra, hogy közöljek pár olyan dolgot, amit akkor jó lett volna tudnom. De talán fölösleges ez az erőfeszítés.

"A célokkal kapcsolatban az a bajom, hogy nagy távlatokban gondolom ki őket"

Ha valamit 10 vagy 20 év vagy egy élet alatt akarsz elérni, akkor a holnapi napot eltöltheted heverészéssel és a plafon nézésével, mert azzal csak 1 napot vesztesz a 3650-ből. És így tovább.

"az az érzésem, hogy ha konkrétan ki kellene jelölni helyileg egy célt az túl korlátolt lenne, mintha nem ide terveztek volna."

Konkrétan ki kell jelölni egy célt. Ez két dolgot jelent. Egyrészt bizony az ember ezzel megcsonkítja önmagát. Mert ha elkezd zongorázni tanulni, akkor nem lesz belőle fuvolás. Ha elkezd focizni, kevésbé lesz belőle úszó. Ha kínai verseket olvas, akkor addig sem olvas spanyol verseket. Ha elkezd közgazdaságtant tanulni, már nem lesz fizikus. Másrészt ha ettől a korlátozottságtól rettegve nem lép, akkor pedig az emberből nem lesz semmi. Mindent elveszít, mert féltette a lehetőségeit. Meg kell értened, hogy amikor valami korlátozott kicsi cél mellett elköteleződsz, akkor nemcsak félig üres, hanem félig tele is van a pohár. A szorongásodat ettől a korlátozottságtól egyszerűen le kell küzdeni. Azért nem állatok, hanem emberek vagyunk, mert racionálisan felül tudjuk bírálni pl. a félelmeinket. Elhiszem, hogy nem akarsz skatulyákba beleférni, "egy buszvezető" vagy "egy kovács" lenni. De az is több, mint "egy senki"-nek lenni. Egyébként akkor lehetsz végül több, mint egy akárki, ha ténylegesen és komolyan munkához látsz. Bármilyen területen.

"Írással próbálkoztam, szerintem egész jó, helyenként neurotikus, túlságosan megmaradt bennem a romantikus stílus, de próbálom hanyagolni. A legnagyobb gond mégis az írás mennyisége, az ötleteim jók, de idő kell a tálaláshoz és addigra elvész az ötlet varázsa."

Folyamatosan írni kell, általában a minőségén nem látszik utólag, hogy megvolt-e még az ötlet varázsa vagy sem. De egyébként minél jobban szokod a kitartó és rendszeres munkát, annál inkább rájössz, hogy az ötlet varázsa nem száll csak úgy el, ha a kidolgozás kellős közepén jársz. Aztán kritikailag értékelni, amit írtál, sokat olvasni, összehasonlítani az olvasmányokkal, elgondolkodni azon, hogy jól megy-e az írás, és ha úgy tűnik, jól megy, akkor műértő embernek megmutatni, ő pedig vagy elltanácsol az írástól, vagy tanácsot ad a fejlődéshez, vagy elégedett lesz és akkor eljuthatsz a publikálásig. Ha valamid valahol megjelenne, akkor arra mint emlékre mindig vissza tudnál emlékezni, és javítaná az önbecsülésedet, mert "valamit letettél az asztalra". Ez az élmény örökre a tiéd marad, és építeni tudsz rá. Akkor is, ha nem lesz belőled író. (Magyarországon kb. 10 ember él meg az írásból, ők se magas színvonalon.)

Az írás egy jó hobby, de válassz egy szakterületet is, amivel pénzt is lehet keresni és érdekelni is tud. Aztán állj neki, tanulmányozd, és menj egyetemre (Pestre vagy Szegedre, kollégium vagy albérlet).

Ha pl. a pszichológia érdekel, akkor semmi sem akadályoz meg abban, hogy már ma vagy holnap kézbe vegyél egy pszichológia tankönyvet és művelődj.