Mit csináljak ha vidéken élek és úgy érzem beleőrülök?

"Ha emlékeztetlek magadra, akkor meglehet, hogy azért érzed haszontalannak a válaszolást, mert te sem hallgattál ténylegesen senkire"

Nos, nem ebben hasonlítunk, hanem a problémáink hasonlítottak.

"Érdekes, hogy kimegyek az ajtón és mintha az amiket olvastam egyszerre szűnne meg létezni"

Közhely, legalább Pavlov óta. Ha kimész az ajtón mondjuk a lakásba vagy a környékbeli utcákra, akkor a korábbi emlékeid hatása alá kerülsz, olyan reagálási módok válnak kézenfekvővé, amik visszarángatnak a múltba, a változtatás lehetősége "elillan".

"Lehet, hogy ezek olyan dolgok, amiket a saját bőrünkön kell megtapasztalnunk, ahhoz, hogy tanuljunk belőle. Az ember, mint gondolkodó állat, micsoda baromság. :)"

Ugye két eset lehetséges. Vagy úgy döntesz, hogy tényleg csak egy állat vagy egy felhúzott rugós játék vagy, amelyik egyszerű törvényszerűségek alapján működik és az élete ahogy esik, úgy puffan. Akkor viszont kár itt problémázni az életedről. Minden determinált, tehát már rég eldőlt, hogyan fog lezajlani az életed. Vagy elhiszed azt, hogy van valamilyen szintű döntési lehetőséged, és akkor megpróbálhatsz változtatni.

Viszont ha itt nagy bölcsen elvigyorgod, hogy az ember nem gondolkodóképes (ebben az esetben az ideírt szövegeid is teljesen érdektelenek, egyszerű automatikus zajok, kb. a béka kuruttyolásával analógak), és csak a saját bőrén tud tapasztalni (ami egyébként tételesen cáfolható állítás: a HCN mérgező voltának tudásához sem kell megkóstolni a HCN-t), azzal magadat ugyan demoralizálod, a felnőtteknél viszont nem érsz el semmit, mert őket a kamaszos okoskodó pózok nem hatják meg.

Természetesen létező filozófiai probléma, hogy igaz-e a determinizmus és van-e szabadság, meg az is, hogy a két kérdésnek mi a viszonya egymáshoz. Azonban azon a szinten, ahol te veted fel a témát, nem erről a filozófiai kérdésről van szó.

"túl sok olyan dolog/elmélet van ami hasznomra lehet különböző szituációkra, de nem tudom megjegyezni, elfelejtem őket és újra rá kell jönnöm a zömére.."

Mert a gyakorlati alkalmazáshoz nem elég valamit elméletben megtanulni. Hiába tanulod meg kívülről a szakácskönyvet, nem lesz belőled mesterszakács, vagy hiába tanulod meg egy könyvből a salsa alaplépéseit, nem indulhatsz eséllyel egy táncbajnokságon. Bármilyen unalmas a gyakorlat, sajnos pótolhatatlan.

Igazából elég hosszú folyamat, mire valaki a gyakorlatban egyáltalán ráismer arra, hogy "jé, ez pont az volt, mint amiről ezt-és-ezt olvastam".

"Végül akkor csak neki kell állnom ténylegesen valaminek és kibírni a család hülyeségeit, ameddig kell."

Igen.

"Egyébként akkor lesz vicces a helyzet, ha véletlenül nem úgy sikerülnek a tanulmányaim, ahogyan kellene."

Esetleg jelentkeztél valahova a szüleid kedvéért, és az a titkos terved, hogy 1-2 év múlva kiessél onnan?

"Voltak hasonló fantasztikus terveim, de valami arra késztetett, hogy végül ne tegyem meg őket, így rám maradtak a 2-es 3-as eredmények emlékbe, amik rögzültek, ezen akarok változtatni végre idén"

Akkor tehát végigcsináltál eddig mindent, és most a magad választotta szakon fogsz tanulni? Ha igen, akkor minden OK.

"Amikor valamiért kikelek magamból, ugyan az az érzés fog el, mint gyerekkoromban, semmi nem változik, hiába tanultam/láttam új reagálási formákat szituációkra, ugyan az az érzés önt el."

Erről már írtam, hogy az egy dolog, hogy milyen érzés önt el, és egy másik dolog, hogy valójában mire vagy képes. Az érzés szubjektív, a teljesítmény objektív. Az ember le tudja küzdeni a félelmeit, a kedvetlenségét és a lustaságát. Át tudja lépni a saját árnyékát. Te is képes vagy rá, konkrét példákat írsz arról, hogy képes vagy "termékeny" állapotba kerülni. Akkor mire vársz? Olyan körülmények közé kell kerülnöd, ahol nagyobb eséllyel vagy képes erre.

"Szóval már előtte is beütemeztem kisebb edzéseket reggelre, de kipróbáltam úgy, hogy 5-kor kelek. Ha jól emlékszem 1 és fél hétig, vagy 2 hétig ment, utána abbamaradt."

Az, hogy "utána abbamaradt", miért a történet vége?

Valaki eldönti, hogy minden nap edzeni fog. Csinálja 10 napig, utána 2 napig nem. Ezzel vége? Nem. A 13. napon újra el kell kezdeni. Lehet, hogy a 20. napon újra "elbukik". Akkor majd újrakezdi a 21. napon.

Ezt a 21 napot lehet úgy interpretálni, hogy az illető edzeni akart, de elbukott, meg úgy is lehet interpretálni, hogy az illetőnek szilárdan szokásává vált az edzés, amit az elmúlt 21 napból 18 napon művelt is.

Miért választod a pesszimista értelmezést? Miért húzod le, dorongolod le magad? Így ne csodálkozz, hogy reménytelen hangulatban vagy, hiszen úgy döntöttél, hogy ilyen hangulatban leszel.

Egy új szokást fokozatosan lehet meggyökereztetni. Először az ember időnként kudarcot vall. Ez fokozatosan egyre ritkább lesz. Végül rászokik a dologra és már nem erőfeszítés fenntartani a szokást. Sőt, később már az lenne megerőltető, ha le kellene mondani róla.

"Van egy nézőpont, ami tökéletes, nem feltétlenül reális, sőt, inkább szenvedélyes, de ezzel a nézőponttal soha nem unatkozhatsz, mindig felkelti valami az érdeklődésed."

Már megtárgyaltuk. A való életben sokkal kifizetődőbb, intenzívebb élvezetek és érdekességek vannak, mint a fejünkön belül. Ezért érdemes megpróbálkozni a való élettel. És elhiszem, hogy ezt nehéz elhinni, de hát sok minden van, amit az ember egészen addig nem hisz el, amíg nem látta.

"Sokszor megtalálom ennek a "frekvenciáját", de ugyan olyan hamar el is veszítem és amivel korábban kiváltottam, már nem váltja ki ismét."

Ha lenne egy félig megírt könyved, egy műhelyed benne egy félkész munkadarabbal, egy félig megkomponált zenéd, egy félig lefutott maratoni távod, egy félig felépített céged, stb. stb., akkor nem sokáig kellene "frekvenciákat keredned", hanem mindig adná magát a probléma és az, hogy mibe kell csatornáznod az erőidet. Ezért jó a valóságban csinálni valamit és nem csak töprengeni.

"Akkor mi hatja meg őket? A tényleges tettek?"

Igen. Az számít, hogy képes vagy-e megoldani a problémádat, nem az, hogy szellemesen adod-e elő, hogy miért nem akarsz még próbálkozni sem.

"Én úgy veszem észre, hogy a pénzen kívül igazából semmi"

Ez részben igaz, de egy másik témához tartozik (ami persze érdekes, csak nem a mostani szempontunkból).

"a legtöbb felnőtt igazából nem is felnőtt, csak egy nagy gyerek"

Sok szempontból ez igaz, de nem mindegyikből. Valóban sokkal kisebb a különbség, mint amiyennek látszik, de azért van pár határozott eltérés is.

04:14

Alapvetően elég ijesztő jelenidőben olvasni valakitől kb. ugyanazokat a "bölcsességeket", mint amiket 17 évesen gondoltam :)))

"vegyünk most például 1 munkahelyet, ahol van hierarchikus ranglétra- akkor a következő történik: szolgamódon robotolok és követem a feljebbvalóim utasítását, soha meg nem látva a lehetőségeket, vagy kiskapukat, amikkel feltörhetnék."

Mi az, hogy feltörni? Mi az, hogy kiskapu? Mi az, hogy szolgamódon robotol? Amit írsz, az jó punk dalszövegnek, csak az élethez van igen kevés köze. Akkor lenne jogod attól tartani, hogy "nem tudsz feltörni", ha egészen konkrét terveid lennének, amikben megakadályozna, ha reggel 8-ra be kéne járnod egy munkahelyre. Akkor érthetőek lennének az aggodalmaid. Jelenleg nem kell 8-ra bejárnod dolgozni, és mit csinálsz a rengeteg szabad idődben? Álmodozol. Ez azt jelenti, hogy valójában nincs szükséged arra a szabadságra, amit itt féltesz, mert nem tudsz vele mit kezdeni. És ha nem tudsz vele mit kezdeni, akkor, mondjuk ki nyíltan, meg sem érdemled.

Azt talán mégsem gondolod komolyan, hogy neked van egy nagy küldetésed - álmodozni - amit a munka meggátolna, és ezért veszélyes elmenni dolgozni. Vagy ha ennyire szívügyed, hogy ne csinálj semmit, akkor valld be ezt, és ne beszélj "kitörésről". Ezt a döntést is lehet respektálni. Akkor életművész leszel, annak is megvan a módja, arra is van stratégia. De akkor annak a megvalósításához kell energikusan hozzáfogni.

"A fájó az egészben, hogy jobbnál jobb terveket tudok kieszelni..."

A tervek, az nulla. Ne becsüld túl a terveket. Nehogy azt gondold, hogy az a kreatív meg az az okos, aki jó sok tervet tud kieszelni. Különben ha elkezdesz egy tervet - a legegyszerűbbet is - megvalósítani, meg fogsz döbbenni menet közben, hogy mennyivel bonyolultabb a valódi folyamat, mint a terv alapján sejthető volt.

"egyedül, ha épp nem vagyok befolyásolva érzelmileg és értelmileg senki által."

Akkor ha azok a tervek annyira jók, írd le őket röviden, tömören. Utána foglald össze, hogy a megvalósításukhoz mit kell csinálnod ma, holnap, holnapután stb. És aztán gyerünk.

"Szinte érzem amikor jön a befolyásolás és téveszmék hulláma, mikor épp bent ülök."

Azzal foglalkozz, hogy mit tudsz hasznosítani abból, amivel szembetalálkozol. A legtöbb tudás és tapasztalat jó valamire. Ha már lennének céljaid, akkor nem kellene lázonganod, hanem mindent ahhoz tudnál mérni, hogy mi kell neked és hogyan tudod felhasználni a saját céljaidra. Az iskolával szemben sem ellenállni kell, akármilyen hülyének tűnik ott mindenki, hanem felhasználni. Nem azt mondom, hogy "behódolni", hanem azt, hogy "felhasználni", okosan.

"Igen, ennek túlontúl-nyomó többsége akkor van, amikor egyedül vagyok és egy jó kaja után vagy valami elképzelt szituáción felbuzdulva elmélkedni kezdek, ezzel viszont nem tudom kielégíteni azt a vágyam, hogy ez társaságban is mennyen"

Tehát az a baj, hogy társaságban félszeg vagy? Nem tudsz csajozni, meg ilyesmik? Egyrészt ez kinőhető (az ember nagyon félszeg tud lenni a te korodban, aztán általában ebből az állapotból kinő). Másrészt semmi sem ad több magabiztosságot, mint a kezdeményező, aktív és eredményeket is felmutató életvitel. (Általában az emberek akkor szoktak a leggyorsabb változáson átmenni (erőteljesek, magabiztosak, néha kissé türelmetlenek is lesznek, nem bírják a mellébeszélést), amikor elkezdenek dolgozni. Ugyanis ekkor hagyják abba a szemlélődő életet és térnek át a cselekvő életre. Nézz körül, láthatsz magad körül magabiztos, összeszedett, erős korodbeli egyéneket. Rájuk általában igaz az, hogy vagy dolgoznak, vagy együttesük van, vagy sportolnak. Szóval csinálnak valamit.)

"mert jelenleg azon a szinten vagyok, hogy ülök és azt gondolom, inkább nem mondok semmit, mert úgysem értenék meg."

Lehet, hogy azért becsülöd le ilyen piszkosul az emberiség rajtad kívül eső részét :)), mert nem ismered eléggé. Ez egy kicsit arrogáns hozzáállás, ami visszatetsző. Lehet, hogy balszerencsédre eddig mindig csak hülyékkel volt dolgod, de majd az egyetemen lesz ez másképp is.

"Soha nem tudtam 2-nél több emberre hatni és ez fáj."

Miért akarsz hatni az emberekre, mi ezzel a konkrét célod?

"Amúgy ezt a pénzes dolgot is beszéltük már egyszer, hogy pénz kell ahhoz, hogy túljárjunk a többi ember eszén, egyébiránt meg a pénz mint dolog, rettentő unalmas :D"

Ja, valami ilyesmi volt. És tényleg.

"Az edzéses dologban igazad van, jól kifejtetted, köszönöm, tényleg hülyeség volt így abbahagyni."

Nem hagytad abba, csak szünetet tartasz. Ezt az "abbahagy" szót töröld szerintem a szótáradból.

"képesek magabiztosságot színlelni"

Nem színlelik olyan nagyon, hanem inkább arról van szó, hogy kevésbé hatnak rájuk a dolgok. Egy hatéves még a legapróbb dolgoktól is izgalomba jön, egy 17 éves már csak szelektíven rajong 1-2 dologért, egy 40 évesre nagyon nehezen hat bármi is. Ennek előnyei és hátrányai is vannak.

"Valahogy az olyan karriert amit egy átlagos ember befut, csak részcélként tudom kezelni"

Az emberiség kb. 95%-a részcélként kezeli a karrierjét, mert mellette olyan dolgokat is fontosnak tart, mint a család vagy a barátok vagy a szórakozás, illetve az önmegvalósítás különböző formái.

"fő célként valami egészen más, nagy dolgot képzelek el amiről nem is tudom igazán, hogy mi, csak azt, hogy mi nem."

A nagy dolgokkal van egy nagy baj. Természetesen léteznek nagy dolgok, és dicsőség lehet megvalósítani valamelyiket. Viszont számos nagy dologról kiderülhet, hogy nem is az, pl. mert senkinek sem kell.

Így pl. a szabadság, egyenlőség, testvériség, világbéke, igazság, haladás és a többi effélék nagyon nagy dolgok, de végeredményben senkinek sem kellenek, így nem biztos, hogy jó ötlet valami efféle vágányon élni az életedet. Óva intelek attól, hogy nagy szolgálatot tegyél az emberiségnek, mert nem fogja megköszönni.

Aztán vannak olyan nagy dolgok is, mint egy műalkotás vagy egy találmány. Ezek viszont már egész jól belesimulnak a "karrier" fogalmába, ha nem is szokványos módon.

Persze kimunkálhatsz valami egészen extra életutat is magadnak, amikor is az egész életed egyfajta műalkotás. Ilyen is van.

"valami nagyot alkotnom, vagy tennem, ami miatt majd mindenki emlékezni fog rám, különben az élet értelmetlen volt."

Akkor először is legyél jó apa és jó nagyapa, ekkor a legnagyobb az esélyed arra, hogy emlékeznek rád. Persze lehetsz egy új Newton vagy Freud is, de akkor, mint már megállapítottuk, cselekedni kell :)))

"Ezen természetesen lehet vitatkozni, hogy halál után már teljesen mindegy, hogy kire emlékeznek és kire nem"

Nem releváns. Ott van pl. Keats. Ha jól emlékszem, 28 éves volt, amikor haldoklott, és egyszer megállapította, hogy ott lesz a legnagyobb költők között. Óriási érzés lehetett, függetlenül attól, hogy mi van a halál után.

"A pszichológia érdekel és tényleg érdekel, mert élvezem, mint segítségnyújtásként, mint "háborúban" pszichológiai hadviselésként (párkapcsolat :DD)és jelenleg úgy érzem, hogy igazán szenvedélyesen tudnám gyakorolni. Visszatartóerőnek érzem azt, hogy divatszakma"

A pszichológiai tanulmányok úgy fogják megoldani a párkapcsolati gondjaidat, hogy ha jól kereső és elismert pszichológus leszel, akkor lesz szép autód és lakásod, meg magabiztos kisugárzásod, és ezek majd tényleg megoldják a párkapcsolati nehézségeid egy részét.

"Ezt valahogy nem tudom elképzelni, túl ingatag talajon állna ez az élet, pillanatok alatt összedőlhet"

Az életművész az, akit nem zavar ez az ingatagság, mert a jég hátán is megél. A lazaságon és a bátorságon túl az egyik fő tulajdonsága az óriási kapcsolatteremtő képesség.

"De komolyan, energikusan hozzáfogni az életművészethez? Ezt hogy érted? :D"

Elmész Marseille-be vagy Reggióba vagy Berlinbe (ezek kiválóak a célra), és feltalálod magad. Ehhez nem kevés bátorság és tehetség kell. Ha ijesztőnek találod, akkor ez nem a te asztalod. Én se tudnám megcsinálni, ismerek embereket, akik képesek rá.

"vagy mikor lelökik a vízbe, hirtelen egy úszógumit fúj fel ami a csípőjére volt rögzítve, oké nem a legkeményebb példák, de érted miről beszélek."

És ezek a bonyolult esetek. Valójában ha nekilátsz a műhelyben bármilyen műszaki munkának, hamar rájössz, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint a tervrajzon. Állandóan improvizálni kell, folyamatos alkotást igényel még egy áramkör összerakása is. Az üzleti élet meg még ennél is 100x komplexebb.

"poénos, mégis elgondolkodtató megnyilvánulás."

Nyilván annak is helye van, de remélem, már rogyásig olvasod Skinnert, Freudot, Adlert, Kraepelint, Eriksont stb. is.

"Egyrészt a pszichológia diploma, másrészt ami még fontosabb (és kissé viccesen jön ki a pénz téma után) az, hogy jelentős vagyonra tegyek szert."

Nagyon jó. Akkor tanuld intenzíven a pszichológiát, és építsd az egyetemen a kapcsolatrendszeredet. Csodabefektetésekbe sose szállj be, a fizetésed 1/3-át meg mindig rakd félre. Ha képes vagy rá, nyiss saját rendelőt és kezelj depressziós milliárdosokat. (A másik út az üzleti élet felé törekedni, mondjuk reklámszakemberekkel és szervezetfejlesztőkkel Dunát lehet rekeszteni, szóval ez nem biztos, hogy jó ötlet.) Ennyi az egész.

"Amikor a szerető anyából egy förtelmes liba lesz, az apából pedig egy önbizalom hiányos hisztis kisgyerek (ma is megtörtént egyébként). ..."

Hát ez van. És ahogy öregednek, ez csak rosszabb lesz :))

Ha majd elköltözöl tőlük, és nem 7/24, hanem ritkábban leszel velük együtt, akkor gyengédebben fogsz gondolni a hibáikra is.

"Az igazság az, hogy nem tanultam 8. elvégzése óta egyszerűen semmit, csak ami érdekelt vagy amihez kedvem volt."

Na most ha érdeklődő és értelmes ember vagy (a kettő együtt jár), akkor előbb-utóbb mindenben, ami érdekel, fogsz találni részterületeket, amik kapcsolódnak mindahhoz, amit meg kell tanulnod, és hamar rájössz, hogy ha nem járnál iskolába, akkor is kénytelen lennél, a saját érdekedben, megtanulni azt, amit most kell. Tehát ha leküzdöd magadban a pózokat meg az ellenállást azzal szemben, ami kötelező (ez nyilván nehéz, megértem én ezt), akkor át tudod alakítani a viszonyodat a tanuláshoz. Már nem nyűg lesz, hanem használható valamire. Nem ellenállsz, hanem felhasználod. Mondjuk aki pszichológus akar lenni, annak számára egyszerűen nincs tudományterület, ami nem lenne egyszer jó valamire. Az irodalom tele van pszichológiával, a történelem is, még a kémia is kapcsolódik a pszichológiához, a matek és fizika pedig úgy, hogy a matematikai képességekre minden kutatónak szüksége van időnként. Ha a tanulásra úgy tekintesz, hogy bármikor jól jöhet a látszólag legfölöslegesebb tudás is, akkor kevesebb lesz benned az ellenállás vele szemben.

"Mint Hannibal? :D"

Ez egy konkrét üzleti lehetőség a pszichológiában. Vannak sztárpszichológusok, sokkal több, mint ahányat a tévében lehet látni. Börtönpszichológusként kevesebbet kereshetsz, bár az egy jó kis állami állás.

"Élőben ez kevésbé van így és nem értem miért, vagyis csak részben, azokat értem, amikor nem passzolna a poén a stílusomhoz."

Nem az a kérdés, hogy jó előadó vagy-e, hanem az, hogy mennyire vagy képes mélyebb kapcsolatok kialakítására. Konkrétan: lehessen benned bízni, és keressék is a társaságodat. Ha pl. poénokat nyomsz, az még nem elég egy barátsághoz, mert a barátságban érdekek is vannak, meg intimitás is. Mindkettő túlmutat azon, hogy mennyire vagy szellemes vagy szórakoztató. Egyébként az is előfordul, hogy valaki azt hiszi magáról, hogy nehezen barátkozik, miközben a valóság az, hogy igazából ő rostálja meg alaposan, hogy kikkel hajlandó szóbaállni.

"Azt vettem észre élőben, hogy egyik pillanatban erőteljesnek érzem magam, a másikban pedig erőtlen hangú nyafogósnak, sokszor utólag kiderült, hogy kívülről ugyan az volt, csak belül érzékeltem másképp."

Vannak barátaid, vagy legalább voltak? Na most az a kérdés, hogy eddig hány barátoddal szakítottad meg a kapcsolatot amiatt, hogy valamikor nyafogósnak vagy erőtlennek bizonyultak. Ezen a számon kb. lemérheted, hogy a való életben mennyire "kockázatos", ha véletlenül egyszer éppen nem vagy superman üzemmódban.

"ha nem csinálok valami érdekeset, akkor unalmas (átlagos) leszek és ez feszültséget okoz, mit gondolsz erről?"

Ez teljesen természetes, és az érzésnek megfelelően kell cselekedni, persze lehetőleg konstruktív módon.

"Egyébként a könyvek olvasása és filmek nézése még az álmodozás kategóriába tartozik?"

Igen, ha nem épül rá semmi. Elolvasni egy lineáris algebra tankönyvet és megérteni belőle a lineáris algebrát pl. nagyon hasznos dolog mérnöki tanulmányok folytatásakor, és hasznos dolog, ha gazdasági vezető vagy programozó vagy. Ha klasszika-filológusnak készülsz, akkor lehet, hogy csak időtöltés, bár ez sem biztos. Egy jó regény elolvasásának sok haszna lehet, de ha valaki csak irodalmat olvas, az nem kielégítő, ahogy mondjuk az egysíkú táplálkozás sem kielégítő. Még egy ponyvaregény olvasása is lehet hasznos, ha éppen disszertációt írsz a ponyvaregényekről, vagy a ponyvaregény urduul van és éppen urduul tanulsz. Más esetekben nem nagyon hasznos.