Mit csináljak ha vidéken élek és úgy érzem beleőrülök?

"Egyébként az is előfordul, hogy valaki azt hiszi magáról, hogy nehezen barátkozik, miközben a valóság az, hogy igazából ő rostálja meg alaposan, hogy kikkel hajlandó szóbaállni."

Így belegondolva, ha visszaemlékszem ez abszolút lehetséges. Azon gondolkodom, hogy mi van, ha az írásban megismertek köré misztikumokat generálok és ezáltal teszem számomra izgalmassá a velük való kapcsolatot. Most már csak az a kérdés, hogy akkor az élőben megismertek körül is van misztikum, vagy se az írásban, se az élőben megismertek körül nincs. Ahogy belemélyedek ebbe annál félelmetesebb és egyben érdekesebb ez az egész.

"Mondjuk aki pszichológus akar lenni, annak számára egyszerűen nincs tudományterület, ami nem lenne egyszer jó valamire."

Érdekel is a történelem és az irodalom, természetesen a költők illetve hadvezérek személyisége érdekel a leginkább és az ebből kifolyólag megtett cselekedetek, miértek stb. A kémiába nem szeretek olyan részletesen belemenni, a felszínen szeretek táncolni úgymond, azaz tudni az alapokat, úgy gondolom, ha valaha kell valami amiben a kémia segíthet, majd akkor fogok utána járni.

A pszichológia egyébként a konkrét eljárási módokat leszámítva, eléggé szerteágazó megoldási módszereket igénylő tudomány, írtam korábban, hogy ez menne, vannak új ötleteim, csak az a gond, hogy nem bízom eléggé magamban, van egyfajta kisebbségi komplexusom úgy érzem. Ez nem mindig jön elő, de elő szokott. A kérdésem az, hogy, ha kitalálok egy különös eljárásmódot amit alkalmazni is szeretnék, hogyan érjem el azt, hogy bízzanak bennem, ahelyett, hogy lekorlátolnak vagy rossz szemmel néznék? Mit gondolsz erről?

"Ha a tanulásra úgy tekintesz, hogy bármikor jól jöhet a látszólag legfölöslegesebb tudás is, akkor kevesebb lesz benned az ellenállás vele szemben. "

Mit gondolsz az egy térfogatáról? Elég fura kérdés, de ha mondjuk minden tantárgyat perfektül megtanulnék, akkor az meg is maradna a fejemben? Egy jópofa Sherlock Holmes verzióban nevettem jókat, mikor Holmes közölte, hogy kitörölte a fejéből a naprendszerre utaló tudást, mert az felesleges a munkájához és csak "helyet foglal.

"Vannak barátaid, vagy legalább voltak? Na most az a kérdés, hogy eddig hány barátoddal szakítottad meg a kapcsolatot amiatt, hogy valamikor nyafogósnak vagy erőtlennek bizonyultak. Ezen a számon kb. lemérheted, hogy a való életben mennyire "kockázatos", ha véletlenül egyszer éppen nem vagy superman üzemmódban. "

Vettem a célzást. :) Egyébként eléggé.. Van egyfajta "helyi" fóbiám, ami azt jelenti, hogy nem akarok a lakhelyemen kialakítani kapcsolatokat senkivel, hanem kizárólag más városokban. Az oka ha mélyen belegondolok, talán az, hogy ha kapcsolatot alakítanék ki valakivel itt, akkor lenne mi ide kössön, innen pedig el szeretnék menni.

Amúgy a pszichológia még mindig bent van a top 10 divatszakban és ez idegesít, mert olyanok is jelentkeznek akik agyonmagolják magukat és az utolsó pillanatban kiválasszák, mert nem jut eszükbe jobb.

Sokan kerülnek kórházakba alulfizetetten, a magánrendelő nem kis rizikóval jár, bár aki mer az nyer, eléggé kétes, már-már életművészet. :)

"Mi az, hogy "írásban megismertek"?"

Írásban ismerkedünk meg, majd később találkozunk élőben és így sokkal jobban alakul minden, mintha élőben ismerkedtünk volna meg, legalábbis számomra és nem tudom miért. Amúgy nem csak írás, hanem hangkapcsolat is.

"Attól függ, mit értesz misztikumon. Ennek a szónak valami személyes jelentése lehet itt számodra, amit nem ismerek."

Lényegében arról van szó, hogy van akiket izgalmas, érdekes személyiségnek látok, akiknek vannak titkaik és érdemes velük az idődet eltölteni, mert látsz bennük fantáziát és van akiket nem. Oké, de ez mindenkinél így van, mi ebben a különleges, részben ezért alakulnak ki kapcsolatok és ezért bomlanak szét- kérdezhetnéd. A probléma az, hogy az élőben és az interneten keresztül megismertek "érdekességi aránya" nem egyenletes. Az élőben megismertek közt szinte nincs egy olyan ember sem, aki felé olyan érdeklődést tanúsítanék, mint egy írásban-és ebből kifolyólag élőben megismert ember felé. Voltunk az osztállyal egy egyhetes táborban és azt hittem, hogy belehalok az unalomba, csak éjjel nevettünk jókat a szobában de csak kínomban (kínunkban?) egymáson. Mindenki azt mondta, hogy jó volt, de én nem éreztem annak, semmi nem történt, csak járkáltunk és ültünk. És arról nem is beszéltem, hogy egy-egy iskolanap után szó szerint kutatom az élet izgalmának forrását, mert olyan, mintha végleg elveszítettem volna.

Biztosan átélted már te is azt, amikor egy hihetetlenül unalmas közegből előbukkansz és találkozol valakivel aki meglepően szórakoztató és érdekes személyiség, és úgy érzed a közegből, ahonnan jöttél senki a nyomába sem érhet, na én folyton átélem ezt miközben aggódom, hogy a közeg egyszer végleg, maradandóan beszippant(mentálisan) és végem.

Ezért gondolkodtam el azon, hogy vagy mindenki izgalmas, vagy senki sem, csak néhányan annak látszanak.

Amikor elmegyek valakihez akit neten ismertem meg beigazolódik, hogy érdekes, tényleg nagyon jól elszórakozunk és nem lehet mellettük unatkozni (amíg ott vagyok legalábbis). Persze neten sem mindenkivel leszek jóban, de akik megmaradnak azok mind nagyon érdekesek és megfogott a karakterük.

"Akkor pedig már körül fog venni egy tudományos intézményrendszer, amit akkorra már megismersz, és tudni fogod, hogyan kell viselkedni különféle szakmai szituációkban. "

Igaz, mindenhol másféle farkastörvény van, jogos.

"Ha ők kevésbé elkötelezettek a szakma iránt, akkor majd lemorzsolódnak. Nem kell ezzel foglalkozni. "

Valóban, de az induló helyet elfoglalják...

Néha előjön a semmiből egyfajta fura erős önbizalom, ami azt az érzést adja, hogy nem lesz semmi gond a jövőben és minden sikerülni fog. Van mikor egy egész napra kiterjed (pl tegnapi, de előtte is volt és még lesz is)

Ezzel nagyon leegyszerűsítesz mindent, ha így nézzük, akkor minden olyan érzés ami nem behatárolható csak egy ferde-hajlamúságnak köszönhető, ami miatt nem tudjuk behatárolni, hogy mit is jelent az érzés.

"Miközben valakit kimagasló zseninek tartasz, aközben lehet, hogy egy másik veled egykorú ember meg egy általad érdektelen vizesnyolcasnak gondolt emberről véli ugyanezt. "

Persze, csakhogy az emberek nagy része ezt nem fogja fel, sokszor "sínylődtem" már amiatt, hogy megkérdőjeleztem valakit akinek mindenki szerint igaza volt, mármint nem fizikálisan vagy verbálisan, hanem érezhető távolságtartással irányomba. Zseninek általában senkit nem tartok a környezetemben, pont, hogy inkább állandó jelleggel próbálom az ellenkezőjét bebizonyítani, mert ha sikerül, akkor az illető nem zseni. Érdekes mód az éltanulókkal valahogy mindig összebarátkozom, de soha nem volt célom ez, mégis megtörténik szinte mindig, ahogy így visszagondolok.

"Mondom: nem kizárt, hogy ismersz valakiket, akik objektíve messze kiemelkednek a környezetükből. De a legtöbbször csupán ízlésről van szó. "

És arról ne is beszéljünk, hogy a világon hány olyan szituáció van ahol összekeverik a kettőt, mondhatni állandó jelleggel... A külsőnek hatalmas ereje van.

"Minden korodbeli ezzel az aggodalommal birkózik, hogy mi lesz, ha beszippantja a közeg. Aztán beszippantja őket a közeg :))) "

Ez jó. :) Értem az iróniát, a megfogalmazásom sem volt túl jó, talán mindenki úgy jár a legjobban, ha rögtön alkalmazkodik vagy "beszippantatja" :DDD magát, bárhová ahová megy. Ez mégis rossz érzés valamilyen szinten, mintha erővel kitépnék az egyéniséged egy részét (ha van).

"Egyébként erről már beszéltünk: háromféle kimenetel lehetséges. Vagy objektíve kiemelkedsz a környezetedből valamilyen teljesítménnyel"

Igen tényleg, és mondtam is, hogy ez elsőt akarom (nyilván nem vagyok egyedül ezzel), de nehéz megtalálni, hogy mivel, mert ha számomra valami kiemelkedően izgalmas, az még nem azt jelenti, hogy mások számára is az lesz.. ez nehéz.

"Persze, mert a net megfelelően strukturált alkalmakat teremt azoknak a kiválasztására, akikkel osztozol valamilyen érdeklődésben."

Igen, ha egyféle megközelítésből nézzük a dolgot, mivel nem minden ismerkedés olyan (főleg a velem való nem), hogy kedvesen beszélgetünk és találunk valami közöset egymásban, ami miatt majd továbbra is keressük egymás társaságát. Akikkel a legjobban elvagyok fura mód teljesen eltérő ízlésűek nálam, szinte minden téren, és általában mindig okosak és számítóak. Mindig eszembe jut egy lány, beveti a testi adottságait, ami miatt egy csomó mindenki k*rvának nézi, de mi mégis nagyon jól elbeszélgetünk, megnyílik nekem stb, rettentő értelmes, okos kis-csaj, és nagyon élvezem, hogy míg mindenki mást hülyének néz, nekem rendesen ki tudja fejteni a gondolatait és úgy beszélgetünk mint két értelmes egy szinten álló fél, semmi átvágás vagy terelés nélkül. Nem szégyelli elmondani miket csinált és én nem lengetem meg az erkölcs zászlaját, hogy bíráskodjak felette, ez egy jó kommunikáció alapja.

Eszembe jutott egy Einstein idézet:

"Az életben vagy minden csoda, vagy semmi sem az, de bármelyiket hiszed, elegendő bizonyítékot találhatsz mindegyikre!"

Azt hiszem ez idevág, te szerintem arra hajazol, hogy semmi sem az, ez az egyik legjobb, hiszen azt az érzést adja, hogy bármit megtehetsz ha elegendő időt és energiát fektetsz bele. Én reálisan nézek mindent, miközben csodát várok, holott ez kvázi sehová nem vezet. Azt hiszem az életnek semmi értelme misztikumok és rejtélyek nélkül, egy monoton tetrisz szerű valamivé változik, ahol vagy bennmarad a labda, vagy nem.

Elmondom mi lett a könyvemből, egy kis füzet, egy amolyan "füves könyv" ahová "nagy" okosságokat írok és nagyon élvezem, de ez lényegében semmi, pl "A jelenlévők sosem kivételek." vagy "Az élet lényege, hogy izgalmasan lásd azt, ami nem az."

Vagy az egyik legjobb ami nagyon tetszik: "Csak akkor kell odafigyelni arra, amit az emberek mondanak, ha azt szakmai tapasztalatból mondják. Az élet a szakmám." :D

Egyébként lehet, hogy ezeket már leírta valaki, de nem számít, igazi ínyenc elfoglaltság ilyeneken agyalni, mindig nagyon élvezem.

A könyvnek meg talán majd valamikor nekiállok, az első fél oldal megvan, a tájleírásnál meguntam és nincs rendesen átgondolva az egész.

Szerinted, hogy kell telnie egy évnek? Mármint kíváncsi vagyok, hogy szerinted hányszor kell elmenni szórakozni, stb, mert én iskolaidőben szinte sehová nem megyek, csak reggel be és haza, ez így ment eddig.

Azokban a szituációkban amikben eddig nem jöttek elő jó ötleteim, szerinted a jövőben előjöhetnek? Mert azon gondolkodom, hogy ha vége a nyárnak és újra visszamegyek, akkor visszazökkenek egy korábbi "fázisba" ahol ugyan azok a dolgok jelentkeznek, majd, mint azelőtt. Változhat, vagy a helynek kell változnia szerinted? Hirtelen az ugrik be, hogy "bárhová megyünk mindig olyanok leszünk amilyenek voltunk, csak a helyszín változik", de ezt én nem így vettem észre.

"Már volt ez is."

Tényleg, kezdek leereszteni. :)

"értelme van, mert A->B"

Tehát adjunk neki értelmet, erre kell a cél, igen.

"Írj szorgalmasan, de persze ne csak 1-1 mondatokat"

Van olyan szösszenet, ami majdnem 1 oldalas, de sok a fél oldalas is. A könyvel az a baj, hogy utálom a táj és helyleírásokat, mert olyan közhelyszerűek és unalmasak. A párbeszédektől meg valamiért félek, de majd valahogy megváltoztatom ezt a hozzáállást.

Kicsit agyaltam, volt pár program az utóbbi pár napban és rájöttem, hogy talán azért van ez a "nem tudok kibontakozni" érzés, mert túl sokat vagyok a szüleimmel programok hiányában és az ő "árnyékukban" vagyok, ha velük megyek valahová.

Amikor a szüleinkkel vagyunk vajon csak visszafogjuk magunkat, vagy ténylegesen változik apránként a személyiségünk? Remélem az első.

A reggeleknek pedig hatalmas befolyásoló erejük van.

Kíváncsi voltam valamire és elmentem egy szabadtéri rendezvényre. Rájöttem, hogy nem "nem mernék", hanem nem tudnék mit csinálni. Volt bennem inspiráció, hogy tegyek dolgokat, de logikusan átgondoltam és a beszélgetésen-evésen-táncon és lerészegedésen vagy ittas állapotban levésen kívül nem igazán van más lehetőség egy szabadtéri rendezvényen(főleg egy falun). És végül nem maradtak rossz emlékeim, mert elfogadtam, hogy korlátolt lehetőségek vannak egy ilyen rendezvényen és mondhatjuk, hogy jól éreztem magam, annak ellenére, hogy részegen belém kötöttek, amit az öltözetemmel ki is provokáltam némileg direkt.(nem kell túl rosszra gondolni :D) Ezzel csak arra akarok rámutatni, hogy egy csomó szituációban olyanokon rágódtam eddig, ami egyáltalán nem is lehetséges egy adott helyen.

Mostanában sokkal magabiztosabb vagyok, tudok nevetni és bátrabb is lettem. Sokat közrejátszott az író akitől olvastam és azok is amiket én írtam, írás közben egyre nagyobb lett a magabiztosságom, bár még így is egy csomó dolgon meglepődöm, vagy nem értem, de valahogy pozitívabban fogom fel. Valahogy van/lett bennem egy olyan játékosság, amitől élvezem a történéseket, akár pozitívak, akár negatívak, mivel utána írhatok róluk és ez elégedettséggel tölt el, mivel bármi jöhet, az hasznomra lesz. A tanulással kapcsolatban is kísértetiesen hasonló ez a felfogás amiről beszéltünk, hogy hasznosítom az elhangzott anyagot/információkat a későbbiekben.