Miért irigyek az emberek?

Jaj, hát ilyenről én is sokat mesélhetnék!

Fősulit végig tanultam és lett olyan félévem amikor 12 tantárgyból csak egy sikerült közepesre (idegen nyelv) a többi jeles lett... na egyből elkezdték az irigyeim azt terjeszteni rólam, hogy minden tanárral lefeküdtem és a többi dolgot...pedig nem, egyikkel sem, csakhogy én nem mentem el minden nap bulizni, nem b@sztam be minden este, hanem helyette tanultam... tehát volt munka is az eredmény mögött...

A másik amire bepipulok: a testem... mindenki irigykedik, hogy milyen jó alakom van, meg hogy szerencsés vagyok, hogy ilyen géneket örököltem! NA erre nagyon ki tudok bukni, ugyanis ez mögött is nem kis teljesítmény van: kétnaponta elmegyek futni, hetente kétszer kitáncolom a lelkem is, és heti háromszor pedig otthon súlyzózok, bár csak 1/2 kg súlyokkal... és elég rendesen megnézem mit eszek. Szóval iszonyatos önkontroll kell hogy legyen az emberben, főleg hogy felálljon a karosszékből... a legjobban az zavar hogy én kiteszem a lelkem az emberekért (is) és ilyeneket hallok (vissza, mert gyakran csak a hátam mögött merik ezt mondani) és agyoncsapják az egész munkámat azzal a mondattal, hogy szerencsés géneket örököltem: a nagy francokat! Csak éppenséggel nem vakarom a seg_gem, nem tespedek a székben, és nem zabálok big mac csomagokat tonnaszámra...

A harmadik dolog amire a múlt héten teljes mértékben kiakadtam:

egyik ismerősöm mondta, hogy az egyik német barátja jön magyarországra és ingyenes nyelvórákat tart és majd arra lehet jelentkezni...erre az egyik ismerősöm ( mert az ilyet nem tartom barátnak) meg elkezdi: és hogyan fogják majd a tudásszintnek megfelelően csoportokat kialakítani? Én meg: "MIVAN? BAZZEG! Örüljél hogy INGYEN KAPOD!!!! Te már adtál valakinek is valamit INGYEN? NEM ügye???? Akkor meg mi a f@szért téped itt a szád, ha ez neked nem jó, akkor menj tanfolyamra és fizess!!!" Persze mindezt csak magamban....

Egyszóval én sem tudom miért ilyenek az emberek. Vagyis miért csak a végeredményt képesek látni, miért nem ismerik fel azt hogy az eredmények mögött egy folyamat (=munka) van...talán mert ilyen a magyar mentalitás (sajnos) bár arról is tudnék mit mesélni, de inkább itt és most abba hagyom!

Tudod mi a röhej? Én nem vagyok gazdag és van, aki mégis sajnálja tőlem azt a kis pénzt is.

Suliba járok, félárva vagyok, van munkahelyi gyakorlatom. Ezekkel összesen durván 40 ezret kapok havonta, amiből otthonra is besegítek! Számla fizetés, ha elfogy a pénz, akkor kaját veszek, magamnak mindent(!) ebből finanszírozok, amit szeretnék és, ami kell. (apámtól évek óta nem kaptam semmit, ha nem inna akkor se biztos, hogy lenne miből) Ruha, cipő, tisztálkodó, bérlet, páromnak apró meglepik, smink stb., de mindig marad annyi, hogy ne nullázzam le magam és gyűjtsek. Ezekből szoktam venni nagyobb értékű dolgokat, pl. vettem egy számomra jó fényképezőt, 40ezer volt, szeretem a tetoválásokat, a legolcsóbb és mégis jó helyen az álmaimért begyűjtöttek tőlem összesen 80 ezret (4 darabért), most veszek géphez ilyen digitális rajztáblát 16-ért, 3 éve új telefont vettem 40-ért. (az volt a legjobb, mert akkor nem kaptam az árvaságit nyáron, akkor iratkoztam be júniusban az iskolába, és csak szeptemberre küldtek lóvét, de egyszerre 4 havit) Sok dologra hosszú hónapokig gyűjtöttem (tetkók 4-5 év alatt lettek), és megkerestem a legolcsóbbat.

Osztálytársnőm irigykedik, hogy de jól megy nekem, pedig, ha nem verné el a munkahelyi gyakorlatos pénzét édességre (állandóan azt vesz), hanem gyűjtene, ő is vehetne magának drága holmit, amire szüksége van.

Nem nagyzoltam neki ezekkel, de amikor elkészült rajtam egy újabb mű, ki volt akadva, hogy drága, meg honnan van pénz. A fényképezőgépem is volt, hogy bevittem, mert páromtól mentem iskolába és vittem haza, ki volt akkor is akadva, hogy de jó nekem.

Vállalom, igen, jó nekem: de csak azért, mert megpróbálok tenni érte a lehetőségekhez képest!

Irigyek, mert úgy érzik igazságtalan, hogy valakinek jobban megy és szerintük felesleges dologra költik a pénzüket, mivel nekik nincs, tudnák jobbra. Ami ugye relatív, mert kinek mire van szüksége.

Aki irigy, az mindig azt szeretné birtokolni (megkapni), ami másnak van, de neki nincsen és ez a más valamiért neki nagyon kéne, de nem tudja megszerezni.

Ez van az irigység mögött.

Nem tudom. Én sem vagyok egy tehetős ember, de ami nagyon kell, arra mindig valahogy összespórolom a rávalót. Aztán persze, amikor megveszem, jön az, hogy neked ilyen is van, meg olyan is?

Biztos gazdag k*csög vagy. Pedig egyszerűen fel tudok állítani egy fontossági sorrendet, és tudom min érdemes spórolni. Megjegyzem ezt általában olyanoktól hallom, akik ugyan azt a pénzt cigire költik...

Magyar vagyok én is, így talán megbocsátjátok, ..hallottam egy magyarságot kritizáló storyt, de elég ideillő és találó:

.olyanok a magyayrok, mint a rákok a vödörben. Ha valamelyik ki akar mászni, rögtön lesz egy, aki visszahúzza :)

Ez sajnos így van és azt tapasztalom, ez egy magyar rákfene.

Nem gondolnám a föld minden országára érvényes, és azt sem állítanám, hogy a szegénység miatt van.

Inkább ez olyasféle genetikai-, társadalmi rákfene amiből nehéz kitisztulni.

Hogyan alakulhatott ez ki, nem tudom, de valamiért könnyebb az átlag magyarnak, ha a másikra irigykedhet, másiknak "betehet", másikat megfúrhatja..stb. Könnyeb a lelkének valahogy :D

Remélem senki nem fog rácsodálkozni, mintha valami ismeretlen jelenségről írnék :D

Számomra akkor tűnt fel ez a " tipikus magyarság " mikor a baráti társaságom által külföldiek (amerikaiak) látogattak el hozzánk, ide mo-ra... bassszusss.... ég és föld az ő felfogásuk. Mellettük még az én képemről is égett a bőr mikor hallottam hogy ők egymás háta mögött is jókat mondanak egymásról!!! B@sszusss....tipikus magyar mentalitás hogy ilyenkor direktbe kibeszéljük egymást, de ők??? Ők nem! És tudnak örülni egymás sikereinek, na ezt még egyszer leírom: TÉNYLEG tudnak örülni egymás sikereinek, nem úgy mint mi: póker mosoly, gratuláció, kézfogás, majd ahogy a másik hátat fordít rögtön kibeszélik...

Ha a kommunikációt a felfogást nézzük, nekem igencsak ezek ugranak be a magyarokról (hozzáteszem magyar lévén)

- magyar ember ugye mindent ingyen akar...

- magyar ember a másik hátán akar fel kapaszkodni

- magyar ember élvezi ha a másik embert a porba tiporhatja, sőt még ugrál is rajta...

- már csak felsorolom, nem fejtem ki: - irigység, lenézés, köpönyegforgatás, megjátszás, felvágás, kibeszélés, pletykák, rosszindulatosság, igénytelenség, csakis a saját célok nézése, EGOIZMUS a semmire(na ennél talán 10x is sorba álltunk mikor osztogatták!)

Nemrég láttam egy vicclapban egy képet: az volt a címe, hogy a magyar mentalitás: egy pasi éppen a szakadék szélén lógott egy fáról, miközben a másik odanyújtotta a kezét, hogy segítsen. Ez volt a kép alá írva: a te kezedet én aztán nem fogom meg... hááát igen... görbe tükör...

A kérdésre visszatérve:

Azért irigyek, mert akarják azt amit te tudsz vagy amid van neked. Ez egyértelmű!

De! Azt már elfelejtik hogy a dolog mögött valamilyen teljesítmény van. Azt ők már nem akarják, mert azért harcolni, küzdeni kell. Az nekik nem kell mert az energiabefektetés és a melót messzire el kell kerülni (ugyebár). Másrészről fáj nekik, mivel tudják hogy ők is képesek lettek volna rá, de sz@rtak magasból a dologra, és csesztek megcsinálni valamit (pl: spórolás, nyelvvizsga)... lelkük mélyén tudják, hogy ők is képesek lettek volna arra a dologra, de nem tettek érte semmit...és hát így jártak..