Miért irigyek az emberek egymásra? Mindenkinek vannak gondjaik. Vagy csak nekem?

Nekem is vannak,igen komoly gondjaim..amolyan megélhetési gondok,és lelki is,az a bizonyos mit is keresek én itt tulajdonképpen?Az emberiségre meg néha nagyon rá tudok csodálkozni,hogy milyenek,néha elsírom magam tőlük,mégha engem nem is érint az eset..

legutóbb azon sírtam,hogy egy öreg bácsikát csak úgy az utcán hátbarúgtak a fiatal bandázós kis ficsúrok..ez nekem nagyon fáj,hogy ilyenek az emberek..Áldom anyámat,hogy előbb szült,és nem most kell iskolába járnom,mert tuti öngyilkos lennék a mai fiatalok végtelen toleranciájától,és tiszteletétől mások és egymás iránt.. :,(

"persze mindenkinek vannak gondjai, csak van, akinek sokkal kevesebb / kisebb..."

Az idegesítő amikor valaki a saját kis pitiáner gondját ugyanolyan rossznak gondolja mint aki tényleg bajban van.

Tehát amikor valaki arról panaszkodik hogy idén nem tud elmenni nyaralni horvátországba, mert a szülei megtiltották, pedig már hogy beleélte magát, a haverjai közül csak ő nem megy külföldre és ez tök ciki stb...

Egy másik ember a számláit se tudja fizetni, kajára alig telik, majd az első mondja nagy komolyan a másodiknak hogy neki is vannak gondjai.

Aham. Nyilván a kettő ugyanaz a kategória.

Előtted válaszoló vagyok.

Na én is éppen erről beszélek!! Nehogymár össze lehessen hasonlítani az ilyen problémákat!

Csak mindig szem előtt kell tartani, hogy MINDENKIre lehet irigykedni... Aki a számlát nem tudja fizetni, és éhezik, arra meg irigykedik az éhező féllebú, hogy jóvanjóvan éhezik, én is éhezek, de neki legalább van lába... Rá meg irigykedhet az éhező féllábú magányos ember, hogy jóvanjóvan éhezik, meg lába sincs, de legalább van férje... ééss íígy tovább...

Mindenkinek a saját gondja a legnagyobb..

Azért mert valaki azért sír,hogy nem tud nyaralni menni,neki ez a legnagyobb problémája,másnak meg az,hogy nem tud számlákat fizetni.A kettőt nyugodtan egy kalap alá lehet tenni,hiszen mindenki a saját igényeit,gondjait tartja fontosabbnak...Őszintén? Az ember már nem is igazán akarja mások sírálmait hallgatni,hiszen ilyenkor az járt a fejében,hogy "miért foglalkozzak vele amikor nekem is megvan a magam keresztje?"

Napokig lehetne vitatkozni,hogy kinek a legnehezebb,ki van a legnagyobb bajban..

De mondok valamit.Nekem nincsenek anyagi problémáim,boldog házasságban élek.A fiam jól tanul,tisztességes felnőtt ember lett.Évente egyszer megyünk mindig nyaralni.Szinte mindenünk megvan ami kell,ráadásul Angliában is élünk..Mégis egy vagyont fizetnék ha valaki tökéletes hallást tudna nekem adni(hallássérült vagyok) nekem ez a legnagyobb gondom,mert a "betegségem " sok mindenben gátol az életben..Hülyén hangzik,de bárkivel cserélnék ha tökéletesen jó hallásom lehetne..Szóval akárcsak nekem mindenkinek megvan a maga keresztje...

Persze, hogy minden embernek vannak gondjai.

És valószínűleg nem is kellene irigykedni az esetek többségében, mert más az, amit az ember mutat, egy képet, és más az, amit valójában megél/átél.

És különben is, az emberi természet olyan- az enyém is-, hogy mindig az kell, ami nincs. Vagy legalábbis mindig jobb.

Gyerekkorunkban felnőttek akartunk lenni, felnőttként meg gyerekek. Fiatalon utáljuk a sulit, aztán mikor dolgozunk rájövünk hogy milyen jó is volt az. Van aki gazdag akar lenni, van akinek hiába van meg mindene, mégsem boldog, mert neki meg a magánélete nincs rendben.

Láttam egy videót a neten, ahol egy amerikai katona nő volt irakban, férfiak között. A videón a katonák hülyéskedtek vele, sok kommentben írták az emberek, hogy a következő lépésben megerőszakolják szerencsétlent, igen úgy tűnt.

Erre egy szintén katona azt írta: Mikor valaki kint van kiküldetésben, fel kell készülni rossz dolgokra. A nemi erőszak nem a legszörnyűbb dolog ami ott történhet veled(tudva azt, hogy milyen szörnyű maga az is).

"kettőt nyugodtan egy kalap alá lehet tenni,hiszen mindenki a saját igényeit,gondjait tartja fontosabbnak..."

Ez akkora baromság hogy csak na. Te se gondolod komolyan.

Akkor lehet két problémát egy kalap alá venni, ha mindkét fél cserélne a másikkal, mert akkor kb ugyanolyan rossznak élik meg.

De ha te gondolod hogy a te problémád a legrosszabb, de inkább nem cserélnél a másikkal, akkor már önellentmondásban kerülsz. Persze hogy mindenkinek a saját gondja a legfontosabb, de amíg a saját bajodat nem cserélnéd el máséval, addig kvázi beismered hogy a tiéd a kisebbik rossz.

Remélem érthető mire akarok kilyukadni.