Miért irigyek az emberek egymásra? Mindenkinek vannak gondjaik. Vagy csak nekem?

Akkor lehet két problémát egy kalap alá venni, ha mindkét fél cserélne a másikkal

Honnan lehet azt tudni, hogy melyik nehezebb vakon, vagy lábak nélkül. A vak nem tudja milyen lábak nélkül, a tolókocsis pedig nem tudja, hogy milyen vaknak lenni. Ki kivel cserélne szerinted? Akkor most egyiknek se legyen problémája? Vagy keressenek egy vak tolókocsist és szégyelljék magukat?

Nem érted.

Olvasd vissza, ahelyett hogy kötekjedsz és leragadsz a példánál.

A rendszert nézd.

Alapvetően az élőlények (nem csak az ember) azért irigyek, mert mindent maguknak akarnak és magasról fütyülnek rá, hogy a másiknak mi jut. Ez (is) viszi előre a fejlődést - néha meg ez viszi romlásba a világot.

Alapvetően az irigység idáig többször volt hasznos, mint káros: különben nem maradt volna fenn.

De az ember lehet, hogy ezt majd egyszer meg fogja fordítani: akkor az irigység majd káros és kerülendő tulajdonság lesz.

sajnos ilyen az emberi természet, az ember irigy. nem csak hogy saját problémája a legfontosabb (ez valahol természetes azért), hanem képes még a másikra is fújni, mintha attól a saját gondja kisebb lenne. ha nem siránkoznánk és irigykednénk, erre kevesebb energia menne el és a valós problémák megoldására (vagy elfogadására, vele való együttélésre, ahol más lehetőség nincsen) több idő maradna.

valahol olvastam, hogy az embert a félelem vezérli, főleg a jövőtől való félelem. a jelenben nincsen semmi baja. ez egy kicsit extrémnek hangzott nekem is elsőre, de ha belegondolunk, még egy vak vagy lábnélküli emberre is igaz. hiszen ha megéli a jelenét (pl. azt, hogy ő vak, ez a helyzet és kész), akkor ebből indul ki és nem abból, hogy mi lenne, ha látna. sokat kellett ezen gondolkodnom, de rengeteg dolgot segített ez a fajta gondolkodás helyretenni a fejemben.