Mi értelme a túlzott műveltségnek?

Nos, úgy látom, mi nagyon különbözünk.

Engem pl nem tesz boldoggá, ha olyan dolgokat tudok, amiket mások nem. Egyszerűen hidegenhagy ők mit tudnak és mit nem. Nos a kreativitás a matekból is származtatható, de mind1. Nekem igazából nem áll másból az életem, hogy felkelek bekapcsolom a gépet, estig nézek ki a fejemből, a géphez max annyira érek hozzá, hogy filmet nézek, meg néha msnezek. Ja, és reggel gyúrok. Suli időben valahogy úgy fog kinézni, hogy felkelek bemegyek nézek ki a fejemből kettőig, majd hazaúton beugrok gyúrni hazajövök és nézek ki a fejemből. Mindezek ellenére én boldog vagyok, mert pusztán a tudat, hogy létezek, hogy dobog a szívem, már boldoggá tesz.

Nem nem hülyeség ráfogni, előtte szerettem olvasni, úgy-ahogy, mostanában jó, ha kétévente elolvasok egy könyvet. Igen, kötelezőket sem olvasok, mert ott a rövidítés, és végülis ugyanoda jutok, csak sokkal gyorsabban, egyszerűbben. Hát most nem is az, hogy értem, nem értem, de mi értelme megtanítani őket. Még, ha hétről hétre kéne megtanulni egy-egy verset, akkor megérteném, mert fejlesztené a memoritereket, de így csak az "erköltsi" jelentősségű verseket tanítják meg. És ez itt a baj, hogy sokan nem értik, hogy miről szól a vers, mi a mondanivalója, stb, akkor ők minek tanulják meg? Amúgy meg szerintem soha senki nem fogja megérteni, hogy mit gondolt a költő az adott versében, maximum találgatni fog az ember, és van amelyik helyes lesz, és mégsem tartják majd helyesnek. Én is sok mindenre gondolok, és ahogy kimutatom, sosem értik meg.

Nos, mivel gyerek vagyok, ezért nem olyan nagy megrökönyödés számomra az, hogy gyerekes vagyok. Oké, illik, de miért is illik? Miért illik tudni, hogy ki mikor született? Petőfi részben a történelem része, de semmi értelme megtanítani, hogy milyen élete volt, stb. Senkinek semmi köze a másik életéhez. Ha én 90 éves koromra híres ember lennék, akkor rohadtul zavarna, ha egyesek a gyerekkoromon csámcsognának, meg a későbbi éveimen. A királyok életét, ok megtanulom. A költőkét is, ha meg kell, de továbbra sem látom értelmét. Elvégzem én, csak semmi értelmét nem látom, és ezért 3× annyi tanulást jelent, már amennyiben látom értelmét megtanulni az adott dolgot. Szerintem a költőket azzal tisztelem meg a legjobban, ha elismerem, hogy tettek le valamit az asztalra, de nem foglalkozom az életükkel, ilyenek. Amiket publikálnak az ok, ha valakit érdekel, olvassa el. De egy halott ember élete számomra visszataszító, és értelmetlen. Valóban nem dolgom kétségbevonni a szavukat, de értelmetlen dolgokat nem kéne tanítani..

Üdv

Szia

Igen, természetesen a sajátja, ezzel nekem semmi bajom. Az, hogy az állatok tudják, szintén érdektelen, mivel az ember is állat, csak a legfelsőbb rendű (számomra) minden lény közül. Szerintem, aki ravasz, az már nem lehet primitív, inkább intelligens, mivel át tud verni a nálánál sokkal jobban elfogadott embereket, általában. Nos mivel én nem vagyok az, akit átvernek, és az sem, aki átver másokat, mert undorítónak találom az átverést, és a hazugságot. A testi erő viszont bizonyos helyzetekben jól jön. Pl ha megtámadnak az utcán. Bár én egy ilyen esetben, ha egyedül lennék, elfutnék. Ami azt illeti, senki sem nő fel moslékon, aki az iskolába jár, mert ott ugye ráerőltetik (és eleinte ez nem is baj) a "jó"-t. Csak a jó sajnos relatív, annyira relatív, hogy szerintem nem létezik se jó, se rossz. Az, hogy neked valami moslék, attól még nem biztos, hogy nekem is az lesz.

Az, hogy a műveletlenség általánossá kezd válni az nem a társadalom, hanem az oktatási rendszer csődjét jelenti. Én nem arról beszélek, hogy ne tanuljuk meg a Nemzeti dalt, a Himnuszt, vagy a Szózatot. Hanem ilyen teljesen felesleges szerelmes verseket minek? Mert én, meg még sokan mások is, lesz*rják, hogy melyik költőt milyen érzelem kötötte egy nőhöz. Teljesen felesleges megtaníttatni, mert ezekből nem lehet okulni. Sokkal inkább szimpatikusabb nekem az, ha egy költőtől Magyarországot dicsőítő verset tanulunk, és az életére nem térünk ki olyan részletesen, hogy még a barátai sem tudták róla azokat. Megint csak ezt tudom mondani: hagyjuk békén az emberek magánéletét, persze, ha publikálták, akkor törődhetünk vele. De aki publikálja az életét, az nem más, mint egy feltűnési viszketekséggel rendelkező ember.

Amint írtam, érdekel a történelem, azért annak többk öze van az ország mai helyzetének az alakulásához, mint egy szerelmi levélnek...

Nos.. nekem nem kell majd a későbbiekben sok pénz, éppen, hogy kijöjjek anyagilag, el tudjam magam tartani, esetleg családomat. Nem szeretem a nagy dolgokat, ahogy a nyaralásokat is utálom, mert hülyeség. A fogyasztói társadalommal semmi baj. És menetelő mafla vagyok, nekem tökéletesen megfelel, de amíg olyanok mondják nekem az iskolában, hogy hülye kapitalizmus, stb, akik minden nap vesznek maguknak valami új cuccot, bomberdzsekit, meg mittomén mit, addig szerintem nem én vagyok az ideális egyén a fogyasztói társadalomban, mivel én általában soha semmit sem veszek...

Én