Nem bírom a boncolást, így orvosi egyetem?

Mondták nem is kevesen,hogy az első anatómiai órán, bonctannál kb. a hallgató 2/3-a lett rosszul... a szagát nem bírták, ki kellett menniük a teremből a rosszullét miatt. De egy idővel hozzászokik az ember.

Én is ezen rágódtam, hogy mi van, ha nem megy.. De akkor is megakarom csinálni az orvosit, ha minden igaz és jól megy, akkor 2 év múlva már orvostan hallgató akarok lenni :)

A traumatológia valóban nagy amplitúdókkal jár,de ott vannak azért a felemelő pillanatok is. A fokozott stressz elsősorban nem a traumák váratlanságából,vagy a balszerencsés történetek látványából adódik,hiszen ehhez,bármilyen kegyetlenül hangzik,hozzá lehet szokni.

A fokozott stressz abból adódik, hogy rövid időn belül kell jó döntéseket hozni,tehát az menjen erre a pályára,akinek a szenzoros ingerkeresési hajlama magas,de képes úgy szintetizálni az ismereteit, hogy mindig adekvát döntéseket tudjon hozni.

Nem mellesleg:a traumatológia fizikai munka is. Egy csípőprotézis beültetés kemény munka,egy elhúzódó műtét fizikailag is kivesz az emberből,aki nem figyel magára, nem sportol pl.az nem is fogja megfelelően bírni.

Régen,ha összement két Lada,akkor ott brutális sérülések keletkeztek,most már azért nincsen számszerűen annyi komoly baleset.Kevés gyár van,vagyis kevesebb levágott ujjat kell pl.visszavarrni.

Több a sportsérülés,ott általában a sérült is fiatal,nem mindegy, hogy milyen lesz utána az életminőség.

És persze, lehet mentőzni. De azt csak szenvedéllyel. Az olyan, mint a drog.

Akit egyszer megfog, az nem menekül. :)