Aki tudta, hogy "büfészak", amire megy, miért ment mégis oda?

Mondjuk ez a másik része.

Én tavaly-tavalyelőtt nem tudtam, kinek higgyek... Fórumokon - de ugyanígy élőben is! - sok ember szól le csupán azért, mert úgy hiszik, magas lovon ülnek. Ugyanakkor sokszor sajnos igazuk van a leszólóknak.

Azt nem tudom, hogy mit éri meg (színvonal terén):

Egy gyengébb helyen 4-es 5-ösnek lenni, közben van idő TDK-ra, önkéntesmunkára, konferenciákra meg minden túróra,

Egy erős egyetemen jó jegyeket szerezni, de örülsz, ha szökőévente a barátaidra, és évszázadonként a hobbijaidra marad idő,

Vagy erős egyetemen TDK, önkéntesség, de mellette ketteseid vannak ??

Én pár hónapja ezen gondolkozom, mindig más álláspont erősödik meg bennem.

Nyilván szórakozom is...

De szerintem a tanulás a legfontosabb.

És semmi extra ilyen szempontból a fiatalság.

Nem hiszek ezeknek a szólamoknak, sőt dühítenek is.

Attól, hogy valaki fiatal, attól igenis tanuljon meg mindent!! A maximumra törekedjen! És igen, próbálja úgy beosztani az idejét, hogy maradjon hobbira (nemcsak a társaság a fontos, a hobbi is) és teaházra, kávézóra, koncertre is.

Én épp azt látom, hogy az emberek általában tisztában vannak azzal, hogy szórakozni is kell, sőt, túlzásba viszik, általában nem tanulnak eleget, állandóan csak a szórakozás... Így egyáltalán nem a szórakozás jelentőségét kell hangsúlyozni, hanem a tanulásét... Szerintem.

De ezek a szólamok... Hogy a szórakozást hívják "élés"-nek, már ez dühít... Meg, hogy bulizz, ne vedd túl komolyan a tanulást (de!! vedd komolyan!!! lesz idő úgy is szórakozásra, max kevesebb, de az nem baj)

És felelőtlenségeket se KELL csinálni.

Inni például meg főleg nem KELL.

A TDK meg, ha más nem, arra biztosan jó, hogy megszeresd a szakmát, és egy részében többet tudj. Úgyhogy én nem szólnám le...

Neked nem jött be, de sokan pozitívan nyilatkoznak róla.

Olyan szakokról beszélünk, amelyekkel bőven 1% alatt van a szakmában elhelyezkedők aránya. 1% alatt két éven belül elhelyezkednek szakmában, a maradék 99% soha.

Ott azért szerintem számít, mi van a CV-ben. Bár ki tudja...

De én nem tudom elképzelni, hogy egy üresebb CV a nyerő...

A szakma szeretetét továbbra is tartom.

Például az én szakom tipikusan olyan, hogy a végzettek zöme úgy érzi, semmire se volt jó, mivel mindenbe belekóstolt, de semmihez se ért igazán.

Ilyesmi szakon végez egyik jó barátnőm is, totál így érez ő is. Nem tudja, az elmúlt három éve mire volt jó. Ő bánja, hogy nem tette jobban oda magát.

Nem tudom, de úgy érzem, ha valaki TDK-zik, tehát elmélyed egy számára szimpatikus területben, plusz szakkollégiumban is elmélyed pár területben, plusz hajt a gyakornoki melókra (ami igen nehéz manapság), akkor talán meglátja, mire is jó igazán a szakmája. Akkor talán nemcsak azt fogja látni, mire nem jó, talán érteni fogja, mire volt jó, hogy mindenről tanult, mindenbe belelát, és miért nem baj, hogy semmihez se ért igazából.

Tudom, nincs tapasztalatom.

De én inkább a törtetéssel akarok rossz tapasztalatot szerezni (ha úgy alakul...), mint kövessem a másokon már látott másik, egyértelműen rossz példát, miszerint a suliban négyes-ötösöket szerez ugyan, de mégse tudja, mire volt jó a szakja.

(Amúgy az illető másik szakra jár, de ugyanilyesmi mindent de semmit menedzsertípus, mint az enyém)