Utálom a jogot, de mégis ezt kell tanulnom mert anyum nem enged máshova. Mit tegyek, hogy 'megszeressem' és ne gyűlöljem majd 1O év múlva magamat a munkámmal együtt?

Nem, jogot tanulok. Csak anyum folyton fáraszt, hogy nézzem már az egyik csatornát ahonnan sokat informálódhatok meg minden... Nem tudom, sosem erre vágytam és rendesen sírógörccsel veszek részt az órákon, csak azért csinálom, hogy otthon megfeleljek. :(

Lehet az én álmaimból sosem élnék meg, sőt, de nem tudom mit tegyek, hogy megszeressem ezt az egészet. El vagyok keseredve. :(

Még mindig ugyanúgy vagyok én is.. és esküszöm pont a gyermekvédelmen gondolkodtam, vagyis nagymamám ajánlotta (mert már mindenki "aggódik" értem, annyira elveszett vagyok és totál magam alatt az egyetem miatt), szóval ha mégis ezt a sz.rt kell csinálnom életem végéig, ráállok a gyermekvédelemre. Én is olyan vagyok mint te, emberséges és nagyon érzékeny, hazudni ABSZOLÚT nem tudok, semmiért nem lennék ügyvéd, de nem is lehetnék, nem vagyok arra való, tudom magamról.

Szóval aki azt mondja, hogy nézd a megélhetést, aszerint válassz munkát, a legrosszabb tanácsot adja.

Tudod, nekem nagy álmom volt a fodrászat, tudom abban hihetetlenül jó lehetnék és épp tegnap nézegettem egy velem egykorú (24 éves - igen, meg is buktam..) lány képeit, aki már régen befejezett egy fodrászképzést és sikerült neki saját szalont nyitni és az azért nem semmi. Én meg még abszolút sehol nem vagyok, heti rendszerességgel sírok, tegnap is totál kiakadtam, hogy mennyire nem találom a helyemet az életben, miért kellett nekem anyumra hallgatni.

Most viszont van egy tervem. Utazni szeretek nagyon, ezért május 11.-én megyek Etihad interjúra és talán most áprilisban Emirates nyílt napra és ha bármelyik összejön, befagyasztom az egyetemet, még egy év lenne vissza de biztosan tudom, hogy soha jobb nem lesz és soha nem találom itt meg a helyemet és elmegyek légiutas kísérőnek, ott gyűjtök pénzt és utána elvégzem a smink akadémiát, mert az utóbbi években a smink lett a szenvedélyem. Voltam depressziós, tavaly anorexiás (39 kiló) a sok sikertelenség és csalódás miatt, szóval ha valaha is gyerekem lesz, sosem töröm majd le az álmait és abban fogom támogatni, amiben ő jól érezné magát.

Annyit megtanultam, hogy inkább szegényebben élnék, mint ebben a lelki nyomorban amit ez a jog adott nekem, Elcs.sztem éveket az életemből, de remélem sosem késő elkezdeni valami jót és visszatalálni önmagamhoz.

Neked is kívánok sok sikert, utolsó, és őszintén sajnálom, amiért ugyanebben a helyzetben vagy..

"Azt soha nem tudtam elérni, hogy ha elültettem egy hamisciprust, abból tuja legyen. Az teljesen lehetetlen, mert ő hamisciprus akar lenni. Ő hamisciprusnak készül, nem lehet más. Abban az esetben, ha kellőképpen gondozom és szeretem – mert én hiszek benne, hogy azt a növény is érzi -, ha megfelelő tápanyagot adok neki, és gondoskodom mindenről, ami szükséges, akkor gyönyörűséges növény lesz belőle. Ha nem, akkor nyomorult növény – de ugyanaz a fajta, másik nem lehet! Az a mélységes meggyőződésem, hogy az ember gyerekénél pontosan ugyanez a helyzet. Hogyha érteni akarom őt, akkor az első dolgom, hogy megértsem: tujának vagy hamisciprusnak született-e

forrás: Idézetek.net » Azt soha nem tudtam elérni, hogy ha elültettem egy hamisciprust, abból tuja legyen. Az teljesen lehetetlen, mert ő hamisciprus akar lenni. Ő hamisciprusnak készül, nem lehet más. Abban az esetben, ha kellőképpen gondozom és szeretem – mert én hiszek benne, hogy azt a növény is érzi -, ha megfelelő tápanyagot adok neki, és gondoskodom mindenről, ami szükséges, akkor gyönyörűséges növény lesz belőle. Ha nem, akkor nyomorult növény – de ugyanaz a fajta, másik nem lehet! Az a mélységes meggyőződésem, hogy az ember gyerekénél pontosan ugyanez a helyzet. Hogyha érteni akarom őt, akkor az első dolgom, hogy megértsem: tujának vagy hamisciprusnak született-e."

Most már anyum is rájött erre..