Miért nézik le néhányan a bölcsészeket?

32. “ Az egyetlen értelmes bölcsész szak egy tanári páros, esetleg pszichológia”

Na neked sincs fogalmad se a bölcsészetről, se a kultúráról, se a gazdaság működéséről úgy általában… tényleg az ilyenek miatt van a szappanra ráírva, hogy nem ehető… 🤦‍♂️

Csak annyit kérdezek, hogy szerinted a Netflixen a filmeket kik rakják össze? Hogyan készülnek? És úgy általában a TV-műsorok, színházi előadások, a múzeumok, kulturális programok, ásatások, várjátékok stb. stb. Vagy ha nyilván fogalmad sincs mik ezek – szerinted az xboxon az Assassin’s Creed és hasonló játékok hogyan készülnek?

Kedves Kérdező!

A beszólogatások, amikben részed volt, szerintem tünetei egy mélyebb problémának. Egészségtelenül kompetitív társadalomban élünk, ahol már egy kisgyereket is nagyon korán arra kondicionálnak, hogy ha nem vagy első, nem érdekelsz senkit (rosszabb esetben: ha nem vagy győztes, nem vagy szeretetre méltó). Sőt, még a "versenyszámok" között is van egy rangsor, hogy a néptáncbajnok azért mégse olyan menő, mint a matek OKTV győztese.

A(z egyik) gond ezzel az, hogy igazságos verseny nem létezik. Mi a győzelem receptje? Jó képességek, ezeket felfedező és támogató közeg, sok-sok kemény munka, és egy csipetnyi szerencse. Ezek közül mire van ráhatása az egyénnek? A képességeire nincs. A környezetére (hova születik, milyen neműnek, támogatják-e stb.) szintúgy nincs. A befektetett munkára nyilván van, de még arra sem 100%-ig (egy introvertált embernek pl. sokkal kevésbé esik nehezére pl. órákig elmélyülten matekot tanulni, mint egy extravertáltnak - a típusáról pedig senki nem lehet).

Látod már? A külvilág nagyjából 90-95%-ban olyan dolgok alapján ítél meg, amiről nem lehetsz. Legalább magaddal legyél igazságos. Diszkalkuliás vagy? Nem tehetsz róla. Arról viszont tehetsz, hogy a meglévő képességeidből kihozod-e a maximumot. A döntéseid, a karaktered az, amiről tehetsz, és ami minősít - nem a végeredmény, amiben egy sor más faktor is közrejátszik.

Tanárként, ha jól csinálod, életeket tudsz megérinteni jó értelemben. Ez legalább olyan menő, mint programozni.

Nyelveket beszelsz, igy mindig lesz munkad. Az a baj, hogy a "bolcsesz" szora rarakodott egy halom sztereotipia, es mindenki egybol poros konyvtarakban gubbaszto szemuveges felautistakat meg osz szakallu professzorokat kepzel el. Mint amikor azt mondjuk h tudos, es feher kopenyes alakot latunk magunk elott, kek es lila lottyokjel a kemcsovekben, amiket a kezeben tart.

Elobb a sztereotipuakat kell lebontani, csak aztan lehet megmagyarazni, hify a human tudomanyokra is szukseg van.

Köszi, bár úgy látom, sokaknak nem tetszettek a felvázolt sztereotip képek, vagy fogalmam sincs, miért minősítettek le. Írtam volna még tovább is, csak közben 5% alá merült a krumplifonom, így gyorsan elküldtem.

Szóval, az a baj, hogy egy rakás sztereotipiát táplálnak sokan magukban, nem véletlenül mondogatják, hogy jajj, filozófia, esztétika, kulturális antropologia szakos vagy? Akkor majd két sajtburger lesz nagy krumplival... Nyilván ezek a beszólások bántóak, sőt, többszörösen is azok. Egyrészt azért, mert akik ezzel viccelődnek, kapásból két dolgot is leszólnak: 1. a munkavégzés alázatosságát. Hiszen mindenki pénzből és, és igen kevesen helyezkednek azonnal olyan jól el, hogy menő pozíciójuk és egy rakás fizetésük legyen. Nagyon sokan megjárják a szamárlétrát, és ideig-óráig végeznek olyan szemét munkákat is, mint a meki, vagy a szalagmunka.) 2. a kultura és a kulturáltság jellemzőinek megőrzését. Mert azt gondolják, hogy a filozófushalggatók egész nap Nietzschét meg Jungot olvasnak. Hogy az emberi viselkedést, közösségeket, szokásokat, hagyományokat nem kell vizsgálni, megőrizni, feljegyezni. Mert akik így gondolkodnak, azok annyira a realitás mentén járnak, hogy ha tehetnék, csak orvosokat, mérnököket, építészeket, gépészeket és szakácsokat vinnének magukkal a világvége idején egy föld alatti bunkerbe, de irodalmárokra, szabadgondolkodókra, akik majd emlékeztetik a társadalmi szerveződésre, az illemre, az erkölcsre, a líraiságra és az érzelmek gyakorlására, megélésére, feldolgozására az embereket, azokra szerintük nincs szükség.

Szomorú világ ez. De egy percig ne bánd meg, hogy bölcsészkarra mentél. Egyébként bármikor átképezheted magad valami földhöz ragadtabb szakmabelivé is, én ugyan elvileg nem vagyok diszkalkuliás (bár sose vizsgálták, a matekkal mégis mindig annyira meggyűlt a bajom, hogy akár lehetek is, csak nem tudok róla), de a bölcszészdiplomám után reálosabb szakra iratkoztam be, és jövőre végzek. Sosem gondoltam azt, hogy a bölcsész évek elvesztegetett idők lettek volna, és még a mekiben sem dolgoztam vele (más sz*r munkáim voltak mindenféle raktárakban, egyszer még metrót is takarítottam pár hónapig.)

Fel a fejjel :) Fujjogjanak, amennyit akarnak, a gondolatok szabadságától, az elméletalkotástól és a világra való érzékenységedtől nem tudnak megfosztani.