A buszozást más is traumaként éli meg?

én minden mással is így vagyok,vonatot sem szeretem.

ha valamit kell csinálni a kocsin igyekszem fuvart intézni vagy hétvégén szereltetni.

hála az égnek nagyon ritkán kell tömegközlekednem.

a következő autómat is inkább úgy veszem hogy a régit akkor adom el ha már az új teljesen rendbe van téve és már csak használnom kell.

én nem a helyhiány miatt utálom hanem mert rengeteg időtől elesek,sokkal korábban kell indulni és később is érek haza,várakozni kell amit utálok.

suli időben meg a sok viselkedni nem tudó gyerek meg aztán kész.

Átérzem, bár én nem nőttem nagyra. Három évig dolgoztam egy olyan munkahelyen, ami a lakhelyemtől másfél órára volt, ez napi három óra bkv. A távolsági busz (vagy néha vonat) nem is volt annyira gond, azon mindig volt bőven hely, hanem a Budapesten belüli közlekedés. Gyakran kellett sok cuccal közlekednem - kaja, szerszámok, stb. - na az külön feladat volt.

Magas embernek külön szar lehet, sok buszon még egy alacsonyabb ember is feszengve tud leülni.

Sokan vannak így, mint Te.

Én még a babakocsis embereket sajnálom, úgy néznek rájuk, mint véres rongyra.

Nekem önmagában nem az utazási formával van a bajom, hanem az árakkal és a menetrenddel. Nekem speciel a városba busszal csak 35 km-t kerülve és átszállva juthatnék el, a busz felénk ritkán megy, reggel 08:30-ra lehetnék bent legelőször, délután 15:30-kor már indulnom is kellene vissza vagy aznap nem jönnék haza. Persze a 35 km-es jegy oda-vissza kb. 1200 ft-ba lenne.

Kocsival fele annyit kell mennem, régi Suzuki 1200 ft-nál több benzint nem eszik meg oda-vissza. Nekem ez miatt abszolúte nem érné meg buszozni.

Én amúgy ezt a szerelési gondot megoldottam, régi Suzukinkat is megtartottam, ha szerelőnél van az ,,új" kocsi akkor sincs gond, a régi is elvisz.

Én kocsiban érzem magam konzervdobozban. :d

+ buszon külön sofőr van, nem nekem kell a vezetéssel törődni. :d

+ Nem kell parkolóhelyet keresni és fizetni.

+ Nem kell kocsit fenntartani és egy vagyont fizetni érte, szervizelni se nekem kell.

Én az autót is utálom, kicsi, szürke, szűkös, nem lehet benne mozogni, nyom az öv és nem túl biztonságos jármű.

A buszokat is utálom 162 centisen.

A buszokra általánosan jellemző a szűk lábtér, a szűk ülés, a szűk folyosó, a túl közel levő plafon (távolságin meg végképp), a tömeg, az elhasznált levegő (a tömeg és a kicsi jármű miatt fokozottan) és a túl meleg. Ezen kívül dobál is a jármű a jó minőségű utakon... Nomeg normál esetben lassú.

Én mondjuk vonatos településen tartózkodtam sokat, a szomszéd településen már nincs is egyáltalán buszmegálló, a mi településünkön van busz (más faluból ráhordó) és végeredményben két járat összeért, így be lehetett jutni a fővárosba, de nem tekinthető igazi párhuzamos közlekedésnek. Emellett a vasút a települések kellős közepén, a főút a települések szélén vezet. Az átlagsebesség kb. 70 km/h (NEM pótjegyes gyorsvonat).

Így alapvetően a tágas, simán (vagy legalábbis a busznál jóval simábban) haladó és gyors vonatot szoktam meg, amin van mosdó, van kerékpárszállítási lehetőség, a végállomáson fel lehet szállni és le lehet ülni, ha nem jut ülőhely egyébként, akkor is valahogy kényelmesebb.

A busznál nálam ott kezdődik a gond, hogy sorba kell állni a végállomáson, hidegben, melegben ott álldogálni... Ráadásul korán kiérni, hogy legyen ülőhely.

Egyébként idén elég sokat vonatoztam, és általában 0-2 perc késéssel érkezett ahhoz a megállóhoz, ahol várakoztunk. Talán ha kétszer volt 5-10 perc késése.

A buszok viszont alsó hangon 5-10 perc késéssel érkeztek, addig az ember a tűző napon vagy épp a hidegben ácsorog, egy tartalmas nap után, adott esetben fizikailag is hulla fáradtan és álmosan is, közben reménykedik, hogy nem egy kimaradó járatot fogott ki...

Ehhez képest vonatnál nagyobb állomásokon már arra számítok, hogy az indulási idő előtt 2-3 perccel ott lesz a jármű - és ez általában így is szokott lenni, idén nem egyszer nem egy elővárosi vasútvonalon tapasztaltam.

Mondjuk időhöz általában nem vagyok kötve, így az kevésbé érdekel, hogy mennyire pontosan érkezünk a célhoz, de amikor kíváncsiságból figyeltem, általában nem volt gond ezzel sem.

Egyébként igen...

A kérdésre röviden válaszolva: egyébként traumaként élem meg a buszozást.

Ezeket a járműveket az alsóbb néprétegek örömére készítik.Tessék átállni a felsőbb tízezerbe, ott sofőröd is lehet, aki valamelyik kocsiddal elvisz bárhová.

Ha ez nem megy, akkor marad a vegyülés. Csak szólok, hogy más ember is utazik ám ilyen járműveken...bele kell törődni.