Gyerekpszihológusunk szerint egy gyerek 3 éves kor alatt traumaként éri meg ha bölcsibe kell mennie igaz ez?

Más idegrendszer, más embertípus. Felnőttek is különbözőek, és ez már kisgyerekkorban is megmutatkozik.

A pszichológus ezt MINDEN gyerekre értette vagy a tietekre? Ha az első verzió, akkor eléggé elfogult (azaz nem jó) szakember, mert ennyi erővel teljes Nyugat-Európa traumatizálva van.

"ennyi erővel teljes Nyugat-Európa traumatizálva van."

Pontosan! Erről van szó.

én pszichológiát hallgattam és én is hallottam előadáson, hogy általában 3 éves korukra lesznek érettek a gyerekek a közösségre.

Az, hogy traumaként élni meg, nem jelenti, hogy lelki sérült lesz, de átél egy traumát.

A németeknél pl. (és sok eu országban is ma már) a nagyon korai bölcsi a "módi" (6-8 hónaposan). Tudatosan lehet pl. a kötődést gyengíteni azzal, ha túl korán közösségbe adják a gyerekeket. Azok a társadalmak, ahol ez így van, sokkal befolyásolhatóbbak, irányíthatóbbak az emberek felnőttkorukban. A nemzeti éntudat rombolással pedig teljesen gyökértelenek is lesznek az emberek és simán egy média által propagált világkép irányítja az embereket viselkedésükben.

A sírás beszoktatáskor egyébként a biztonságosan kötödő gyerekek jellemzője. Előfordulhat, hogy biztonságosan kötödő, mégsincs tünete az elszakadásnak, de azért valamilyen formában jelentkezik (újra bepisil, stresszesebb stb.) Akik kicsik és mindenféle nehézség nélkül elszakadnak, azok a gyerekek lehetnek más kötődésűek, de ez nem jelenti azt, hogy a gyerek egy lelki roncs, egyszerűen más szülői mintát kapott, másképpen reagáltak a szülők a jelzésekre.

Fejlődéslélektanban érdemes kutakodni, ha érdekel a téma, esetlen Ranschburg Szülők könyvében is van idevágó rész.

" Azok a társadalmak, ahol ez így van, sokkal befolyásolhatóbbak, irányíthatóbbak az emberek felnőttkorukban."

Hja, mert a magyarok aztán olyan önálló emberek, hogy ihaj. :) Gondolom nem fő szak volt, hanem csak belehallgattál. Az irányíthatóság inkább az iskolázottsággal, hitrendszerrel függ össze, nem a közösségbe járással.

Másrészt amikor Magyarországon bevezették a 3 évig tartó GYES-t (érdekességképp: pont olyan politikai "nincs is akkora munkanélküliség" jellegű statisztikakozmetikázási céllal, mint manapság a közmunka), akkor egy komoly propagandát is mögé toltak, hogy minél többen éljenek vele.

Akkoriban a pszichológusképzésbe is masszívan belenyúltak, akik a rendszerváltás előtt végeztek, mind ezt sulykolták beléjük. Külföldi szakirodalma ezért nincs a "3 éves korig mindenképp maradjon az anyával" gondolkodásmódnak.

Az én gyerekemen nagyon észre lehetett venni az átmenetet, amikortól igényelni kezdte a közösséget, más gyerekek és felnőttek társaságát. Ezt én is láttam és mások is. Nem 3 évesen történt, hanem 19-20 hónaposan. Előtte is jártunk rendszeresen közösségbe, de mindig velem volt, nem hagytam ott. Most már abszolút megérett erre, 21 hónapos, most kezdett heti 1-2x csanába járni, délelőttökre. Élvezi! A pedagógusok azt mondják, sajnálják hogy nem megy többször.

Az hogy a biztonságosan kötődő gyereket mindenképp megviseli az elválás... Szerintem pont nem igaz. A biztonságosan kötődő gyerek, ha már lecsengett a szeparációs szorongás, nagyon jól tudja hogy nem örökre szól a távollét, érte megy anya-apa, mert eddig is ezt tapasztalta és így is lesz.

Ezekben a dolgokban (sem) lehet általánosítani. Az egyik gyerek ilyen, a másik olyan, az egyik családnak erre van igénye és szüksége, a másiknak meg amarra. Sajnos vannak kényszerhelyzetek amikor meg kell oldani a bölcsibe beszokást ha tetszik ha nem, de aki megteheti, az csinálja úgy ahogy nekik jó!

"korszerű pszichológia nem ezen az állásponton van"

Nagyon-nagyon sokat olvasok a témában. Tudnál mondani forráscikket, könyvet, ami ezt alátámasztja és amiből meg lehet ismerni az újdonságokat?