Elment a kedvem a vezetéstől, hogy nyugtassam meg magam?

A párom még a sokadik pótóra után is utált oktatóval vezetni, saját autóval már más :) Pedig nem is Budapesten vezetett, az durva, kerüljük, ha lehet...

Még csak az elején vagy, bele fogsz jönni, ne félj, hacsak nem vagy nagyon-nagyon tehetségtelen, de az nem valószínű. Én Budapesten tanultam vezetni (saját motorral :)), de a belvárosba nem vittek, csak Budaörsre meg kis utcákba. Velünk a szivatós, építkezéses-homokos/majdnem kereszteződésben útra parkolt autókkal teli szűk utcákat játszották eleinte, az se a legjobb, de legalább nem sokkolt a forgalom :D A többsávos forgalmas úton sávváltásos mókák később jöttek, az elején elég volt nekünk a magunk baja.

Szerintem jól kezelted a stresszt, ilyen hibák ilyen helyzetben nem vészesek. (Hmmm amikor én az elején elnéztem, hogy van kanyarodósáv vagy percekre megakasztottam a forgalmat Budaörs legfőbb útján, mert valamiért nem tudtam elindulni... Én nem sírtam, nem szoktam, de az oktató nagyon üvöltött, szerintem szakmát tévesztett.)

Maximalista vagy, es elsore akarsz mindent tokeletesen teljesiteni. A vezetes tudomanya komplex, az nem fog menni. Jobb ha ebbe belenyugszol.

Amikor jarni tanultal, akkor sem mergelodtel az elso bukta utan, hogy vazzeg, sose fog ez menni, es az sem erdekelt, hogy beegsz anyukad elott, ugye?

Gyakorlat teszi a mestert.

Einstein meg olvasni se tudott rendesen, ez megsem tartotta vissza, hogy zseni valjon belole.

Gyakorlas, gyakorlas, gyakorlas! Es turelem, onmagaddal szemben!