Miért nem olyan autókat gyártanak, ami vígan elmegy 700-800 ezer km-ert?

Először is, amikor egy új autót terveznek számos dolgot kell figyelembevenni: biztonság, károsanyagkibocsáltás, teljesítmény, kényelem, előállítási költség. A tervezet élettartam csak egy a sok közül.

Na most ezeket általában egymás rovására lehet fejleszteni. A károsanyagkibocsáltásra és a biztonságra ugye központi előírások vannak.

Az előállítási költséget meg a gyártó célja alacsonyan tartani.

A másik, hogy egy átlag autós kb 15-20 ezer kmt tesz meg egy évben, azaz 40 évig tartana egy autó átlagos körülmények között. Na most 40 éve egy csomó minden nem volt még (klíma, usbs rádió, légzsák, abs stb stb), ami nélkül ma az emberek nagy része nem venne autót.

Megfelelő karbantartás mellett 1 millió kmet is képes elmenni egy mai modern autó.

Sokan azért cserélik le mert a szalon autó garancia lejár és úgy vannak vele mit kinlodjanak, inkább vesznek másikat amin van újabb 5 év garancia. A meglévőt meg eladják, vagy becserélik.

Persze ezt az csinálja aki megteheti.

Az emberek nagy része hitelből vesz újat vagy kínlódik a használt autóval. A használt kocsik is futottak annyit mint amit leírsz a kérdésedben.

"Rengeteg embernek ad munkát. Ha holnaptól olyan kocsikat készítenének, amelyek több évtizedig működnek hibátlanul, akkor 2-5 év alatt az összes ócskavasat ki lehetne dobni, mert mindenki megvette már az újat. És utána?"

Ez nem így van! A gépjárműállomány cserélődése minden esetben egy lassú dinamikájú folyamat. Az autóipari gyártóiparban bármilyen változtatás is csak több évvel később jelenik meg a piacon domináns mértékben. Azaz a piac nem képes lekövetni a gyors változásokat, mindig van egy késleltetés és elhúzódás az időbeli folyamatokat illetően.

"El lehet küldeni a francba a fejlesztőket, több év egyetemi végzettséggel, szakmai tapasztalatával kapálni."

Miért is?!

A tartós, hosszú élettartamú autók is igényelnek fejlesztőmunkát, sőt még többet is, hiszen gondosabb, alaposabb munkára van szükség, továbbá a kutatás-fejlesztés során az interdiszciplináris szemléletmód nagyobb hangsúllyal jelenik meg, kibontakoztatva a mérnöki kreativitást.

Megjegyzem, a mai tőkés, profitalapú kapitalista világban a fejlesztés sajnos egyre kisebb teret kap. Viszonylag kevés a valódi mérnöki gondolkodást igénylő feladat, ill. a létezőek a külföldi anyavállalatoknál koncentrálódnak, de ez a teljes ipari szektornak kevesebb mint kb.5%-a. A többit illetően a mérnöki tevékenységek előre megszabott, jól definiált sablonok mentén történnek, amelyek a profitmaximalizálásra és az anyagköltség minimalizálására vannak optimalizálva. Így lényegében a mérnöki gondolkodásmód, a mérnöki fantázia mesterségesen le van fojtva.

"Az összes ember ott állna munka nélkül, mert 30-40 évig senki nem vesz újat. Ez olyan jó?"

Ez az álláspont nem szalonképes. Az új termék előállítása mellett a szerelés-karbantartás-javítás-felújítás mindig igényel emberi erőforrást.

A mai olcsó szériagyártásra jellemző hogy az erőforrások elosztási arányának az egyensúlya felborult: óriási erőforrás van az új autók előállításában (mind anyagfelhasználás, energia és humánerőforrás szempontjából) ugyanakkor a 'szerelés-karbantartás-javítás-felújítás' szektor aránytalanul kis szerepet kap, mondhatni kihalóban van... Az egyensúly megbomlása csak hosszabb élettartamú járművek kifejlesztésével, gyártásával állítható vissza, ahol már a tervezés fázisában gondosan megfontolják a javíthatósági szempontokat is, és ennek megfelelő konstrukciós megoldásokat alkalmaznak. Így a 'szerelés-karbantartás-javítás-felújítás' szakterület felélénkíthető, ezzel sok-sok embernek munkát adva.

Ez több szempontból is előnyös:

1. Redukálható a mai szériagyártás egy további káros jellemzője, hogy az új termékek anyagfelhasználása és a reciklálható anyagmennyiség egyensúlya megbomlott: azaz aránytalanul sok a szemét.

2.A dolgozók munkakedvét és mentális egészségét javítja, ha olyan feladatot kapnak ahol egyedi megoldásokra is szükség van, és alkalmazhatják a szakmai fogásokat, gyakorlati ismeretüket és tapasztalataikat. A szerelés-karbantartás-javítás-felújítási feladatok sokkal izgalmasabbak mint egy gyárban 3 műszakban ugyanazt a robotszerű monoton munkát végezni. Az ilyen monoton munkák kiölik a friss szakmunkaerőből a szakma iránt mutatott legkisebb érdeklődést is, ellehetetlenítve a szakmai hivatás létrejöttét, de magát a dolgozó embert is tönkreteszik: mentálisan, egészségileg és szakmailag is.

Ez nem újdonság ám, erre már évtizedek óta rájöttek, Chaplinnek volt is egy ezt kifigurázó némafilmje...