A német prémiumok mikor fognak felnőni a toyota és a honda megbízhatósághoz?

Sokan írták hogy ha a tulajdonosok normálisan karbantartanák és nem sufniba gányolnak valamit akkor mindegyik autó kitudna szolgálni normálisan. Egy autóra vigyázni kell, gondoskodni kell, megfelelő időben szervizelni, van valami nyűgje nem kell elhanyagolni meg húzni vele az időt hanem mielőbb elhárítani hogy ne egyen komolyabb baja. Nagyon sokan a karosszériát hanyagolják el és sírnak hogy rohad az autó. Időnként érdemes átnézni mindent ahol már rozsda gyanú van akkor azt időbe mielőbb kezelni kell és talán még a lakatos munka is megúszható vele. De aki ezeket elhanyagolja az ne csodálkozzon hogy rohad az autója.

Persze vannak típushibás autók amiknek vannak jellemző hibái ezeket is el kell hárítani vagy javítani, foglalkozni kell. Hibátlan autó nem létezik ezt mondom minden ismerősömnek. Aki autót használ annak törődnie is kell vele. Szerintem 1-2 havonta átnézni egy autót otthon mindenki áttudna nézni, nyilván ha takarítja akkor szemet szúr neki pár dolog. Ha meg használja és valami nem úgy működik ahogyan kellene azt is észreveszi például.

Ez egy olyan kérdés, ami itt, és tőlünk keletre releváns.

Érdekes, hogy jobb átlag életszínvonalú országokban nincs ekkora köpködés a német prémiumok felé. Elég egyértelmű az oka, és most biztos sokan le fognak pontozni, de nem érdekel, mert igazam van, és testközelből látom naponta:

Megveszi a magyar a használt(!) német prémiumot, mert itt ugye arra van pénz, újra csak lízinggel, vagy annak az 1%-nak (de ők nem is köpködnek). Nyilván Hans azért adta el a magyar neppernek, mert ő már újat vett, tudta, hogy itt az idő lecserélni. Rosszabb esetben a magyar nepper nem is Hanstól, hanem már Yusuftól vette meg, a német kebabostól, aki már Hans után is beletolt soktízezer kilométert. Már neki is kezd szar lenni az autó, tudja, hogy már nincsenek messze a drága szervizlátogatások, mehet ki keletre.

A nepper hazahozza, esetleg teker egy százast az órán, aztán a magyar wannabe-sikeresember, Jani, akinek már nagyon bejött az élet, megvan élete első pármillió forintja egyben (amit azonos munkakörben pár hónap alatt összehoz Hans kint nyugaton), megnézi, mert a szomszéd mégiscsak lássa már, hogy nálunk nem Kia áll a kertben.

Megveszi, jajdejó, csak 150-et futott, nézdmá' milyen luxi, van benne minden is, azért ez már valami, itt kezdődik a nagybetűs élet, most már mindenki látja hogy van itt lóvé. Aztán addig tart az öröm, ameddig el nem romlik valami, és ennyi kilométer után bizony el fog már valami romlani, nem véletlenül adta el a német, tekintve, hogy nagyon sok minden tud bennük elromlani, Murphy törvénye pedig nem vicc.

És akkor jön a pofon! Jujj, hiszen az újonnan 20 milliós autó, amit én most 5 millióért vettem meg 7-8 évesen, elkért 1 milliót egy közepes szervizre! Milyen meglepő, nem? Hiszen a használt vételárnak ez a negyede. Viszont az újkori árhoz képest mennyi is? Nem olyan sok, hiszen akinek van 20 misije autót venni zsebből, annak lesz 1-2 milka félrerakva időközönként a fenntartásra is. Csak Jani ötért vette, neki annyira volt mély a zsebe, és akkor még jó, ha az nem hitelből volt. Ahhoz képest meg már sok az egy milka.

Jani ebből tanul, Aztán nem a márkaszervizbe hordja, "mert az drága". Még csak nem is a jó specialistához, "az is drága", meg hát oda várni kell. Hanem "okosba" megoldjuk, elvisszük a közepes szerelőhöz, jó lesz bele az olcsóbb alkatrész, jó lesz majd 20 ezrenként az olajcsere, de azért nyomjuk neki már hidegen is, mert nehogymá' ne én érjek oda leghamarabb ha ilyen autóban ülök. Aztán megy a csodálkozás, hogy nem jó.

Tény, hogy ezeknek az autóknak nagyobb a szervizigénye, mint egy fapadosabb Japánnak. Miért csodálkozunk? Tele vannak extrával, nagyon bonyolult technológiákat használnak már a kisebb modellekben is, ez érződik is rajtuk - ne mondja nekem senki sem, hogy egy Lexus van olyan szinten, mint egy Mercedes, vagy egy Audi, vagy - na ez fájni fog a sok köpködőnek - egy BMW. Igen, hasonlóan kényelmes. Igen, hasonlóan jó összeszerelési minőségű, és igen, az extrák nagy része ahhoz is rendelhető, de mégsem véletlenül ezt a három márkát veszik a legtöbben, akiknek prémiumra van pénzük, és nem a Lexust (vagy az Infinitit, ami itthon annyira nem ismert). Fejlettebb infotainment, összességében jobban összerakott beltér, jobb hangszigetelés, fejlettebb motorok, és nyilván mivel európai eredetű márkák, így a mi ízlésünknek jobban imponál. Persze, a presztízsérték is magasabb, de az nem véletlenül magasabb, épp most írtam le, hogy miért.

Aztán Jani a második alkalommal, amikor az autó lerántja a gatyát is róla, eladja, és szitkozódik, hogy hát a német az mekkora hulladék. Beül a Toyotába, és isteníti azt a világ végéig, mert az kevesebb pénzt kér.

Összegezve tehát: igen, szervizigényesebbek ezek az autók az átlagnál, amin nem kellene csodálkozni, mivel drágábbak is, jobban felszereltek, bonyolultabbak. Az is tény, viszont ez nem csupán a német gyártókra, hanem bizony a japánokra is jellemző: sokkal kevésbé tartós autókat gyártunk ma, mint a kilencvenes évekig, mert semelyik gyártónak nem éri meg, hogy te 15 évig problémamentesen használd az autódat, és ne kelljen venned másikat.

Pedig bizony, a '90-es években még a BMW is olyan autókat gyártott, hogy ha jól voltak tartva, a mai napig nincsen elkopva a belterük, 300 ezer km után is úgy megy a motorjuk, mintha új lenne.

Ma már nem így van. Kis turbómotorok, elképesztően szigorú környezetvédelmi normák, és bizony, egyre durvábban profitorientált fogyasztói társadalom. A '90-es évek végéig megtanultunk jó autót készíteni, azóta azt tanuljuk, hogyan lehet jól eladható autót készíteni.

Nyilván egy autó minél bonyolultabb (és drágább), annál több dolog tud, és fog benne szétmenni, a német prémiumok pedig az egzotikus autók után a legbonyolultabbak. Ez van. Annak kéne ilyet venni, aki az újkori árát, de legalább annak a háromnegyedét is ki tudná pengetni, és akkor mindjárt nem lenne köpködés.

#14: nem, nincs benne minden.

Ülj bele egy Lexus IS-be egy új 3-as BMW, C-Merci, vagy A4-es Audi után.

Nagyon durva hiányérzeteid lesznek. Összességében sem az ergonómia, sem a központi rendszerek naprakészsége, sem az extrák mennyisége és működése nem vethető össze vele, a kevésbé elegáns és szalonképes dizájnról nem beszélve. Ezért nem ezt veszi, aki újonnan vesz ilyet. Ha a Lexus gyártaná

a jobb autókat, akkor azokból lenne több, és annak lenne nagyobb presztízse. Nincs, mert nem éri el a szintet. Megbízhatóbb? Igen. De csak azért, mert lassabban vezetik be az újításokat, amiket a németek már rég beraktak az autóikba. Addigra már tisztában vannak a hibalehetőségekkel. Ezáltal igen, megbízhatóbb autókat gyártanak, viszont kevésbé fejletteket is. Lehet mérlegelni, hogy kinek mi a fontosabb, és ne vedd sértésnek, de ha neked a szervizigény, akkor neked nincs pénzed ilyen autóra valójában.

"Tetszik nem tetszik a megbízhatóság szinonímája akkor is ez a 2 márka"

Ja és ezt honnan is veszed?