Mennyire számít valóságtól elrugaszkodottnak (vagy éppen reálisnak) az, amikor egy lány társkereső oldalon azt írja ki elvárásként, hogy a párja is keressen minimum 500.000 forintot?

Én nem ismerkedem társkeresőn, és nem is lány vagyok, hanem középkorú nő, a 48 évemmel éppen beleférek a kérdésben megszólítottakra. Úgy gondolom, hogy az én koromban, egy kialakult életszínvonal mellett nem irreális elvárás, hogy a leendő partnerem számára ne legyen teljesen idegen az, ahogyan élek. Nem várnék el akkora jövedelmet a potenciális partneremtől, mint az enyém, de egész egyszerűen a pénzhez való viszonyulásunk hasonló kell, hogy legyen ahhoz, hogy működhessen a kapcsolat.

Keményen megdolgoztam és megdolgozom azért, ahogyan élek. Ennek köszönhetően megtehetem, hogy minőségi táplálkozásra, magánegészségügyi szolgáltatásokra, oktatásra, kultúrára ne kelljen sajnálnom a pénzt. Egy olyan férfivel, aki nem tudja elfogadni és megérteni, hogy megengedhetem magamnak az ételrendelést, a bejárónőt, aki kikészül, hogy a lányom tandíja több, mint a fizetése, nyilván nem lenne kiegyensúlyozott a kapcsolatunk.

A megjelölt félmilliós összeg a korban hozzám illő ötvenes értelmiségi férfiak körében pedig ez az összeg egyáltalán nem kirívó, a baráti körömben senki sem keres ennél kevesebbet. És ahogy már írtam, én ennél lényegesen jobban keresek, azaz semmi olyat nem kérek, amit én ne teljesítenék, csak szeretném, hogy ha az anyagi különbség és az ebből fakadó problémák nem állnának közénk.

De távolról sem a pénz a legfontosabb, ez csak szükséges, de nem elégséges feltétel.

Egyszerű statisztika, nézd meg a mediánkeresetet, afelett van valamivel ez az összeg.

Amennyivel magasabb az elvárt jövedelem ennél, annyival kisebb halmazból lehet válogatni. A mesékben van csak, hogy a szegénylegény megkapja a tehetségéért hozomra a királylány mellé mindjárt a fele királyságot is, a valóságban viszont a királylány nem is találkozik a szegénylegénnyel, mert egyszerűen nem egy körben mozognak. Ezt a kört tágítja ki az online ismerkedés látszólag, és emiatt szembesülhetsz te is olyan igényekkel, amelyek számodra nem tűnnek reálisnak. Ha felmész egy használtautó kereső oldalra, akkor ott valamiért nem fogsz azon háborogni, hogy mit keresnek ott egy ház áráért kínált autók, hanem átlapozod, vagy esetleg álmodozol egy kicsit felette, aztán tovább böngészel a neked való kínálat között. Egy "hagyományos", nem huzigálós online társkereső, ahol adatlapokat böngész mindenki, az kísértetiesen hasonló ehhez, a legtöbb keresgélő a legjobb fogást szeretné a megkímélt állapotú, kevés korábbi tulajdonostól, nem dohányzó, nem balesetes, rendezett papírokkal bíró, kiszemelt személyében. S itt is, csak később derül ki, már használat közben, ha a csoda, amit végül nagy gonddal kiválasztottál mondjuk eleve váltóhibás, vagy hengerfejes, és azért volt ilyen "olcsó". Tudom, profánnak fest, de a kiarkatba tenni magad kvázi árucikként, az pont ugyanilyen.

Szóval ne vedd magadra, ha nagyon idegennek érzed valakinek az adatlapját, az egyszerűen csak azt jelenti, hogy nem neked szól.

A nettó átlagbér 366,4 ezer forint, a medián fizetés pedig 295,6 ezer forint. (A medián fizetés azt jelenti, hogy ennél keres kevesebbet, illetve többet a magyarok fele.

Bővebb forrás: [link]

#64

Frissen munkába álló pályakezdőként, a szülőkkel lakva, minimális fix kiadással, 200-ból egész vidáman el lehet lenni.

Ha meg Budapesten vagy albérletben ennyiből, akkor azért nem halmozol fel csak végtelen számlatartozást, mert egy-két hónap alatt mindenképp éhen halsz. Szóval az, hogy nettó 200, önmagában nem mond semmit.

#62

És ki a rákot érdekel a hencegésed hogy te milyen életszínvonalon élsz?? Megsúgom senkit, az emberek nagy részét csak irritálja az ennyire magas lóról beszélész, rohadtul nem ez az átlag. A kérdésre pedig akkor is az a válasz, hogy de nagyon gáz anyagi elvárásokról beszélni rögtön a társkeresés legelején!

#60

Ezeknek a nyomorultaknak csak az önigazolás a fontos, csak emiatt vannak itt, semmi másért! Gusztustalanul hulladék az összes internetes társkereső, és ez a nők miatt van így!