Mit gondoltok erről a sztoikus idézetről? (Elsősorban férfiak)

#12

Ha neked az jó nyomasd az a lényege, hogy valami öröme legyen, mindig az embernek. (én nem éltem soha ilyen mellékes dolgokkal meg nem is fogok) Sokszor a kis dolgokat nem veszik észre az emberek , amik mellett csak elmegyünk és természetesnek veszünk...

Hagyd abba a gyepet ès lesz, ezek szerint ràd nincs jó hatàssal.

Úgy sem fogod abba hagyni, pedig hidd el a hozzààllàsodban a baj, amit pedig az èvek spanglija tett tönkre. Üdv egy màsik gyepmester.

Ha már Epiktétoszt idézel, azt az alapelvet is sajátítja el tőle, hogy mindenek előtt azt kell megvizsgálni, mi az, amire hatással lehetsz és mi az, amire nem. Amire nem tudsz hatással lenni (pl. mások mit gondolnak, mondanak, csinálnak, hogyan viszonyulnak hozzád), azon közvetlenül nem tudsz változtatni. Megváltoztathatod viszont a saját viszonyulásodat a helyzethez, megváltoztathatod, hogy te mit hogyan csinálsz. A te cselekedeteid pedig megváltoztathatják a meg nem változtatható dolgok hatását rád.

A hideget nem tudod megváltoztatni, nem tudod befolyásolni, de felöltözhetsz, vagy rakhatsz tüzet, hogy ne fázz, így a hatása rád kisebb legyen. Elfogadni, beletörődni abba kell/szabad csak, amivel kapcsolatban VALÓBAN nincs más lehetőséged, mert semmi más választásod, cselekvési lehetőséged nincsen. De a legtöbb esetben van, csak nem keresed elég kitartóan.

"Legyen párom, majd legyen családom. Ez volt a célom.

De az efelé való igyekezet sokkal több szenvedést okozott mint örömöt."

És vajon csupa jó döntést hoztál a nagy igyekezetben, vagy rosszakat (is)? Vajon, ha neked nem megy a szörfözés, akkor lehetetlen megtanulni szörfözni? (Pedig másoknak sikerült már.) Vagy csak te nem töltötték még elég időt vele, hogy megtanuld, nem a megfelelő módon próbáltad?

Vajon a megfelelő párt, a megfelelő szempontok szerint, a jó helyen kerested? Vajon te a megfelelő módon viselkedtél, megfelelően öltözködtél, megfelelő programokat kínáltak, megfelelő szavakkal közeledtél?

Nem akarom egyszerűbbnek feltűntetni a párkeresést, mint amilyen. Irtó bonyolult tud lenni. De sokkal egyszerűbb, mint amilyennek ilyen kétségbeesett/lemondó hangulatban tűnik.

Egyrészt jelentős részben a nagy számok törvénye alapján működik a dolog. Ha kellően sok emberrel próbálkozol, előbb vagy utóbb megtalálod, akivel működhet. Ha nem próbálkozol elég sokat, elég sok féle emberrel, akkor lényegesen kisebb az esélye, hogy pont azzal találkozz, akivel működni fog. Ha előbb feladod a próbálkozást, akkor esélyt sem adsz a sikerre.

Másrészt nagyon sokan azzal rontják a saját esélyeiket, hogy az indokoltnál jobban leszűkítik a keresési kört. Csak ilyen vagy olyan szempontoknak megfelelő emberrel akarnak ismerkedni. Csak sok esetben nem ezek az igazán fontos szempontok.

Harmadrészt az se mindegy, hogy te mit tudsz nyújtani a másiknak. Mert nem csak neked, hanem a másiknak is vannak igényei. Nagyon sokan azt rontják el, hogy saját magukon nem dolgoznak eleget. Sokan már a külsejükön sem, ami sok esetben már az első benyomást is hazavághatja és mindennek sokkal könnyebben lőttek miatta, de sokan a belő tulajdonságaikon sem dolgoznak. Önismeret, önértékelés, műveltség, érdeklődési körök, kommunikáció, stb. Nem ismerlek, nem tudhatom, hogy veled milyen dolgok nem stimmelnek, de a szavaid alapján nagyon rád férne, hogy dolgozz egy kicsit a személyiségeden, önértékeléseden, kommunikációdon. Ha te magad sem vagy egyenesben önmagaddal, nem vagy tisztában és elégedett a saját értékeiddel, akkor mások ugyan miért kedveljenek, miért akarjanak veled lenni, miért válasszanak téged?

Érdemes lenne elbeszélgettek egy (lehetőleg jó) pszichológussal, hogy segítsen rendbe tenni az életedet. Nagyon sokat tud segíteni ilyen kérdésekben is egy jó pszichológus. Sokkal többet, mint a beletörődés. Azt keresd, hogy mi az, amin tudsz javítani. Hidd el, sokkal több ilyen van, mint hinnéd. Ezeken érdemes dolgozni a feladás helyett.

Ez meg egy kis inspiráció, hogy mennyi mindent el lehet rontani ezen a téren - de amit el lehet rontani, azon javítani is lehet:

[link]

Az jó, ha van egy célod, amiért lehet küzdeni, de a cél önmagában kevés, haladni is kell felé. Önmagában haladni sem elég, mert nem árt egy térkép és útiterv, hogy a célokat hogyan is tudod elérni. A térképhez és az útvonal tervezéshez sem árt érteni, mert különben nem biztos, hogy olyan tervet készítesz és olyan útvonalat választasz, amin tényleg lehet is haladni. De önmagában csak tervezni sem elég, mert ha nem teszed meg a megfelelő lépéseket, akkor sosem tudod a tervet megvalósítani. Na meg az is fontos, hogy a megfelelő módon, technikával haladj, mert ha nem jól jársz, akkor hamar elfáradsz, ha nem jól mászol a sziklákon, akkor nem biztos, hogy felé érsz a hegy tetejére. Viszont, hogy elfáradsz, hogy nem tudsz felmászni a sziklákon, csak egy pillanatnyi állapot. Másnak sem elsőre sikerült. Sokat kell vele kísérletezni, akár edzője is szükség lehet, hogy összejöjjön. A maratoni táv teljesítése is az első lépésekkel kezdődik, de nem mindenkinek sikerül lefutni egy maratont, akinek sikerül az első lépéseket megtennie. Sokkal több múlik a felkészülésben és a kitartáson, mint az első lépéseken, vagy pláne azon, hogy az első lépések után sikerrel jársz-e vagy sem.

A célokat is érdemes időnként felülvizsgálni, mert egyáltalán nem biztos, hogy a helyes célokat jelöli ki magának az ember. Van, hogy teljesen téves valakinek a célja. Azt hiszi, hogy X dologtól majd boldog lesz, megszerzi és mégsem boldog, küzd másért, eléri és az sem teszi boldoggá.

Sok esetben pedig változunk is menet közben és ami jó cél volt számunkra x éve, az x évvel később már nem biztos, hogy ugyanolyan jó cél. Ahogy az sem biztos, hogy ugyanazok a lépések visznek el a célokhoz - év múlva is, mint x évvel korábban.

Önmagad és a helyzeted, lehetőségeid elemzése, kiértékelése és felülvizsgálata (pláne a megfelelő külső segítséggel) rengeteget tud segíteni. Nem biztos, hogy mindig helyesen ítéled meg és értékeled a saját helyzeted. Attól, hogy te ismered legjobban saját magad, még nem biztos, hogy igazán ismered is magadat.

Olvass utána, hogy mit jelent a tanult tehetetlenség!

Elég sok embert megbénít, pedig sokkal jobb dolgokra lennének hivatottak, de a feladás, beletörődés és főleg az, hogy ezeket a gondolatokat, hibás probléma meg(nem)oldási mintákat a környezetük elültetett a fejükben, aláássa a sikerük esélyeit.

Micsoda mázli, hogy ez csak a csecsemő kor után kezdődik, így járni és beszélni még (szinte?) mindenki megtanul, mert akkor még azt látja és hallja mindenki a környezetében, hogy erre mindenki képes, mindenki meg tudja tanulni, senkinek nem okoz gondot, így nem kezd el kétkedni magában és abban, hogy sikerülhet. Csak később kezdik el, ezért csak más dolgokat nem képesek elsajátítani - amiket mások igen. Meg ők is, ha abbahagyják az agyalást, kétkedés és kitartóan tanulják!