Mit gondoltok erről a sztoikus idézetről? (Elsősorban férfiak)

1. Az emberek többsége valóban rossz hatásfokkal tudja előre megsaccolni, hogy mi mennyire fogja boldoggá tenni, és ebből adódóan sok energiát öl olyan dolgokba is, amiknek később nem örül (annyira, mint várta). Ezen a ponton egyetértek.

2. Azzal viszont nem értek egyet, hogy minden vállalkozás ilyen lenne. Küzdöttem már sokszor olyan dolgokért, amiknek nagyon tudok örülni azóta is.

3. Az embernek vannak bizonyos testi és lelki szükségletei, amiket ha nem elégít ki, akkor nem érzi jól magát. Ezektől a vágyaktól megszabadulni nem lehetséget (nem tudsz leszokni pl. az éhségről, de a "finomabb" szükségletekről, pl. a társ utáni vágyról sem). Sőt, véleményem szerint éppen ezen szükségletek ki nem elégítése okozza azokat a valóban kontraproduktív vágyakat, amiket hiába kergetsz, nem fogod jobban érezni magad - épp azért, mert pótcselekvésekről van szó.

Hát fene tudja, célok és vágyak nélkül nem üresedik ki az élet? Úgy értem, hogy sokan például itt a gyakorin is arról panaszkodnak, hogy nincs miért élni, tök üres az életük. Folyton azt kapják tanácsnak, hogy keressenek célokat. Erre most még ezt is elvegyük tőlük?

Másik oldalról persze, amit még nem értünk el, azért hajtunk. És amint megvan, pont azért, hogy ne üresedjen ki az élet, új célok után nézünk. Szóval én nem igazán értek egyet vele. Mindemellett szeretem az egyszerűséget. Az igazság valahol a kettő között lehet.

És amúgy okosak voltak ezek a rómaiak, de nem a mai kor feltételei, elvárásai mentén. Óvatosan kell befogadni az ilyen filozófiát.

(3-as voltam)

#1 rendkivül bölcs!

"véleményem szerint éppen ezen szükségletek ki nem elégítése okozza azokat a valóban kontraproduktív vágyakat, amiket hiába kergetsz"

ha az alapvető szükségleteink rendes kerékvágásban adagolódnak az életben, nem keresünk irreális és felesleges pótszereket