Van esélyem párkapcsolatra, ha idegbeteg, szociális fóbiás, pókfóbiás, lelki beteg, 30 éves szűz férfi vagyok? A jó tulajdonságaim, hogy megbízható, alapjáraton kedves, őszinte ember vagyok.

Figyelt kérdés

Vannak szerethető tulajdonságaim. Mondok párat, kedves vagyok, tisztelettudó, őszinte, van humorérzékem, lehet velem hülyéskedni és van bennem empátia, így megtudnék lenni egy hozzám hasonló emberrel, aki szintén mentálisan beteg, mint én. Amúgy a szexet még nem próbáltam, vagy tetszene, vagy nem, ez 50-50% erre az esély. Amúgy meg szeretek elmenni sétálni, szeretem az állatokat, évente egyszer szeretek állatkertbe elmenni, ha lenne csaj, aki szintén nagy állatbarát az biztosan szívesen kirándulna velem erdőben és elmennénk állatkertbe, na meg egész nap nem kötne le engem a videojáték sem.

A hozzám hasonló emberekkel jól kiszoktam jönni, meg van bennem együttérzés, meg tisztelem azokat az embertársaimat, akiket méltónak tartok a tiszteletre. Nálam a kedvesség és a tisztelet alap dolog, ha a másik ember is kedves és tisztelettel beszél hozzám. De az emberek nagy részénél én azt tapasztaltam, hogy bunkó, kárörvendő, szemtelen g.e.c.i.k és az ilyeneket szívesen rugdosnám be egy tömegsírba.

A korábbi munkahelyeimen meg elég sokat kellett tűrnöm, szinte majdnem az összes munkahelyemet azért hagytam ott, mert vagy a főnök asszony, vagy egyik kolléganő, vagy mások keresztbe tettek, meg g.e.c.i.k voltak velem. Az egyik munkahelyen pl. az történt, hogy az egyik kolléganő folyamatosan ordibált velem, meg megalázott engem a viselkedésével a többi ember előtt. Aztán egy még régebbi munkahelyemen azért rúgtak ki, mert jól kijöttem azokkal az autista gyerekekkel, akikkel játszottam, az autista gyerekeket én nagyon szerettem, játszottam is velük, mert ilyen tanár melletti segítő voltam egy kisegítő iskolában, ahova közfoglalkoztatottként dolgoztam. Ezen a munkahelyen az egyik szülőnek nem tetszett, hogy barátként közeledtem a fiához, és kirúgatott engem a munkahelyről azért, mert rám fogta, hogy pedofil vagyok. Csak, hogy én a nőkhöz vonzódok, nem vagyok kis fiúkhoz vonzódó b.u.z.i szóval egyik gyerekkel sem akartam csinálni semmit. Én csak vettem néha csokit annak a kisfiúnak, aki a legkedvesebb volt hozzám és ez nem tetszett a gyerek anyjának.

Nem vagyok napi 24 órában sem agresszív, sem pedig idegbeteg. Az agressziót amúgy ne úgy képzeld el, hogy összeverek valakit, teszem azt mondjuk megverem az anyámat, mert ilyet sosem csinálok. Ha agresszív vagyok, meg idegbeteg akkor vagy iszok egy-két sört, mert a sörtől elszoktam lazulni, valamilyen szinten meg is tud az alkohol nyugtatni és kicsit lenyugszok tőle, de sajnos van, mikor bántó módon kitöltöm a haragom a hozzám közel álló embereken és ilyenkor szoktam veszekedni, vagy kiabálni valakivel. De mivel van lelkiismeretem, így megbánom mindig, ha csúnyán viselkedek a szeretteimmel és olyankor magamba szállok és bocsánatot kérek.

Meg én próbálok nem idegesen viselkedni, csak sajnos mindig is hirtelen haragú voltam, ráadásul az idegrendszerem is elég s.z.a.r ezért sokszor be kell vennem nyugtatót, vagy innom kell pár sört, vagy egyedül elvonulok a ház valamelyik helyiségébe, hogy kerüljem a konfliktusokat a szeretteimmel, már amennyire ez lehetséges, de néha nem tudok uralkodni magamon és olyankor csúnyán viselkedek anyámmal, vagy nővéremmel. De nem vagyok haragtartó, mert mindig bocsánatot kérek kb. egy napon belül és igyekszek jóvá tenni a viselkedésemet, mert tudom, hogy a családom nem érdemli meg, hogy ordibáljak velük.

Azt jelenti a csúnya viselkedés, hogy szoktam időnként nagyon csúnyán beszélni, meg az agyamban lejátszódnak dolgok, pl. hogy megütném az anyámat, de ezt nem teszem meg, sokszor kezet se emelek rá, csak az agyamban bevillan ez a gondolat. De ez miatt is sokat szoktam emészteni magam és órákig lelkiismereti problémáim vannak, még azután is, hogy kértem bocsánatot, még utána is sajnálom, hogy kezet akartam emelni anyámra. Meg nővéremmel is csúnyán beszélek, vagy ordibálok rá, ha bekattanok. Viszont mostanában egyre jobban tudok uralkodni magamon, kapok a pszichiáteremtől olyan gyógyszereket, amik segítenek, hogy viszonylag elfogadható szinten legyek. Szóval ne akarjak kárt tenni magamban, sajnos sok mentális bajom van. A depresszión túl, van a rossz idegállapotom, szedek Rivotril-t reggel és este is, meg van bennem hajlam az öngyilkosságra, mostanában már nem sokon múlt, hogy nem végeztem magammal, plusz kényszerbeteg, OCD-s vagyok, vannak kényszer gondolataim, pl. beképzelek magamnak olyasmiket, hogy egy kés van a kezemben és én azzal sétálok az utcán, vagy bemegyek késsel egy boltba, nem azért, hogy kiraboljam a boltost, hanem csak úgy ez van az agyamban benne, hogy ezt akarnám tenni. Szóval vannak bajaim sajnos, most pár hete szedem a Lamolep nevű gyógyszert, hogy ne legyek annyira rossz lelki állapotban, ez hangulatjavító gyógyszer és úgy veszem észre magamon, hogy használ, mert egy ideje nem akarok öngyilkos lenni. Bár az öngyilkosság gondolata már sok éve foglalkoztat engem. Meg van, hogy sírok, sírógörcs tör rám, mikor nagyon szomorú vagyok, de olyankor is, ha sérelem ért valakinek a részéről, akkor gyűlölöm az illetőt, aki megbántott, meg magamra haragszok, hogy egyáltalán megszülettem erre a világra és ilyenkor van, hogy sírok és nagy ürességet érzek a lelkemben.