Tehetetlennek érzem magam, van aki hasonlóan esélytelennek érzi a társkeresést?
Nem vagyok nagy forma, nincs jó szövegem se. Inkább az a ülök a szobámba és jól érzem magam a bőrömbe típus vagyok.
Társasági ember se vagyok. Meg amúgy is, mindig érzem az emberekben a felszínességet, hogy lenéznek, még barátkozni se lehet senkivel ha nem vagyok egy főnyeremény. Van valaki hasonló cipőben?
Kijelenthetem, hogy életembe nem volt még senkim és most már ennyi idős fejjel úgy érzem, hogy veszett fejsze nyele. Legszívesebben pengét ragadnék, hogy véget érjen ez az elviselhetetlen érzés, amit érzek. :(
,, A szürke kisegerek is jó pasikat akarnak maguknak. Nem átlag vagy az alattit. És amúgy meg barátkozni? Hogy ha nem is akarnak? :) A barátkozáshoz is már a külsőt nézik. A potenciális lehetőséget, hogy ha nincs "A", jó lesz talán "B" idővel '' -
Én pont ugyanezt tapasztalom csak a pasiktól, nőként.
Nézd nem akarlak bántani. Az fix hogy valahol megrekedtél és azt gondolod mindenki rossz, de minden fejben dől el. Azt ajánlom, hogy keress valakit akivel sikerül megtalálnod azt ahol megakadtál a személyiséged fejlődésében, és az önismeretre kezdj el gyúrni. Az, hogy ennyire magad alatt vagy és sugárzod magadból a depressziót ne gondold, hogy erre vágyik bárki is. Tapasztalatból mondom. Meg kell tanulni egyedül élni hiszen mindig az esetek nagy százalékában csak magunkra számíthatunk. Aztán gyúrj az önismeretedre. Mert az kell, ahhoz, hogy lelkileg erős legyél.
A magány borzasztó tud lenni. De meg kell maradni erősnek még így is.
Ha szereted a kutyákat vegyél magadhoz egyet és legalább vele is kimozdulnál, hidd el, sokkal jobb lenne lefoglalnod magad valamivel akár egy hobbival, minthogy otthon a 4 fal között siránkozz, hogy miért szar az élet. Inkább azt fogadd el, hogy igen szar, de ebből ki lehet még hozni bármit is.
Én ezen leszek. És nem feladni fogom.
Ha egyedül akkor egyedül. Mert inkább vagyok egyedül mint egy pökhendi p.ccsel akinek soha nem jó semmi. A tapasztalataim azt súgják egyedül még mindig jobb mint egy olyan kapcsolatban ahol ugyanúgy magányosnak éreznéd magad, csak párban.
Nagyon nehéz normális párt találni a lelki kapocs a legnehezebb hiszen nem mindenkivel alakulhat ki lelki kapcsolat.
Szóval ne süllyedj el az önsajnálatban hanem állj talpra mert ezzel semmire se mész. És ne másért tedd meg hanem csak is magadért! Magadra fókuszálj, ne arra, hogy jaj egyedül vagy. Keresd meg és találd meg önmagad. Először is Önmagad társa legyél! És akkor sose tévedsz el, senki se fog legyengíteni téged a f.szs@gaival. Meg kell tanulni egyedül is helyt állni, ez az élet ilyen. Ezt el KELL fogadni. Mert ha nem fogadod el, az élet szar lesz.
Ez egy baromság. A nők se bírják ki egyedül. Akkor nekem férfiként miért is kellene?
Nem akartam kitérni a múltamra, de legyen elég annyi, hogy azért akadtam meg a szocializálódás útján, mert kicsiként majdnem meghaltam. Óvodából is sokat hiányoztam, majdnem egy teljes évet.
Nagyon félénk voltam és visszahúzódó. Az egyik ilyen dolog az volt, hogy volt egy idegbeteg gyerek, aki vert engem, bántalmazott.
A másik meg egy kicsit durvább, 4 évesen láttam, ahogy édesanyámat kiültették az előszoba közepére és kést fogtak a torkának! A saját szomszédunk felesége.
Aztán nem engedtek általános iskolába se, kisegítőbe kerültem. Ahol 8 évig össz vissz voltam 30 gyerek között.
Akik normális általánosba jártak, folyton röhögtek rajtunk, hogy nézzétek már, itt jönnek a "fogyatékosok". És elég lelkis voltam, meg magamra vettem mindent, elhitették velem, hogy az vagyok.
Igazából emiatt is menekültem végül a játékok világába már nagyon fiatalon.
Egyébként, nem, nem szégyellem hogy oda jártam. Akkoriba nagyon ritka volt, hogy egy magam fajta gyerek érettségizni akarjon. Szerintem akiket ismerek, közülük senki nem ment végül.
Elment, érettségit tettem, előtte egy szakmát, majd utána az érettségit 3 év alatt. Aztán még főiskolára is elmentem, de nem főiskolai képzésre.
Ha másra nem is, de erre büszke vagyok.
Egyébként a másik ok, amiért sosem mertem ismerkedni, hogy vékony testalkatú voltam, max 60kg-ig, rettentő lányos karokkal, ami mai napig így van. Engem nem érdekelt az edzés, én se szólnék meg senkit, hogy változtasson magán így én sem akarom, hogy engem ezzel csesztessenek. Én jól érzem magam a bőrömben így.
A másik meg, ki lehet nevetni érte, de én szégyelltem mindig is a farok méretemet. Mindig is olyan voltam, mint a Dávid szobor, tök ugyan az és még vicc, hogy Dávid a keresztnevem is. Szóval kb löttyedt állapotába van kb 5 cm. És rettegtem volna, hogy kinevetnek, mert sok embertől hallottam, hogy miket csinálnak sokszor. Mondjuk nem is tudtam volna, hogy beszéljem le bárkiről is.
Amúgy mai napig lehet szűz lennék, ha 2011-be nem mentem volna el egy prostihoz, 1 héttel a szülinapom előtt.
Aki meg nagyon javasolgatja a pszichológust: szart sem csinálnak. Folyton csak arról tudnak magyarázni, hogy menj dolgozni, majd az megold mindent.
Még a kórlapomra is rá van írva, hogy "nem meghatározott személyiségzavarban" szenvedek, meg hogy beilleszkedési gondjaim vannak.
Most 32 évesen már nem fogom felépíteni azt, amit gyerekként kellett volna.
De igazából mindegy is.
Napi szinten szenvedek a hasammal, fáj, mar, rá megy a végbelemre is, se ülnék, sokszor feküdni se tudok. Folyamatos székrekedésem van, magamtól már nem is nagyon szokott lenni székletürítésem. Ez megy fél éve.
Ráadásul legutoljára még vér is volt a székletembe.
Nagyon nagyon félek attól, hogy rákos vagyok. Halál félelmen van, mert nem segít semmi.
#22, 23 vagyok
Nem sértésből írom, hanem a legnagyobb szeretet van bennem, ezt úgy olvasd, csak rá akarok világítani egy hibádra. :)
Azt írod, hogy a nők felszínesek és hibáztatod őket ezért, és ha szebb lennél, akkor nem lennél egyedül. Itt önellentmondásba keveredsz. Tehát hogyha szebb lennél, akkor tudnál együtt lenni egy olyan nővel, akit csak a kinézet érdekel? Mert ha igen, akkor valójában nem lenne köztetek igazi valódi szeretet, amire te vágysz. Ha viszont nem, akkor meg mért bánkódsz azon, hogy nem nézel ki jobban?
Olvasom az utolsó hozzászólásodat és azt veszem észre rajtad, hogy túlságosan lenézed magad. Hidd el, hogy nem vagy olyan rossz, aminek gondolod magad. Ez tuti. De ha még rosszabb is lennél sokkal, akkor is vannak olyan emberek, akik szeretnek. Nekem például azt is leírhatnád, hogy a saját spermádat szoktad megenni vagy ember ölnél, én akkor sem ítélnélek el és szeretnélek, mint embert.
Jézus azt mondta, hogy akik megfáradtak, azok forduljanak hozzá, nekik nyugalmat ad. Neked is ezt tanácsolom, Ő rendbe tudja hozni az életed, ha minden nem lesz rendben, békesség lesz a lelkedban.
Egyébként lehet szerencséd van :) : https://www.gyakorikerdesek.hu/ismerkedes__tarskereses__1087..
De azért ne éld bele magad túl hamar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!