Szerintetek mit tegyek?
Legelőször is úgy kezdeném, hogy én 28 vagyok, feleségem 27. 2 éve vagyunk házasok és most nemrég derült ki, hogy babánk lesz. Elég nehéz még a problémába is belefogni, de talán azzal, hogy egyrészt tartok attól, hogy rossz szülő leszek, másrészt attól, hogy a szüleim mit szólnak, ha megtudják, hogy unokájuk lesz.
Talán egyil fő oka ezeknek, hogy én sohasem éreztem úgy, hogy jó szüleim voltak. Apám folyton csak a munkának élt, igaz finoman szólva is jól keresett, de sokszor idegesen jött haza a munkából. Anyám meg persze otthon lopta a napot a takarítás meg ebédfőzés helyett, de a nap javarészét csak tévézéssel töltötte vagy barátnőivel áskálódtak mások magánéletében. Anyámban sohasem bíz(hat)tam meg. Őszintén szólva is eléggé kiverte a biztosítékot nálam, mikor megbeszéltünk egy személyes problémát, majd mikor kísérte ki az egyik barátnőjét, a nyitott ablakon hallottam, ahogy éppen kibeszél vele. Azután sohasem mondtam neki semmi személyeset. Apámat viszont nem is igazán érdekelte a magánügyeim a munka mellett. Meg ők tipikus olyanol voltak már egészen kicsi korom óta, hogy ha valamit (amit addig nem tudtam) jól csináltam elsőre az a normál, ha meg nemsikerült, a tanács helyett jött a leszúrás, vagy minimum az emelt hangnemen történő számonkérés.
Összességében ezért félek, hogy ilyen rossz szülő leszek, tartok attól, hogy rossz példát mutatok majd én is a gyerekemnek.
Amikor már nagyobbak lettünk a húgommal (aki 3 évvel fiatalabb nálam), akkor már hozta fel a hugom azt, hogy "na majd ha neki huszonpár évesen gyerekei lesznek". Ekkor mindig rávágták a szüleim, hogy 30 alatt azért ne legyen egyikünknek sem, de azért ne is 40 évesen.
És most emiatt aggódok, hogy mit szólnak, ha kiderül, hogy jön a harmadik unoka. 2 már van nekik a tesómtól. Nemtudom, hogy rájuk hogyan reagáltak, mivel a fentiekben leírt gondok miatt amióta elköltöztem otthonról, nagyon kevésszer beszélünk egymással, például karácsonykor ha összejön náluk a nagy család, vagy ha véletlen összefutok velük az utcán. De pár éve volt már rá példa, hogy a karácsonyi összejövetelen való részvételt is azzal a kifogással mondtuk le, hogy egyikőnk munkatársánál leszünk aznap. Őszintén én nem is szívesen vagyok egy társaságba a szüleimmel. Olyankor az az érzésem, hogy mivel nem alakult ki gyerekkoromba közöttünk a szülő-gyerek kapcsolat, így olyan az érzésem, mintha idegenek lennének számomra. Tavaly karácsonykor, miután megszületett a második gyereke is a tesómnak, akkor a tesóm kérdezte tőlünk, hogy nekünk mikor lesz, azonnal rá vágtuk hogy még nem tudjuk. Szüleim semmi reakciót nem mutattak erre a párbeszédre.
És attól tartok, hogy nem örülnének a gyerekünknek. Teljesen tanácstalan vagyok sokszor. Néha arra is gondolok, hogy az idei közös karácsonyt is lemondjuk, és meg sem mondjuk hogy unoka lesz, majd csak idővel, esetleg ha megszületik. De nemhinném, hogy ez jó ötlet lenne.
Esetleg ti tudnátok adni pár jó tanácsot? Előre is köszi! :)
válasza:Felnőtt férfi vagy, lassan 30 éves. Válj le a szüleidről. Ne érdekeljen a véleményük, főleg ekkora dologban, hiszen épp a saját családodat alapítod meg.
Egyébként én is és a férjem is apa nélkül nőttünk fel, mégis csodálatos édesapa. Ez ösztönből jön, nem öröklődik a nemtörődömség. 😊 Gratulálok!
Köszönöm, és igazad van!
Nem kell látniuk, ha nem akarnak unokát.
Igazad van, hogy ösztönből jön, de talán jobb ha az embernek nincs tapasztalata, mintha rossz van neki.
válasza: válasza:Szerintem azzal, hogy felismerted, neked miért nem volt jó gyermekkorod, és miért nem jó a kapcsolatod a szüleiddel, már nem fogsz azokba a hibákba esni, mint ők. Az is arra utal, hogy jó apa leszel, hogy már most azon aggódsz, hogy jó szülő leszel-e.:) Ha nem lenne meg benned a szándék, eszedbe sem jutna ilyenen gondolkozni. Számos példa van arra, hogy abból lesz a legjobb szülő, akit otthon elhanyagoltak, éppen azért, mert tudja, hogy ő nem akarja az otthoni mintát továbbvinni, és tudatosan figyel erre.
Az, hogy gondolkozol rajta, hogy elmondd-e a szüleidnek, ilyen előzmények után érthető. Ezt szerintem a feleségeddel kell tisztáznod, ha neki nem esik rosszul, hogy nem fogják tudni a szüleid, akkor ráértek később bejelenteni, hogy jön a baba. Nyilván a feleséged is ismeri a családi háttered, ha megosztod vele az elmondással kapcsolatos aggodalmaid, és meg is indoklod, szerintem biztosan megérti.
válasza: válasza: válasza:Több olyan példát láttam a személyes ismerősi körömben, hogy erősen problémás családi hátterű emberből nagyszerű szülő lett. A lényeg, hogy ne akarj tökéletes lenni. Ha esetleg egyszer-egyszer belecsúszol valamelyik hibába, amit a szüleid elkövettek (esélyesen bele fogsz, sajnos ezek a minták túlságosan belénk rögződnek), akkor tudd elismerni és bocsánatot kérni.
Nálunk szerencsére nem voltak annyira súlyos dolgok, mint nálatok, de én is tartok tőle, hogy rosszul fogom csinálni, de ez szerintem természetes.
Az meg, hogy mit szólnak hozzá? Kit érdekel? Amennyiben nem az ő pénzükre vagy lakásukba születik a baba, addig nem sok beleszólásuk van, és ahogy kivettem, ilyenről nálatok szó sincs. A gyerekvállalást nem szabadna mások véleményétől függővé tenni.
Én biztos vagyok benne, hogy jó szülő leszel, de megértem az aggályaidat. Csak azok nem ijednek meg ilyenkor, akik nem veszik komolyan, vagy nem fogják fel a dolog súlyát. Beszélgess sokat a pároddal, oszd meg vele az érzéseid, úgy könnyebb lesz. Szorítok neked!
válasza:Egyet értek!
Te nem a szüleid vagy, és ha nem akarsz olyan lenni mint ők, akkor nem is leszel olyan!
Ha ti örültök a babának akkor annál nincs fontosabb. Nem érdekes hogy más mit gondol. Tudom hogy rossz ha az ember nem olyan reakciót kap a szüleitől ami lt vár vagy ami normális lenne, de szerencsére nem kell egy házban élnek velük. Ha pedig valami rosszat mondanak akkor meg vagy engedd el a füled mellett vagy pedig állj ki magyarokért!
De szerintem örülni fognak! Néha történnek még ilyen meglepetés szerű reakciók, főleg mikor az ember a legkevésbé számít rá. Drukkolok!
És boldog babavárást!
válasza:Már a második bekezdésnél abbahagytam az olvasást. Ez a ti babátok lesz. Kit érdekelnek az ősök? (Persze mindenki vágyik rá, hogy a nagyszülők is olyanok legyenek, mint a nagybetűs könyvben, de semmi sem olyan.) Te meg már tudod, mit ne csinálj és mit csinálj.
Mindenesetre én nem titkolnám. Nyílván szeretnétek ezt a gyerkőcöt és büszkék vagytok rá, és ez számít.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!