Nagy dilemma. Ti mit tennétek?
2 éve dolgozom itt az irodában.
Könyvelő iroda, a főnökömmel ketten vagyunk. Nagyon megszerettem ezt a helyet, szeretem a munkámat is. Főnökömmel is tök jó viszonyba kerültem, szerettem itt lenni.
Mikor állásinterjún voltam, megkérdezte, mivel fiatal vagyok, mikor szeretnénk gyereket vállalni. Mivel még egyáltalán nem volt tervben, annyit mondtam, még nem mostanában.
Azt telt az idő, párommal elhatároztuk, itt az ideje családot alapítani. Nagyon hamar össze is jött, örültünk is.
8 hetes voltam, mikor az orvos kiállította róla a papírt. Pár napra rá közöltem is a hírt a főnökömmel,mert ugye a vizsgálatokra el kellett mennem, ne hazudjak már.
Szinte sokkot kapott, de mondtam neki még fél évet tuti szeretnék maradni, csak az utolsó hónapban maradnék otthon. Kicsit megkönnyebbült.
De azóta nagyon megváltozott. a 8 óra helyett lassan nincs olyan nap, hogy ne 8és fél, 9 órát dolgoztatna, mert "szorít a határidő, meg kell csinálni". Ő napközben fodrászhoz, masszőrhöz jár, vagy csak hazaugrik virágokat locsolni, én meg dolgozzak csak. Idáig nem volt ilyen. Kezdek ebbe belefáradni. Gondolkodtam elmegyek táppénzre innentől, de először is a munkám nagyon szeretem, otthon halálra unnám magam. A másik, meg hogy most jól keresek. Megoldotta úgy, hogy van a bejelentett pénzem, ez megy a számlára, meg van a boríték. Ugye a táppénz meg csak a bejelentett után járna, az meg a mostanihoz képest édeskevés. Nyilván ebből is megélnénk, és a Gyedet is ez alapján kapom majd, de na.
De amitől ma sokkot kaptam. Jött az ügyfél, én fogadtam, ugye már látszik a hasamon . Nálam nem kérdezett rá, nem volt szerintem biztos benne, ezért mikor beért főnököm irodájába, ezt már csak véletlen hallottam, tőle kérdezte meg. Főnökömnek az volt a válasza, igen terhes, de nem akarták, úgy csúszott be. Nem értem hogy mondhatott ilyet?! Mi joga van hozzá, hogy az én gyerekemet egy véletlennek állítsa be?
szívem szerint itt hagynám az irodát. De félek, otthon beleőrülnék az unalomba. Még jócskán van időm szülésig, áprilisra vagyok kiírva. Február végéig terveztem dolgozni. De ezek után nem tudom....
Ti mit tennétek?
Mély levegő és bírjam ki februárig, igaz idegbeteg állapotban, túlórákkal fűszerezve (a köszönőmért),
Vagy maradjak otthon, de kevés pénzel, halál unalomban?
36
Nem hiszem el hogy nem vagy hajlandó felfogni. Ki mondta hogy szélsőséges a munkaterhelés? Lenne ideje bármire ha akarná, de neki kimerül a szabadidő eltöltése a házimunkában, sorozatokban, vagy esetleg az ismerősökkel való beszélgetésben. Én csak erre reagáltam. Még csak azt sem mondtam hogy feltétlen hagyja ott a munkáját. Csak azt hogyha úgy dönt hogy elmegy táppénzre, akkor sem kell otthon unatkoznia. Valamint a saját példámat, hogy az volt az utolsó igazán szabad és felhőtlen időszak az életemben mikor terhesen 2 hónapot otthon voltam, és azt csináltam amit akartam. Még bőven dolgozhat évtizedeket, ha netántán mégis úgy dönt hogy eljön, attól nem lesz rossz ember. De ha neki az jobb akkor dolgozzon. Nekem csak az a megdöbbentő, hogy sok embernek a munkáján és a kötelező tevékenységeken kívül nincs más érdeklődési köre.
41
A stílusod visszautasítom. Maradjunk annyiban, hogy az általad közöltek nem olyan magasröptűek, hogy ne lehetne az ezerszersét is felfogni. Ne légy ilyen frusztrált.
42 :)
Érdemben nem sikerül hozzászólni, elkezdesz személyeskedni. Nem lesznek miattad álmatlan éjszakáim nyugi.
43
Csak a történelmi hűség kedvéért: természetesen te kezdtél el személyeskedni, és nem tetszik, hogy a saját eszközöddel fordultak hozzád, válaszként.
"Nem hiszem el hogy nem vagy hajlandó felfogni".
Mindig brühühü van, ha visszaütnek.
Ha ennyire zavar, akkor tisztázd le vele, de egyébként nem gondolom hogy ezért fejvesztve kellene rohanni haza. Főleg ha nagy szükségetek van arra a pénzre.
Hogy mit tartogat a jövő, azt meg úgy sem tudhatod előre, ha lesz nyomósabb indok váltásra majd megteszed akkor.
Egyébként a szomorú valóság az hogy nagyon ritka az a munkahely ahol emberileg mindenkivel minden a legnagyobb rendben. Nagy vállalatnál dolgozom, sok kollégával, más osztályokkal együtt dolgozva szóval látom.....ha minden apróságért fel akarna mondani az ember akkor már senki nem lenne itt szinte. Olyan nincs hogy mindig mindenkivel kiválóan kijössz.
Ha a munkádat szereted, a fizetéseddel elégedett vagy akkor maradj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!