Nagy dilemma. Ti mit tennétek?
2 éve dolgozom itt az irodában.
Könyvelő iroda, a főnökömmel ketten vagyunk. Nagyon megszerettem ezt a helyet, szeretem a munkámat is. Főnökömmel is tök jó viszonyba kerültem, szerettem itt lenni.
Mikor állásinterjún voltam, megkérdezte, mivel fiatal vagyok, mikor szeretnénk gyereket vállalni. Mivel még egyáltalán nem volt tervben, annyit mondtam, még nem mostanában.
Azt telt az idő, párommal elhatároztuk, itt az ideje családot alapítani. Nagyon hamar össze is jött, örültünk is.
8 hetes voltam, mikor az orvos kiállította róla a papírt. Pár napra rá közöltem is a hírt a főnökömmel,mert ugye a vizsgálatokra el kellett mennem, ne hazudjak már.
Szinte sokkot kapott, de mondtam neki még fél évet tuti szeretnék maradni, csak az utolsó hónapban maradnék otthon. Kicsit megkönnyebbült.
De azóta nagyon megváltozott. a 8 óra helyett lassan nincs olyan nap, hogy ne 8és fél, 9 órát dolgoztatna, mert "szorít a határidő, meg kell csinálni". Ő napközben fodrászhoz, masszőrhöz jár, vagy csak hazaugrik virágokat locsolni, én meg dolgozzak csak. Idáig nem volt ilyen. Kezdek ebbe belefáradni. Gondolkodtam elmegyek táppénzre innentől, de először is a munkám nagyon szeretem, otthon halálra unnám magam. A másik, meg hogy most jól keresek. Megoldotta úgy, hogy van a bejelentett pénzem, ez megy a számlára, meg van a boríték. Ugye a táppénz meg csak a bejelentett után járna, az meg a mostanihoz képest édeskevés. Nyilván ebből is megélnénk, és a Gyedet is ez alapján kapom majd, de na.
De amitől ma sokkot kaptam. Jött az ügyfél, én fogadtam, ugye már látszik a hasamon . Nálam nem kérdezett rá, nem volt szerintem biztos benne, ezért mikor beért főnököm irodájába, ezt már csak véletlen hallottam, tőle kérdezte meg. Főnökömnek az volt a válasza, igen terhes, de nem akarták, úgy csúszott be. Nem értem hogy mondhatott ilyet?! Mi joga van hozzá, hogy az én gyerekemet egy véletlennek állítsa be?
szívem szerint itt hagynám az irodát. De félek, otthon beleőrülnék az unalomba. Még jócskán van időm szülésig, áprilisra vagyok kiírva. Február végéig terveztem dolgozni. De ezek után nem tudom....
Ti mit tennétek?
Mély levegő és bírjam ki februárig, igaz idegbeteg állapotban, túlórákkal fűszerezve (a köszönőmért),
Vagy maradjak otthon, de kevés pénzel, halál unalomban?
na akkor úgy amblokk mindenkinek!
Először is, igen SZERETEM a munkám, akkor miért is vagyok hülye, hogy dolgozni szeretnék?
Másodszor, igen a főnököm iszonyat durván reagálta le, erről sem én tehetek szerintem...
Harmadszor. Nem tudom ti mit reagálnátok, ha a gyereketeket egy ilyen bélyeggel pecsételnék meg, mikor elmondtam neki, hogy tervezett baba...
Negyedszer igen pénzből élek, pénzből kell majd a gyerek érkezéséig babakocsit, pelenkát, kiságyat, ruhákat vennem. Nem adják ezt sem köszönömért a boltba...
Ötödször pedig nem hinném, hogy most akarnék kötni-horgolni, esetleg spanyolul megtanulni, amire az életben nem lesz szükségem... és igen. marad a sorozat, főzés, takarítás...
De lássuk be, itt mindenki tudja mi a frankó, kár is magyarázkodnia, vagy tanácsot kérnie az embernek...
27
A kettő között nem látsz középutat? Szerinted van az aki nem akar dolgozni, mert lusta dög, és van aki a munkájának él, és semmi más nem érdekli a világból. A kettő között nincs más. Jól értem?
Szerintem meg az a normális, hogy dolgozok, azért hogy kaját tudjak venni a boltban, de főleg azért hogy foglalkozhassak időnként olyan dologgal ami a munkán kívül is teljessé teszi az életem, mert kreatív, sokoldalú, tájékozott ember szeretnék lenni, ezért a munkámon kívül szívesen olvasok, tanulok, kézműveskedek, sportolok. És ha szerencsém van mindezt olyan munkáért kapott pénzből tehetem amit egyébként szeretek. Érthető?
31
"Harmadszor. Nem tudom ti mit reagálnátok, ha a gyereketeket egy ilyen bélyeggel pecsételnék meg, mikor elmondtam neki, hogy tervezett baba..."
SEMMIT nem reagálnék, mert egy ember szava nem "bélyeg, amivel meg van pecsételve a gyereked". Semmi. Semmit nem is jelent, és semmi ráhatása nincsen semmire.
De,de teljesen megtehető hogy ha majd visszamegy dolgozni, akkor a főnöke masszíroztatni jár majd, amíg a dolgozik. Ő a főnök, ő adja a munkát. Mióta szólják meg a beosztottak azt az embert aki munkahelyet biztosít neki, hogy elmegy a munka mellől őt meg ott hagyják? Akinek ez nem oké, keressen másik helyet, vagy alapítson vállalkozást és egyen ő a főnök, szerintem.
"De lássuk be, itt mindenki tudja mi a frankó, kár is magyarázkodnia, vagy tanácsot kérnie az embernek"
Egy pár ember leírta mi a véleménye, arról senki nem tehet hogy te csak a számodra kedvező válaszokat tudod elfogadni.
Ez a becsúszott dolgot túlgondolod. Azok után, hogy állásinterjún azt mondtad neki, nem akarsz gyereket egy ideig, de most mégis terhes lettél, szerintem nem azt jelenti hogy véletlen az ő szemében?
Ha téged nem foglal le a főzés, takarítás, várandósággal kapcsolatos dolgok olvasása, akkor igen, maradj és dolgozz.
33
Tekintettel arra, hogy a kérdező heti napon dolgozik, stabil hétvégékkel, és nem napi 14 órában, nyilván te is, enyhén szólva nem beszélhetünk szélsőséges munkaterhelésről, melyben nem lehet sem tanulni, sem hobbizgatni.
Komolyan, az eszem megáll, hogy vannak emberek, akiknek a csak hétköznap dolgozás, napi 8-9 órában sok, meg szélsőség egy teljes állás esetén.
Kérdező
Nem vagy hülye hogy dolgozni akarsz. Miért lennél? De te írtad, hogy szíved szerint otthagynád az irodát, és azt is írtad, hogy úgy is megélnétek. Ez a te döntésed, hogy mi a fontosabb számodra, megéri-e konfrontálódni, vagy csendben tűrni.
Mi nem hallottuk a főnöködet. Abból amit leírtál, nem érzem annyira durvának a szavait, de te hallottad a hangsúlyt, és láttad a nonverbális kommunikációját. Valószínüleg érzékenyebben is reagálsz a hormonok miatt.
Miféle bélyegről beszélsz? Kinek mi köze hozzá? A te gyereked. Ha nem tetszik amit mondott akkor közöld vele.
Te írtad hogy nem lenne nagy gond anyagilag ha táppénzre mennél. Senki nem turkál a zsebedben, a te dolgod.
Nem csak azért tanulunk, vagy csinálunk új dolgokat, mert később hasznos lesz. Maga a tanulás, és a folyamat is lehet élmény, többek leszünk általa, értékesebbek, mind szellemi mind fizikai síkon. Honnan tudod hogy mit fogsz hasznosítani a tapasztalt, tanult dolgokból, életed következő 50-60 évében. Tizedannyi idő alatt is fordulhat olyat az életed, hogy bármi hasznos is lehet amivel most foglalkozhatnál, nem csak élvezetes.
"Először is, igen SZERETEM a munkám, akkor miért is vagyok hülye, hogy dolgozni szeretnék?"
Nem vagy hulye. Dolgozz. Akkor most miért is tetted fel a kérdést?
"Másodszor, igen a főnököm iszonyat durván reagálta le, erről sem én tehetek szerintem..."
Higy kellett volna lereagálnia? Te azt mondta nem akarsz gyereket, aztán mégis terhes vagy. 100bol 100nak ez azt jelenti becsúszott. Amúgy meg ki nem xarja le mit mond vagy gondol?
"Harmadszor. Nem tudom ti mit reagálnátok, ha a gyereketeket egy ilyen bélyeggel pecsételnék meg, mikor elmondtam neki, hogy tervezett baba..."
Nem adok idegenek véleményére
"Negyedszer igen pénzből élek, pénzből kell majd a gyerek érkezéséig babakocsit, pelenkát, kiságyat, ruhákat vennem. Nem adják ezt sem köszönömért a boltba..."
Akkor mi a kérdés? Dolgozz.
"Ötödször pedig nem hinném, hogy most akarnék kötni-horgolni, esetleg spanyolul megtanulni, amire az életben nem lesz szükségem... és igen. marad a sorozat, főzés, takarítás..."
Buta vagy és az is akarsz maradni. Értelmes ember le tudja foglalni magát. Nem spanyolul kell tanulni, ha nem érdekel, vagy nem látod hasznát, de mondjuk egy angol vagy egy nemet jól jönne a gyerek mellé is
"De lássuk be, itt mindenki tudja mi a frankó, kár is magyarázkodnia, vagy tanácsot kérnie az embernek..."
Te magad képzeled azt higy mindent tudsz. Fél teszel egy kérdést de nem tetszenek a válaszok, akkor minek kérdezel?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!