Most mihez kezdjek? Terhesen akar elhagyni életem szerelme!

Sajnálom, hogy vannak ilyen férfiak, akik annyira nem férfiasak, hogy felvállalják a döntéseiket. Hiszen ha szexelsz, abból lehet gyerek, akármilyen védekezés mellett, erről neki is tudnia kellett 31 évesen.

Én a helyedben megmondanám neki, hogy akár marad, akár megy, a gyereket megtartod, de jól gondolja meg, mert egy idő után nincs visszaút és bánni fogja élete végéig, hogy hülyén eldobott titeket. Te viszont fiatal vagy, találsz még 100X különbet is, ne aggódj, de tényleg. Még gyerekkel is. Sok-sok férfi keres normális nőt. Szóval elhiszem, hogy nagyon nehéz, de maradj higgadt.

Én is 23 voltam, mikor az elsőt szültem, most 26 vagyok és 31 hetes a második fiammal. Viszont ha gikszer lenne a férjemmel (hálisten imádjuk egymást), akkor nem haboznék, megadnám neki a választást: fel is út, le is út. Ne mellettem bizonytalankodjon...

Kitartás!

Tudjátok, csak egy dolgot nem értek:miért azzal kell foglalkozni, hogy miként csúszott be a baba??? Nem mindegy??

Én azt tanácsolom, hogy ha ragaszkodsz a babához, akkor tartsd meg. Még az sincs kizárva, hogy menet közben a másik fél is meggondolja magát.

Egyébként íme egy sztori azoknak, akik azon csámcsognak, hogy "védekezni kellett volna"... Úgy estem teherbe, hogy nem sok reális esélyem volt spontán termékenyülésre. A kapcsolatnak már a végén jártunk. Pé előtt jóval szexeltünk és megfogant a baba. Megtartottam, egyedül várom. Hétvégi apukája lesz csak...

De én imádni fogom!!

A kérdezőnek kitartást!!És ne idegeskedj, mert nem fog jót tenni nektek! :-)

írtam, h voltam ilyen helyzetbe.....de most olvasom amiket írtál és ez nagyon durva.....

amit tudok tanácsolni az az hogyha menni akar menjen, vagyis engedd, vissza fog ő jönni (1000%), de akkor már lehet neked nem fog kelleni.....

Egyébként nálunk úgy volt, h volt egy méhen kívülim, majdnem meghaltam, utána szerettem volna gyereket és ő bele is egyezett, rá fél évre próbálkoztunk és azonnal össze is jött (pedig a műtét miatt volt szervi hiányom is), szóval mi "terveztük", de ennek ellenére mikor elmondtam úgy viselkedett, mint egy idióta....szóval tudom milyen érzés

Szerintem ha megteheted, akkor ne vetesd el, életem legjobb döntése a fiam, ma már 20 hónapos és imádom.....sokat tanultam tőle és bár ha tudtam volna az elején h biológiai apa nélkül kell felnevelnem vaciláltam volna, de tudod mit ez így volt tökéletes! Neki meg kellett születni, a durva az h azt mondták, h a nagyapám született benne újjá (ez csak hit kérdése).....

Szóval rázd meg magad, segíts neki összecsomagolni, jelentkezz be a dokihoz és élvezd ki az anyaságot az elejétől fogva, hidd el a barátnők, szülök sokkal többet segítenek mint egy nyavajgó félapa!

Minden jót! és tudod mit gratulálok a kis élethez!!!

Én arra a részére reagálnék, hogy nem fogod kibirni életed szerelme nélkül?

Hidd el ha az lesz a vége, hogy külön mentek akkor is ki fogod birni.Nem Te leszel sem az első sem az utolsó aki elvesziti élete szerelmét sajnos.(mondjuk itt a baba bonyolitja a helyzetet)

Én is elveszitettem, nehéz volt és soha nem fogom elfelejteni mindig ő lesz életem szerelme ez nem is kérdés, de van élet utána is, a múltból pedig tanulni kell megrázni magad és előre nézni.

Sajnálom, hogy nem akarja a babát, jó lenne tudni hogy mi játszódik le benne, miért hozta ezt a döntést. Én biztos megpróbálnám kinyomozni mi lehet az oka, a bizonyosság segitene meghozni a megfelelö döntést és esetleg lezárni is könnyebb lenne.

Nekem ugy tunik, hogy a parod hamarosan igy is ugy is lepett volna. Aki ennyire hatarozottan es gyorsan kijelenti, hogy nem erez a masik irant semmit, akkor az mar egy ideje sem erett, csak eppen a bejelentesed hatasara pattantez ki belole. Ugyanis egy baba hirere (meg ha tevezetlen is) senkibol nem szall ki egyik percrol a masikra a szerelem, max ketsegbeesik, topreng, megretten, vagy epp ellenkezoleg, de ne lesz hirtelen nem-szerelmes.

Neked nem kell tenned semmit.

Barmit teszel, a pasi igy is, ugy is lepni fog, ha nem estel volna most teherbe, akkor is szakitott volna, csak lehet hogy nem most, hanem mondjuk ket honap mulva, amig meg kulonbozo okok miatt (konnyen szerezheto szex, egyutt eles, kozos haztartas biztonsaga, altenativa hianya) eleldegel erzelem nelkul veled.

Ha megtartod a babat, akkor el van dontve, hogy mit kell tenni: vgyazz a terhessegedre, keress dokit, kezdj el azon gondolkodni, hogy hogyan eltek majd, ha valoban egyedul maradsz a babaval, kezdj el egyedul felretenni a babakelengyere, tamogatast (akar erzelmileg) kerni azoktol, akikre szamithatsz (szulok, baratok, testverek).

Ha kotorsz a srac utan,m azzal az erzeseit nem valtoztatod meg, le kell ulni, megbeszelni a dolgokat higgadtan, ha menni akar, akkor el kell engedni.

Ha ez csak beijedes a reszerol, akkor ugyis visszater hozzad es szanni-banni fogja, hogy elhagyott.