Ha anyagilag nem fér bele két gyerek, hogy dolgozod fel ezt érzelmileg? Mi segít neked?
Nem fér bele még egy gyerek, ha szeretnénk megmutatni ennek az egynek a világot, és igazán jó oktatást, jó életkörülményeket biztosítani neki és magunknak is.
Viszont olyan nagyon szeretnénk gyereket még. Az eszemmel persze tudom, hogy nem fér bele, ha a már meglevő kicsinknek biztos jövőt szeretnénk adni (és persze magunk is kényelmesen élni), de érzelmileg meg nagyon nehéz, vágyunk egy újabb gyerekre.
Minden ismerősünknek több gyereke van, de nekik vagy belefér, mert gazdagok, vagy nem törődnek előre ilyen dolgokkal, hogy jó oktatás.
Én félek tőle, hogy elmegy felettünk az idő és mégis be kellett volna vállalni. Szorongok amiatt is, hogy vágyunk rá mindketten, csak a pénz miatt nem lesz. Nem látom a jövőnkben azt, hogy a fizetésünk annyival nőne, hogy négy ember is ugyanúgy ellegyen belőle, mint három.
Mi segített nektek, ha ilyen helyzetben vagytok?
Én is egyke vagyok, a fiam is az. És aki egyke, annak lehet mondani, hogy milyen jó egy tesó, de fogalmunk sincsen róla. Ez olyan, mint amikor megakarnak győzni arról, hogy milyen finom pl. a sült pók, hát lehet, hogy finom, de soha nem kóstoltam, így nincsen összehasonlítási alapom. Ergó nem is hiányzik. És válltig állítom, a fiamnak sem. Láttam már nagyon rossz testvéri kapcsolatokat is, szóval az sem mindig fenékig tejfel.
Ettől függetlenül, soha nem voltam magányos, mindig rengeteg barátom, barátnőm volt, és van is, olyan is, akire az életemet is rábíznám. A fiam is szintén társasági ember, soha nem volt egy sarokban búslakodó, magányos gyerek.
És igen, az anyagiak. Persze, lehet, hogy nem attól lesz boldog, hogy mindent megkap tőlünk, lakást, kocsit, drága sulit, stb, de azért egy szülőnek, -így nekem is- nem kis nyugalom, hogy nem kell albérletben tengődnie, tescós zsemlét vacsoráznia hó végén, és rácsodálkoznia a tengerre 24 évesen.
Nem egyszeru ez, valamit valamiert, nektek kell eldontenetek, hogy mi a legfontosabb.
Azert a maganvelemenyem az, hogy egy gyereknek nem a magansuli, meg a fizetett egyetem jelenti elsosorban a boldogsagot. Anyukam diakhitelt vett fel, es megoldotta, a ferjemmel mindketten dolgoztunk az egyetem alatt, a megelhetesben segitettek minket azzal, hogy lakhatast biztositottak, de a keresetunkbol is fenn tudtuk volna tartani magunkat. Sajat erobol lett lakas, auto. Nyilvan nekunk elony volt, hogy elobb el tudtunk kezdeni valamivel felretenni, de anelkul sem haltunk volna ehen, es max kb fel evvel voltunk igy elorebb. (En egy allamilag tamogatott es egy fizetos kepzesen vettem reszt, a fizetoset nagy reszben magamnak fizettem a keresetembol). Ha most belegondolok, hogy amiatt ne legyen masodik gyerekunk, mert csak belfoldi nyaralas es allami suli johet szoba akkor, az egyetemet meg esetleg maganak kell fizetnie, hat en nem tudnek lemondani rola. A szegenyseg szerintem nem itt kezdodik. Ha van teto a fejunk folott, folyo viz, aram, ennivalo, 6 havi felretett penz, es nem doglunk bele fizikailag es lelkileg a munkaba a ferjemmel, tudunk minosegi idot egyutt tolteni, neha nyaralni egyet, akkor en nem tudnam a gyerek utani vagyamat elcserelni a maganoviert, suliert, kulfoldi nyaralasert. En 19 evesen lattam eloszor a tengert, az egyetem melletti munkambol lett ra penz, nem erzem, hogy lemaradtam volna barmirol is.
"Mondjuk, ha félreraktok havi 100 ezret és elszórakoztok a kényelmetekre még egyszer ennyit, akkor inkább vállalnék még egy gyereket."
Valaki írta ezt előttem, pont erre jutottunk mi is. Tipródtunk sokáig, hogy legyen-e, a szívem akart, az eszem azt mondta, hogy most olyan tökéletes minden, lazán, kényelmesen élünk, futja mindenre, elrakni is tudunk, nem kell spórolni, belefér, hogy tízezreket elcsesszünk hobbira egy hónapban stb. És hogy ha lenne még egy, vissza kéne venni. Egy darabig úgy voltunk, hogy nem lesz több gyerek, jó így.
Aztán az is megtörtént, amit egy másik előttem szóló említ, hogy felmerült a terhesség gyanúja, végül negatív lett a teszt, és szomorúak lettünk mindketten megkönnyebbülés helyett. Átbeszéltük a dolgot, és hát tulajdonképpen nem arról van szó, hogy centizgetni kéne a pénzt, meg a családit várni remegve, hanem csak arról, hogy kicsit átgondoltabbak legyünk, és ne vegyünk meg mindent első felindulásból, ész nélkül, azonnal. Szóval belevágtunk, 10 hetes vagyok, nagyon várjuk a babát, a 3 éves lányunk meg odáig van örömében, hogy neki testvére lesz, pedig korábban nem hiányolta. És ettől még el fogunk tudni menni nyaralni, és a magántanár is bele fog férni, meg a minőségi cipő stb. is.
Szóval mi végül nem tudtunk beletörődni. Igazán ez a kérdés annál lehet kérdés, akik egy gyerekkel filléreznek hónap végén. Aki jól él, és csak a luxust félti, az annyira nagyon azért nem akarja azt a gyereket. Tudom, mert mi is így voltunk egy ideig.
Mi 2 gyereket vállaltunk még csak 1 van 4 honapos felvettük a csokot lett ház de egyébként is 2 őt szerettem volna.
Egyik ismerősöm megbánta hogy kb már 18 volt a gyerek és egyke hogy ő ugyis hamar kirepül és nincs kissebb gyerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!