Ha anyagilag nem fér bele két gyerek, hogy dolgozod fel ezt érzelmileg? Mi segít neked?

Ha ez lenne a jó döntés, akkor nem kéne feldolgoznod. Azért tipródsz, mert szeretnétek még egyet. Őzintén, ha az észérvek, meg a magánsuli miatt nem lesz második, mikor beleférne amúgy, akkor nem fogsz ebbe sose belenyugodni. A gyereknek nagyobb érték egy tesó, főleg felnőtt korban, mint az utazások, oda elmehettek kettővel is és ő is nagy korában, de egy tesót most kell megadni neki. Ha okos a gyerek bármilyen suliban tanulva sokra viszi majd. Én nem győzködném magam az érzelmeim ellen, mert nincs értelme.

Én sem akartam második gyereket. Nálunk nagy korkülönbség volt, nem volt normális testvér kapcsolat. A pároméknál volt, ő akart testvért. Most már én is belátom, hogy jó döntés volt. Nem, nem a felnőtt koruk miatt, mert simán a pakliban van, hogy szétszélednek stb., hanem a gyerekkoruk miatt. Bárhová megyünk én sajnálom kicsit az egykéket, mert gyereknek gyerek a barátja. Nyaralásnál is, hiába püfölik egymást egész nap, azért sokkal jobb, hogy ott a testvére.

Szerintem akármennyi pénzed van, mindenképpen kevesebb jut majd a többedik gyereknek, úgy hogy ha nincs komoly anyagi gond nálatok, akkor nem is érdemes ezzel foglalkozni. Vannak 2-3 milliós éves díjjal általános iskolák, gimik, mi nem oda fogjuk iratni a lányunkat és nem kap majd 20 évesen budai villát, de ettől még nyugodtan lehet testvérkéje.

Nem vagyok tini. 30 feletti vagyok. Mondom ezt ugy hogy van tesom de mi nem beszelunk csaladi okok miatt... anyamekkal sem tartom a kapcsolatot, kavzi nincs csaladom, igazan sose volt addig se mig beszeltunk, annyi hogy mar ugye no contact. Es bizony latni es erezni bizonyos helyzetekben hogy mas ha van es mas ha nincs... vannak olyan dolgok amiknel szep es jo hogy mi a fetjemmel tenyleg jol vagyunk halistennek de o akkor sem verrokon. Ahogy az o anyjanak nem en vagyok a gyereke, a keresztanyamnak szinten stb nyilvan nem fog ugy hozzam allni sose mintha az lennek.. nem lehet potolni egx rokont a legjobb kapcsolatban sem. Ha az ember valasztas ele kerulne a rokonat valasztja, ha aldozatot kell barmiylen modon is hozni szinten, akinek elsokent segit az ember minden korulmenyek kozott az szinten egy rokon vagy csak elmondani olyat amit mondjuk anyosnak aposnak nem, esetleg ferjnek/felesegnek sem stb.. stb.. ezer millio elethelyzet van. Egy baratnak se tesz meg annyit az ember mint egy rokonnak, mert az mas.

Pont ugyanezen agyaltunk mi is sokáig, uh megértelek. Végülis megbeszéltük, hogy nem lesz kistesó, már kezdtünk beletörődni, aztán múlt hónapban nem jött meg. Biztos voltam benne, hogy baba van a dologban, vegyes érzelmeim voltak. Mikor megláttam, hogy csak egy csík van, nagyon elkeseredtem. A férjemen is láttam, hogy szomorú volt. Néhány nap múlva leültünk, és megbeszéltük, hogy csinálunk tesót. Szóval, a kérdésedre válaszolva, mi sehogy sem tudtuk elfogadni.

Jo hat 16-os nekik nem azon mulik hogy esznek e honap vegen vagy sem

19, ha tudnál olvasni, nekünk se azon múlik. Átlaggyerekből még beleférne a büdzsébe pár, de betegből még egy nem.