Egy ilyen beszólás után hogy mondjam meg neki, hogy terhes vagyok?
A férjemmel 2 éve vagyunk házasok, megbeszéltük már a kapcsolatunk elején, hogy nem akarunk babát. Ő ebben sokkal biztosabb volt, mint én akkor 20 évesen. Telt az idő és tényleg nem is hiányzott, sosem éreztem a vágyat, hogy jaj de jó lenne babázni.
Egyetemre jártam, államvizsgáztam, esküvőt szerveztem, sokat járunk szórakozni, utazni és ha kisgyerekes, babás barátokkal találkoztunk, vagy jöttek hozzánk, miután ketten voltunk, mindig megjegyeztük, hogy milyen jó, hogy nekünk nem kell így élnünk.
De terhes lettem... Vasárnap csináltam tesztet, holnap megyek orvoshoz. Még nem mondtam el a férjemnek, mert végülis lehet, hogy mind a három teszt hibás volt és ez egy tévedés, de azért valljuk be, hogy elég valószínű a baba.
A férjem tegnap viszont megjegyezte, miután elment két kisgyerekes barátnőm, hogy ő fél nap után felkötné magát a nappaliban, ha így kellene élnie... De én az utóbbi két napban szinte meggyőztem magam arról, hogy gyereket akarok, már gondolkoztam azon, hogy milyen nevek illenének a nevünkhöz, vajon hogy nézne ki.
Lehet, hogyha nem lettek volna pozitívak a tesztek, sosem gondolkozom ezen. Félek megmondani a férjemnek, hogy terhes vagyok és hogy akarom is a babát. Pedig amúgy tökéletes a házasságunk, egyetértünk mindentben és szeretjük egymást.
Ő idősebb nálam (42 éves), én 27 leszek májusban.
Sehol nem írtam olyat, hogy nem védekeztünk. Az pedig nem az én dolgom, hogy ezen az oldalon ki milyen módon védekezik... Tegnap regisztráltam ide, nem olvasgattam a többi kérdést.
Ha ő nem akar babát semmiféle képpen, akkor nem tartjuk meg. Szeretem és sosem válnék el tőle, sokkal fontosabb nekem a kapcsolatunk.
Ha elveteted, de a szíved mélyén akarod a gyereket, akkor egy idő után tönkremegy a házasságátok.
Mert elvette tőled, amit akartál.
Akkor mi a kèrdès?? Holnap mèsz orvoshoz, egyeztetsz időpontot ab-ra ès kèsz!
Nem is èrtem, mit nyavalyogsz itt, hogy te "hogy terhes vagyok és hogy akarom is a babát"
Nekem van sajat gyerekem, imadom, a vilag legjobb dolga, semmiert se cserelnem el ezt az eletet!
De a mai napig sirva kitudnek szaladni a vilagbol mas gyerekeitol 😃😃
Szoval hajra elore beszelj a ferjeddel oszinten!
Nekünk van egy 13 hónapos kislányunk.
Őt terveztük, nagyon szerettük volna, meddőségi kivizsgáláson is voltunk mikor 6 hónap próbálkozás után sem sikerült. Aztán mikor először hallottuk a szívverését a 7 hetes ultrahangon akkor mindketten elpityeredtünk a boldogságtól.
Férjemmel mindketten egyet értünk abban, hogy ő a legjobb dolog az életünkben, egy igazi kis csoda, de örökmozgó, nem alvó, rossz evő baba lévén mi úgy döntöttünk, hogy nem lesz kistesó, mert ő így is minden időnket lefoglalja, mióta megszületett kb. 3x volt csak saját esténk, az is 1-1 mozi volt amíg a szüleim vigyáztak rá a babóra.
Többször is előjött a téma, hogy legyen-e második baba, főleg nagyszülőktől jött a duma, hogy "egy gyerek nem gyerek", meg hasonlók. Mi viszont mindig megegyeztünk abban, hogy nem szeretnénk több gyereket, de legalábbis még most biztosan nem, majd talán 3 évvel később visszatérhetünk rá.
Na hát novemberben nem sikerült gyógyszer mellett teherbe esnem?
Először el sem hittem, aztán gondolkoztam rajta, hogy a férjemnek addig el sem mondom amíg nem biztos, mert mi van ha kiakad. De aztán eszembe jutott, hogy lehet elsőre nem fog örülni a hírnek, de az biztos hogy ennek ellenére nem akarom tőle elvenni azt az érzést mikor meglátjuk a babát az első ultrahangon, halljuk az első szívverést. Úgyhogy elmondtam. Elsőre azt mondta hogy ez nem jött jókor, és hogy azért amíg az orvos nem támasztja alá addig reménykedik hogy tévesek a tesztek, de ha valóban terhes vagyok, akkor a másodikat is úgy fogja szeretni mint az elsőt.
Most vagyunk a 11. hétben, és már izgul hogy fiú-e vagy lány, folyton felhozza hogy mi legyen a neve, és volt olyan éjszaka amikor felkeltett megkérdezni jól vagyok-e mert azt álmodta hogy valami történt a babával és nagyon megrémült.
Tehát ha tényleg annyira stabil a kapcsolat ahogy leírod, akkor szerintem nem lesz ott gond. Mondd el neki nyugodtan, lehet elsőre felkavarja, de idővel biztos hozzá fog szokni a gondolathoz, és ő is izgatott lesz.
Ja, és én most 28 vagyok, férjem pedig 43, tehát nálunk pont annyi a korkülönbség mint nálatok, és neki is első házassága, és első gyereke volt a manócskánk ;)
Milyen anyagi biztonság?!
Amiért valakinek idősebb párja van, akkor tuti a pénzéért van vele?
Mielőtt megismerkedtünk, akkor is jól éltem, nélküle is menne ez a szint. Bármilyen hihetetlen, nem az van, hogy nélküle az utcára kerülnék.
Nem az érdekelt, hogy vajon elhagy-e, mi lesz a kapcsolatunkkal.
Arra lettem volna kíváncsi, hogy milyen módon mondjam meg, pl. valami aranyos ötletnek örültem volna. Nem arra, hogy biztos egyedülálló anya leszek, stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!