Ti mit tennétek ebben a helyzetben?
20 éves vagyok, a barátommal 14 hónapja vagyunk együtt. Kb 10 hónapja mióta szexuális életet élünk fogamzásgátlót szedek. Mindennap beszedtem, nem voltam beteg vagy olyan dolog ami csökkentené a hatását.
Teherbe estem most vagyok 9.hétben.
A barátom mellettem áll teljes mértékben. A szüleinknek elmondtuk, az szülei mivel tudják hogy gyógyszert szedek mellettünk állnak ès felajánlották a segítségüket. Az én szüleimmel sajnos nehezebb a dolog, mivel külön vannak két külön választ kaptunk. Abban egyet értenek hogy nem akartuk es tettünk is érte, viszont egyikük abortuszt mondta egyből másikuk teljesen elzárkózik a segítségtől is.
Mind a ketten iskolába járunk ez az utolsó évünk (szakmán).
Mindig is abortusz ellenes voltam, de nem tudnánk neki úgymond semmit adni a szereteten kívül csak szülők segítségével.
Attól félek még hogy abortusz után lelkiekben összetörnék vagy esetleg nem lehet többé gyerekem, szeretnék gyereket de nem most csak ha mar biztos a háttér és minden más.
Ti mit tennétek?
En egyre inkább sajnos az abortusz felé hajlok nem akarok rosszat a gyerekemnek es lehet így lenne neki a legjobb. :(
"Azt se,hogy a jól működő kapcsolatok 80-90%-a nem éli túl az aboruszt."
Forrás? Én nem tudok ilyen statisztikáról, legalábbis hivatalos forrásból. Ellenben látok a környezetemben nem egy olyan kapcsolatot, amiben volt az elején (friss kapcsolatban) abortusz, és már évtizedek óta együtt van a pár. (Pl. a szüleim házassága is ilyen, meg a gimis legjobb barátnőmé is). Egy JÓ kapcsolat pont túléli.
19!
Nekem sosem volt abortuszom, esélyes hogy már nem is lesz, nem vagyok mai csirke. Egyszer voltam terhes, tervezetten, megfelelő anyagi háttérrel, nem anyám nyakára szültem.
Támogatom az abortuszt, azt, hogy a nem tervezett, nem kívánt terhessegrol donthessen a nő, végig gondolva, meg van e minden, ami a FELELŐS GYERMEKVALLALASHOZ kell. Nem, ez nem az anyam/anyósom háza, nem az ő fizetése, nem segély, nem nyomor
Mi megtartottuk hasonló helyzetben. A (most már) férjem elment dolgozni suli mellett. A kicsi 1,5 éves korában bölcsibe ment, akkor én is találtam munkát. 5 éves volt amikor elköltöztünk (anyukáméknál éltünk), 8 amikor lediplomáztam.
Igen, a szülők nyakára vállaltuk. Szerencsére ők nem bánták. Látták, hogy nem fogunk visszaélni a helyzettel. Anyukámnak volt abortusza, azt mondta ha egyetlen porcikám is tiltakozik, ne csináljam.
Mondjuk nálunk ezek a dolgok természetesek, segítjük egymást a családban. Amikor anyósomat műtötték, ide költözött lábadozni. Férjem nagypapájára évekig főztünk, minden másnap vittük neki az ebédet. A szüleimnek minden évben felvágjuk a fát fűteni. Ha a családban széthúzás van, ha csak muszájból segítenek a szülők az nehéz helyzet. Én tudtam, hogy nem fogják a fejünkhöz vágni.
én megtartanám. már csak azért is, mert voltam a te helyzetedben.
20 évesen lettem terhes, még tanultam, igaz a párom dolgozik, de nem keres valami sokat.
Ha a szülőksegítenek, és a párod dolgozni fog, akkor igenis el tudjátok tartani a gyereket. Plussz a baba után kaptok anni pénzt, amennyit a pici igényel:pelusra és eetleg tápszerre ez elég (tapasztalatból mondom). És ha mindkettőtökek van szakmája, miért ne találnátok munkát? akár te is később, kisgyerekesként? nem kell az ördögöt a falra festeni.
# 28: Ezen kívül még két "tesóm" volt, akikkel anyám spontán elvetélt.
És nekem is volt három vetélésem, pedig nekem nem volt abortuszom soha az életben.
Nem minden gyerek születik meg, aki megfogan, ez a természet rendje. Ha valaki ettől megzuhan, azzal komoly gondok lehetnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!