Ti is úgy éreznétek ebben a helyzetben, hogy lehet jobb lenne szakítani a párommal?
20 éves vagyok, a párom 21. 3 és fél éve vagyunk együtt. Nem tervezett terhesség volt, de én mindig is akartam gyereket, és örültem neki. A párom nem örült, ő el akarta volna vetetni, de én nem voltam rá képes. A terhességem nagyon nehéz, sok probléma volt eddig is, és a párom nagy segítség volt eddig mindenben. Viszont soha nem beszél a babáról, soha egyszer se simogatta meg a hasam, nem lehet vele beszélni arról, hogy mi lesz miután megszületik.
Anyukámmal élek, és úgy volt, hogy ő is ideköltözik amikor megszületett a fiunk, de már nem vagyok abban sem biztos, hogy velem akar lenni.
Egyre többet eljár a haverokkal, nem lehet vele beszélni. Vannak problémáink (többek között ezek amiket leírtam, de van más is ami már régóta probléma), amiket nem lehet megbeszélni vele. Én járok pszichológushoz, megkértem, hogy jöjjön el velem, mert lehet a pszichológus segítene megbeszélnünk a dolgokat, de nem akar jönni, és rávenni meg nem tudom. Arra gondoltam ezután, hogy írjunk akkor egymásnak leveleket, amiben leírjuk a problémáinkat, hogy mi bánt, miket érzünk, miket gondolunk (főleg a babával kapcsolatban). Ebbe belement. Én megírtam a levelem neki, de ő nem írt nekem. Illetve odaadtam neki, hogy olvassa el amit írtam, és ez már 3 napja volt, de még mindig nem olvasta el. Kétszer belekezdett, de nem jutott a végére. (Azt mondja azért, mert "túl hosszú lett, túl sokat írtam". 5 oldal lett.)
Én ezek után már nem tudom mit tegyek. Nagyon szeretem őt, és megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy szakítunk. De úgy érzem, hogy ő nem boldog velem, és inkább lenne a haverokkal, mint velem.
Őszintén szólva én belefáradtam a próbálkozásokba. Úgy érzem, hogy menthető lenne a kapcsolatunk, ha ő is hajlandó lenne dolgozni rajta, de úgy érzem, hogy neki nem olyan fontos ez a kapcsolat, mint nekem. Nem akarom, hogy boldogtalan legyen velem. Utálom, hogy állandóan csak várok és várok, hogy jöjjön és együtt legyünk, utálom, hogy nem tudom mire számíthatok, hogy amikor megszületik a fiunk mi lesz.
Kétségbe vagyok esve, nem tudom mit tegyek. Ti mit tennétek a helyemben? A legnagyobb probléma, hogy arra se tudom rávenni, hogy beszéljük meg a problémákat.
Köszönöm a válaszokat!
20N (33 hetes kismama)
válasza:
válasza: válasza: válasza:5 oldalas panaszlevelet írni egy férfinek nem túl nyerő dolog. Ahogy pszichológushoz rángatni sem. Azt írod, törődik veled. Egyelőre érd be ezzel. Azt, hogy jó apa lesz-e, majd eldönti az idő.
Persze vannak férfiak, akik az első perctől készek az apaságra. Az én párom is ilyen. De mi terveztük és akartuk a babát. A tiéd pwdig ae nem tervezte, se nem akarta.
Hagyj neki időt.
Ráad
válasza: válasza:Belekényszerítetted egy helyzetbe, mégis mit vársz? Persze értem, nyilván a teherbe eséshez két ember kell, de miután teherbe estél, ő nem akarta a gyereket. Neki nem sok beleszólása volt ebbe, te vállaltad. Ami szintén érthető, és senki sem kérdőjelezheti meg.
De a lényeg, hogy te akartad, ő meg nem. És ebben nincs kompromisszum, te döntesz.
Ezek után nem értem miért csodálkozol ezen az egészen.. Egyébként meg 5 oldal?!?! Most komolyan? Kipihenten, örömteli témában is qrva sok. Írd meg neki 1 oldalban, azt majd elolvassa.
Pszichológushoz meg ne rángasd el.. Most az egészben ő csak egy bábnak érzi magát, akit majd te úgy rángatsz, ahogy akarsz. Megfosztottad a saját akaratától. A levelet legalább eldöntheti, hogy nem akarja..ahogy a pszichológust is. Ne nyomulj ennyire.
Várd ki a végét, hátha majd lesz nála változás, de ha már így esett és te ennyire akarod, akkor add meg neki az esélyt. De ne most, hanem majd ha megszületett..
A pocaksimogatásról és beszélgetésről meg.. Mi várjuk a babát, a párom is nagyon, de soha nem beszél a hasamhoz. Ezen meg nem hisztizek, mert tudom, hogy ő nem ilyen. Majd ha meglátja, akkor olvadozni fog, de addig nem, mert nem benne nő.
válasza: válasza:Lehet, hogy nem fog tetszeni,de a véleményem az, hogy az elején nem tisztáztatok semmit! Az, hogy terhes lettél egy dolog, de te ráerőltetted az akaratodat. Nem dönthetett és nem volt beleszólása. Ez megbeszélés kérdése. De itt te döntöttél, így nem csodálkozom, hogy ki akarna hátrálni a dolog mögül, csak még sem tud, valamilyen belső-külső kényszer miatt. Én mindvégig míg én szerettem volna már gyereket, de ő nem mondta, nem erőltettem és védekeztünk.
Amint szabad utat adott, minden hónapban vártuk a nemvárt napjának környékét, hogy tesztelhessek. És ebben a partnerem, párom, támaszom volt! Nálatok ez nem volt meg.
Ha megtudom, hogy terhes vagyok, és én akarom, mikor még nem akart gyereket, simán leléptem volna, ha már egyszer nem akarta, nem kapja meg. De ez én lettem volna...
Nem ismerem a helyzeteteket, nem ismerem a kapcsolatotokat, sem őt. A te oldaladról nézve, igen, szakíts vele sztem. Ebből nem jöttök ki jól, mivel ő csapdában érzi magát és mélyen ezt te is tudod. De ne miattam/miattunk dönts, hanem miattad és a születendő fiatok miatt. A lényeg sztem, hogy ha úgy döntesz, hogy szakítasz, azt is lehetőségnek tálald és nézd meg hogy reagál rá. És ha hezitál, mond ki te a végső szót!
Erről az jut eszembe, hogy:
Ha igazán szereted, engedd el, ha visszajön, a tiéd, ha nem, akkor sohasem volt az!
Remélem megoldódik mihamarabb a helyzetetek!
Szurkolok!
18hkm
válasza:Köszönöm a válaszokat. Mindenképpen megvárom, hogy milyen lesz a helyzet, miután megszületett a babánk, remélem akkor jobb lesz. De amúgy nem azt sérelmezem, hogy nem beszél a hasamhoz/babához, én se beszélek hozzá, szerintem az kicsit fura. Viszont az se normális szerintem, hogy soha, egyszer se simogatta meg a hasam, ha oda rakom a kezét (régebben, hogy érezze ahogy rúg), akkor elveszi amilyen gyorsan csak lehet...
Lehet, hogy az én hibám, hogy nem bírtam elvetetni a babát, de nem bírtam megtenni. És ő is ugyan úgy ott volt, amikor összejött, szóval nem mintha csak az én 'hibám' lett volna. Remélem a szülés után megváltozik a hozzáállása. A 4D ultrahangon amikor először megmutatták a babát, úgy mosolygott, remélem amikor megszületik és végre kézbe veheti a fiát, akkor megváltozik a hozzáállása.
Így is azt mondja, hogy azért jár el ennyit mostanában, mert később úgy se lesz ideje.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!