Természetes, hogy félek a szüléstől?

az utolsó előtti nagyon POÉNOS...hehehehe jót nevettünk.

te még biztos nem szültél.....

Szia!

Teljesen természetes dolog az, hogy félsz a szüléstől. Előre tudni azt, hogy fájni fog nem kellemes dolog.

Én is paráztam rendesen. Akkor azt mondta egy barátnőm, hogy minél inkább közelít a kiírt időpont, annál inkább megváltozik ez az érzés. Igaza lett. Nem mondom azt, hogy elmúlt a félelmem, csak valami más is vegyült bele. Inkább már attól félek, hogy Ővele legyen minden rendben. Még mindig tudom azt, hogy nekem fájni fog, de az elmúlik, viszont a gyereknek ha baja lesz, az maradandó.

Már alig várom hogy túl legyek a dolgon, és itt legyen velem az egészséges kisfiam. Érte minden fájdalmat képes lennék elviselni.

Kitartást, és gyors szülést kívánok!

Egy 41. hetes kismama

én írtam, hogy poénos aki tegnap 17.13-kor írt.

ha nem látod a választ akkor kattintsd be hogy a nem hasznos válaszokat is lásd és akkor ott lesz előtted.

szerinted az nem hülyeség hogy gyorsan szaladjon be az ügyeletre.... meg hogy senki nincs így vele... olvasd el.

de nem is tudom minek válaszoltam most neked...

én is csak azt tudom írni, h persze, h félsz! minden ismeretlentől valahol félünk!

de hidd el nekem, az a csoda, amin keresztül fogsz menni, az tényleg csoda! fantasztikum és megismételhetetlen! csakúgy, mint az első terhesség! ne a félelmeiddel foglalkozz, hanem azzal, amin keresztül mész. ezt a csodálatos első babás élményt már a második baba nem fogja visszahozni. a másodikat, harmadikat, sokadikat is gyönyörű várni és megszüni, de az első az ismeretlen!

persze én sem tagadom, baromira fáj, emlékszem, a poklok poklát jártam meg, de hogy hogyis fájt???? nem tudom! akkor már benne vagy a szituban, és végig kell csinálni, ha fáj, ha nem... egy remek orvos barátom azt mondta, olyan, mintha görögdinnyét kakilnál... szerintem max. sárgadinyne.

egyszó mint száz: a szülés fájdalmaira rögötön nem fogsz emlékezni, míg a gyökérkezelésre a mai napig emlékszem... valószínűleg ezért is szülnék még akár egy hadseregnyi babát is, de gyökérkezelést soha! csak az a kár, h nagyobb esélyem van még gyökérkezeésekre, mint még két három babára... :)

szóval élvezzd a pocakod és gondolj arra,h mekkora megismételhetetlen csodán mész keresztül :) bocs a szentimentalizmusért :)

Természetes, hogy félsz, mert igen, ez elképzelhetetlenül fáj!!! Nekem nem a vajúdás hosszú órái, nem is maga a szülés, hanem előtte az a másfél óra, amíg a tóló fájások jöttek, az volt szörnyű (akkor lehet, hogy megátkoztam volna azt, aki megpróbálja megmagyarázni, hogy a fájdalom a barátom:-).

Aztán a kezembe adták Dóra babát, és mintha egy igazi szappanoperában lettem volna, leszállt a rózsaszín köd a szülőszobára :-D. Senkit és semmit nem láttam és hallottam rajta kívül. Végre ott szuszogott a mellkasomon az én gyönyörű pici lányom. Azóta el sem tudom képzelni, hogy van élet nélküle is. Már három hónapos, de ahányszor ránézek eszembe jut, hogy átéltem egy csodát!

Kívánom, legyen minél könnyebb utad a saját csodádig!

Sok sikert, és hasonló élményeket neked is!