Természetes, hogy félek a szüléstől?

Természetes hogy félsz, sokan így vannak ezzel. Én is féltem, sőt a másodiktól még jobban, mert tudtam mi vár rám.

Próbálj meg nem így gondolni rá, hanem hogy végre láthatod majd a babádat, és az maga lesz a csoda!

A fájdalomra én mindíg úgy gondoltam, mikor rám jött a félelem, hogy nők milliói kibírták már előttem, biztos én is kibirom.

Nem mondom, hogy nem fáj, de mikor megszületik a babád azonnal elmúlik a fájdalom, és csak örömet fogsz érezni.

Én az első gyerekemmel 2 napig, a másodikkal 3 napig vajúdtam, és nehéz volt, de túléltem(fájdalomcsillapítót sem kaptam), és boldog vagyok hogy van 2 gyönyörű gyerekem.

Fel a fejjel, csak pozitívan!

Könnyű szülést kívánok neked.

én 10 hete szültem és ahogy visszaemlékszem én is ezidőtájt kezdtem el rettegni a szüléstől,de csodák-csodája ahogy tényleg közeledett az idő ez az érzés módosult és inkább átment már türelmetlenségbe,hogy láthassam végre a kisfiamat.

A fájdalomtól én is nagyon féltem,ezért én inkább rákészítettem az agyam arra,hogyha fáj akkor az jó mert a testem tudja a "dolgát" és segíti a babót!

4 óra alatt megszültem egy hang nélkül,pedig a végén már annyira fájt,hogy azt sem tudom nagyon mi is történt.

Egyébként nem hittem volna de életem legcsodálatosabb élménye lett a szülésem,minden fájdalmával együtt!

Kívánom hogy neked is az legyen!

Egy Kisfiú boldog anyukája

Én most vagyok terhes az első babócámmal. Érdekes, hogy én nem magától a szüléstől félek, hanem a vajúdástól, meg a gatmetszestől, meg az ilyesmitől :D

Így hullámzóan,néha igen, néha nem. Most éppen nem, de gondolom 35. hét után keményen be fog állni az igenre :D

Szerintem majdnem minden nő így van vele.

én is féltem, fájt is nagyon (nekem) de ki lehet bírni. az lebegett a szemem előtt hogy ha ennek vége, akkor láthatom és magamhozszoríthatom a kisfiamat. csak így lehet kibírni hogy ne félj annyira.

én 2 héttel hamarabb szültem, nem is tudtam hogy aznap szülök. bementem vizsgálatra és rossz lett az NST és mondta a dokim, hogy a baba belekakált a magzatvízbe és azonnal indítás és szülés....

gondolhatod hogy megijedtem, de utána meg alig vártam, hogy vége legyen és lássam.

mikor kibújt akkor megszünt minden fájdalom. én még repedtem is a vágás előtt, sokáig varrtak össze, de akkor is azt mondom, hogy bármikor újracsinálnám a kisfiamért!

hidd el te is így leszel. mindig arra gondolj, hogy minden egyes fájással majd közelebb kerülsz a kisbabádhoz. erős leszel.

én már majd feladtam, mondtam, hogy nem bírom, amikor is jöttek a tolófájások és akkora erő jött belém, hogy 2 nyomásra kinyomtam.

Fel a fejjel, ne félj és szép szülést neked!

minden jót.

4 hós kisfiú anyukája

Szia!

Én is a 31. héten vagyok, első babám várom. Hát én is rendesen odavagyok, de ha lehetne már most mennék.... A szülésznő azt mondta fájni fáj. Nagyon. De bent nem marad, utána meg a baba mindet feledtet. Gondolj arra, hogy gyors, könnyű, boldog szülésed lesz és ez másképp nem is történhet. Hidd el sokat számít és jó hatással van.

Sok sikert nekünk!!!! :-D

Próbálj másképp gondolni a fájdalomra. Próbáld meg, hogy nem küzdesz ellene, hanem várod. Mert a fájdalom jóbarát: egyre közelebb visz a kisbabádhoz.

Én 7 hete szültem, de bármelyik pillanatban újra vállalnám. Fáj, persze. Nagyon is. Aki még nem szült, az elképzelni se tudja. De ez az életben az egyetlen jó fájdalom. Mert értelme van, célja van. Ha erre gondolsz, rengeteget segít.

Én itthon szültem és maga volt a csoda. Pedig 14 órát vajúdtam, én bírom a fájdalmat, de ez semmihez nem hasonlíthatóan iszonyatosan fájt. Mégsem iszonyatként éltem meg, hanem örömként. És bármikor újra vállalom. 3,8 kg-al született a lányom, ő volt a legeslegjobb fájdalomcsillapító. Hihetetlenül boldog vagyok.

Neked is a legjobbakat kívánom. Ne félj, várd, örülj, mert nemsokára egy csodás kis emberkét tartasz a karodban.:-)