Vállalnál úgy gyereket, hogy a párodat kicsit győzködni kell hozzá?

Az én párom is félt attól, hogy milyen apa lesz, szerintem ettől minden férfi fél! De mi tudtunk nyíltan beszélni erről a félelemről és ez segített átlendíteni!

Az exem magába zárta az összes problémáját, és csak a következményeitől szenvedtünk - én is, a gyereke is! Akkor változott a helyzet, mikor lett egy súlyos betegsége, amibe majdnem belehalt. Akkor jött rá, hogy mit veszíthet, és kezdett el érdemben foglalkozni a lányával. Addig olyan "minden mindegy" volt. Törődött vele, de nem volt köztük igazi kapcsolat... olyan semmilyen. Velem meg pláne...

Gyereket úgy nem érdemes vállalni, hogy "mindegy, hogy lesz, nem érdekel".

Ez nekem inkább olyan, hogy a párod látja rajtad, hogy te már nagyon akarsz gyereket, de ő NEM. Viszont ha ezt ki is mondja, akkor rámegy a kapcsolatotok.

Így abban reménykedik, hogy jó sokáig sikerül elhúzni a dolgot, aztán meg csak lesz valahogy, ha becsúszik.

Neki végül is nincs mit vesztenie, nem ő marad ott egy kisgyerekkel, ha meggondolta magát.

Nem, nem és nem vállalnék így (nem is vállaltam).

Bennünk se egyszerre ért meg a vágy a gyerek után, én előbb készen álltam rá, mint ő, de szépen kivártam. Időről-időre beszélgettünk a témáról, arról is hogy ő miért halogatná, nem győzködtem, nem erőltettem (csak annyit mondtam, hogy nagyon szeretném, ha 35 előtt összejönne és ehhez időben neki kell állni, mert nem tudhatjuk). Korrekt ember, nem a végtelenségig akarta tologatni, konkrét tervei voltak. Szépen haladtunk, pipálgattuk ki a dolgokat, megvolt az eljegyzés is és akkor ő mondta ki (nem én adtam a szájába), hogy akkor jöhetne.

Vicc, hogy akkor konkrétan én halasztottam el egy kicsit, mert épp új munkahelyen kezdtem és épphogy csak lejárt a próbaidő, még nem akartam rögtön eljönni, így pár hónap múlva vágtunk csak bele.

És így volt jó! Sose akartam volna máshogy. Sose akartam volna, hogy bármikor is a fejemhez vághassa, hogy "te akartad (jobban), oldd meg magad" (annak ellenére fontos volt ez nekem, hogy nem olyan ember, aki ilyet tenne). Vele együtt akartam gyereket nevelni, nem "majd megoldom egyedül is" módon.

Nem tudom, nekem furcsa ez a ,,nem mondjuk ki"-dolog. A 2-es szerintem azert ir jot, mert ilyen esetben majd kesöbb tenyleg barmelyikötök mondhatja, hogy hat, annyira nem volt ez kimondva, megse akarja igazan, en igy nem mernem bevallalni, de mindenki a sajat eleteben a legkompetensebb, nem fogja tudni neked mas megmondani, hogy mi a jo, csak valoszinüsegeket lehet felvazolni, meg sajat velemenyt irni - es vegülis te arra voltal kivancsi, mert a kerdesed ugy szol, hogy ,,Vallalnal ugy gyereket, hogy a parodat kicsit gyözködni kell hozza?"

En nem vallalnek, de alapbol nem is vallalnek ugy, hogy vagy lesz, vagy nem lesz, ennel egy gyerek szerintem joval nagyobb felelössegvallalast igenyel. En nem akarnek mindig attol felni, hogy akkor majd hatha örül neki megis, vagy mi van, ha nehezebb idöszak van, es lelep. Epp ellenkezöleg, ugy akartam gyereket vallalni, hogy ketten közösen neveljük, barmikor mondhassam, ha ugy erzem, hogy nekem ez most sok, legyszives ma este te csinald a fürdetest/kelj fel hozza, stb.

Mielött belevagtunk, ezeket direkt tisztaztam is, megmondtam a ferjemnek, hogy en ugy vallalok gyereket vele, ha mindketten ugyanannyira kivesszük a reszünket, es egyetertettünk abban, hogy mindkettönknek teljes mertekben kell akarnia.

Nekem kicsit hiteltelen az, hogy szerinted keszen lennetek egy gyerekre, de azert nem akarjatok direktben kimondani. De ez az en velemenyem, lehet, hogy rosszul latom. Kivanpm, hogy tudjatok ugy gyereket vallalni, hogy mindketten teljes szvvel benne tudjatok lenni.

"hogy benne lenne, de győzködnöm kéne hozzá. Még ha véletlen hozzuk össze (ami mondjuk lehet kicsit több időbe telik), akkor annak mindketten örülünk"

Ez hatalmas önellentmondás.

Egyszerűen le kellene ültetni és győzködés helyett megkérdezni és meghallgatni, hogy mik a félelmei. Sokszor az lendít a helyzeten, hogy valaki megfogalmazza a félelmét és máris nem tűnik olyan rossznak. Amíg ez a kommunikáció nem működik, hanem találgattok a másik valós érzéseit, véleményét illetően, addig komoly oroszrulett a gyerekvállalás.

A leírásod alapján egyáltalán NEM biztos, hogy örülne neki. Lehet, hogy pánikba esne és felhúzná a nyúlcipőt.