fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Mikor jön már az anyai ösztön?

Mikor jön már az anyai ösztön?

Figyelt kérdés
Nagyon szerettem volna gyereket, imádom a páromat. Pár hónap alatt össze is jött. Úgy éreztem, fel vagyok rá készülve, ha ránéztem az utcán egy kisbabára, szinte sírtam, hogy milyen aranyos és nekem is kell minél előbb.Mindent elolvastam, mindenre felkészültem-már amennyire egy ilyen dologra fel lehet készülni. Mióta terhes lettem, azóta viszont egyszerűen mást sem érzek, csak dühöt, utálatot az egész terhesség iránt. Pedig alig vannak tüneteim. De egyszerűen úgy érzem, megbántam, legszívesebben visszacsinálnám. Nem akarok gyereket. Nem tudom elképzelni sem a szülést, sem azt, hogy szoptassam, sem azt, hogy otthon legyek vele. Úgy érzem, legszívesebben elmenekülnék a világ végére, de az is megfordul a fejemben naponta többször, hogy megölöm magam...pocsékul érzem magam. Pedig még az elején vagyok, most 6. hetes. Nem tudok aludni, enni, dolgozni,egyszerűen felrobbanok a dühtől, hogy bennem van valami, amit nem akarok, hogy ott legyen. Úgy érzem, átverés az egész, a világ legnagyobb hazugsága, hogy a gyerek örömet okoz...egyedül akarok lenni a párommal, csak mi ketten, nem kell senki más..már most úgy gondolok a gyerekre, mint egy kis piócára, aki elszívja az összes erőmet, tönkreteszi a párommal a kapcsolatomat. Fog valaha változni ez a szörnyű érzés, vagy aki már az elején ennyire utálja az egészet, az utána is csak utálni fogja?
2015. dec. 28. 14:47
❮ 1 2 3
 21/29 anonim ***** válasza:

20: "A terhessèg alatt még probkéma sincs csak a rosszullétek...."


ez egyszerűen nem igaz. lehet, hogy neked csak ezek voltak, de nekem pl. volt amnióm, az egyik iker felszívódott, volt vérzésem is, volt vetélésem is, sok a magzatvizem, a lepényem túl hamar öregszik, stb.


A barátnőmnek 24. héten nyílt a méhszája, kórházban volt toxémiával később hetekig. A legtöbb ismerősömnek (nekem is) már terhesség alatt megmondták, nem várják vissza a köszférás munkahelyére. Stb stb.

2015. dec. 31. 10:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/29 anonim ***** válasza:

Kérdező!

Hogy érzed magad? Mit gondolsz? Mit fogsz tenni?

2016. jan. 1. 14:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/29 anonim ***** válasza:
Te nem az ő terhességéből indultál ki, általánosítottál. de ezek után, amit írtál szegényről: "Egyébként a spontán vetélést sztem örömmel fogadná." nem is vagyok hajlandó már semmit se mondani. szomorú ez az egész, a toleranciád teljes hiánya. végtelenül szomorú.
2016. jan. 1. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/29 anonim ***** válasza:

Ne haragúdj, de a kérdező írta hogy NEM AKAR GYEREKET, VISSZACSINÁLNÁ, DÜHÖT ÉREZ A TERHESSÉG IRÁNT,ÉS HOGY MEGÖLNÉ MAGÁT!


Mindezt azért mert gyereket vár!!!


Milyen toleranciám legyen?!


Nem örömmel és boldogan írtam, csak ez a tény. Ő nem akarja ezt a gyereket nem én. Szted jobb lenne ha öngyilkos lenne?! Mert azon gondolkozik minden nap?!

Nem lenne jobb számára ha a babát vesztené el spontán ő meg tovább élne egészségben és majd évek múlva lenne terhes?

2016. jan. 2. 17:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/29 anonim ***** válasza:
Jajj ne haragudj hogy általánosítottam...a lényeg úgyis ugyan az. Nem neked szólt az üzenet! Plussz akinek nem inge ne vegye magára...
2016. jan. 2. 17:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/29 anonim ***** válasza:

Már nagyon benne vagyok, szóval megpróbálom megválaszolni a fő kérdését.

"Mikor jön az anyai ösztön"


Szerintem mindenkinek más. Nekem a terhesség alatt semilyen ösztön nem volt ( legalábbis nem vettem észre ). Semmilyen érzésem nem volt csak az hogy félek, nem való nekem gyerek és pont ezért szégyeltem is. Pedig imádom a gyerekeket.


Szülés után se éreztem hogy szeretem a babámat, csak azt hogy nekem kell felelősséget vállalnom érte. Esténként meg nagyon elegem volt és nagyon vissza kellett fognom magam... sose éreztem ilyet...fáradt voltam és mérges a gyerekre plussz tehetetlen...sírt csak sírt. Megnyugtattam elaludt, vártam 20percet hogy mélyen aludjon...sikerült. betettem az ágyába és felkelt. Megint sírt. Elaludt 10-20 percre aztán etetés. Iszonyatosan fájt, vérzett. És még mindig nem aludtam. Nem is merem leírni miket gondoltam akkor!


Aztán 6 hetes korára megtanultunk szopizni múlt a hasfájása...ekkor kezdtem érezni azt hogy tudja hogy az anyukája vagyok és kezdtem érezni hogy szeretem, de még visszacsináltam volna az egészet.


3 hós korától imádom. Innentől biztosan te is imádni fogod, DE könyörgöm ha megtartod kérj segítséget hogy legyen energiád és türelmed.


járj el otthonról barátokhoz hogy szabadabbnak érezd magad!


és légyszíves írj hogy tudjuk minden rendben.

2016. jan. 2. 18:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/29 A kérdező kommentje:
Jelentem pát hét múlva elmúlt a kezdeti depresszió, és már nagyon szeretném a babát, meg se fordul a fejemben, hogy bármi rossz történhet! Igaz most se leányálom a dolog mert egyfolytában rosszul vagyok, de legalább lelkileg nem. Nem olvastam az összes választ, biztos sokan elküldtek a fenébe, de nyilván nem az határozza meg, hogy milyen szülő lesz az ember, hogy mit gondol, mennyire depressziós a terhesség első heteiben! Mindenkinek kitartást kívánok, aki hasonló cipőben jár, mint én az elején!Persze nyilván akiket eltartanak meg autóval furikázzák a seggüket és wellness hétvégékre járnak, azoknak van ereje a kezdettől fogva játszani a szentséges nagybetűs Jó anyát, nekem a bkv-n zötykölődve a 8 órás munkahelyemre menet azért megfordult egy s más a fejemben, ami talán nem fordul meg, ha királykisasszony státuszban lennék.
2016. jan. 26. 10:26
 28/29 anonim ***** válasza:
Nekem magamban megvolt a véleményem rólad. Mert én is dolgozó nő vagyok, és bármit megtennék, ha most nonstop hányhatnék, kínoznának a terhességi tünetek, a hormonok, de cserében babát várnék. Biztos vagyok benne, hogy ha 100x ilyen nehéz lenne, akkor sem gondolnék ilyenekre, amiket leírtál. De más helyzetben vagyunk. Nem tudhatom, hogy reagálnék ugyanezen megpróbáltatásokra, ha nekem is csettintésre jött volt a gyerek.
2016. jan. 26. 15:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/29 anonim ***** válasza:

Én idáig sajnáltalak...

Nem volt soha könnyű életem 15éves koromtól dolgozok.

22évesen véletlenül sikerült be a babám pont akkor mikor végre helyre állt az életem anyagiak terén. (Segítettem a szüleimnek)

Heti 7 napot dolgoztam terhesen 9-10 órát.

Étteremben pincérnőként és nem kivételeztek velem...sőt. még emelgetnem is kellett. A 8. hónapomig dolgoztam és soha nem gondoltam azt amit te!


De remélem elmúlt és nem jön vissza a depressziód.

A legjobbakat!

2016. febr. 9. 23:03
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Terhesség kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!