Annyi helyen olvasom, hogy utolsó hónapba előtör a kismamákra a "fészekrakási ösztön" és mindenki takarít és egyebek. Ti hogy vagytok ezzel?

...hát rám csak a szunyálási ösztön tört :) Alig bírtam bármit is csinálni, megviselt még az is hogy az utca sarkán lévő boltig elsétáljak.

Addig pihend ki magad amíg tudod, meglesz a picúr teljesen ki leszel merülve .

Hát de :D Legalábbis nálam így volt, mindhárom terhességénél vártam hogy majd rámtör a pakolhatnék (barátnőm este 11kor állt neki az egész szobát egyedül átrendezni, 2 nap múlva megszült) de én csak egyre jobban nehezedtem el...az első babát túl is hordtam vagy 1 héttel, és még szerencse hogy picike lakásban éltünk így azt nem kellett úgy agyon takarítgatni, bútorunk se volt sok, babának se szereztem be annyi mindent mert nagyrészt kaptuk és semmi tapasztalatom se volt hogy mit hova lenne érdemes tenni mit kéne még megvenni stb.

Gondoltam majd útközben kiderül. Ki is derült:)

A második meg harmadik babánál már pontosan tudtam mit hova hogyan szeretnék, mit kell megvenni előkészíteni bekészíteni stb. viszont azt is tudtam hogy egyre elnehezültebb leszek (főleg a már meglévő 1-2 gyerek mellett) így időben nekiálltam mindent megcsinálni.

Rám nem tört rám semmiféle fészekrakás hirtelenjében.

A második 40+2 re a harmadik 40+3 ra született.

Sziasztok ez az ösztön durva mondjuk én teljesen állatiasan viselkedem:)

Szóval nem tudom melyik fáról jöttek az őseim d emélyen bennünk van.