Ti elítélnétek azt, aki a szülési fájdalmak, terhességi kellemetlenségek, esetleg a karriere miatt béranyát fogadna, annak ellenére, hogy termékeny?

Hogy egy ellenpéldát is mondjak: nekem volt részem lombikban, túlstimulációban, ami 9 nap kórházzal végződött. Hát nem mondanám, hogy kellemesebb volt, mint a szülés, ami 2 óra alatt lement. A túlstimulációnak is van kb annyi esélye, mint egy komplikált szülésnek.

Engem sokkal jobban megviselt a szúrkálás, altatás és a sejtleszívás, mint a szülés.

De tényleg a te döntésed.

Látom, már lefutott a téma, de azért én is leírom a véleményemet, hogy kapj egy támogató hozzászólást is.

Én megértem a problémádat. Szívből irígylem azokat, akik a terhesség "minden percét élvezik", mert én pont az ellenkezőjét éreztem. És ez független attól, hogy imádom a gyerekemet. Kegyetlen rosszul éltem meg, hogy a testem kicsúszott az irányításom alól, beleértve az elején a hónapokig tartó masszív hányingert (amikor zacskó nélkül még a szomszéd bolta sem mertem átszaladni), a végén a torkomat egyfolytában maró savat és hogy napi egy almán éltem, és sokszor az is kijött, mert a gyerek a feszt a gyomromat rúgdosta.

Most megint terhes vagyok, és bár örültem, hogy pozitív lett a teszt arra gondoltam, hogy a terhesség 9 hónapja kivételével bármi jöhet, nem bánom.

Nem bánom én a vágást a hasamon (mert az első életmentő császár lett), az évekig tartó szoptatást (mert az első 25 hónapig kérte a tejemet), túlélem a tizensok hónapig tartó éjszakázást (mert a lányom még most, két évesen is rossz alvó), nem izgat, de a terhesség 9 hónapját a hátam közepére sem kívánom.

Ha kívánhatnék egyet, akkor az lenne, hogy csak tegyék ide a karomba, meg a cicimbe hozzá a tejet. Az sem baj, ha ott a második friss vágás a hasamon.

De sajnos ez nem kívánságműsor. Csak abban reménykedem, hogy mivel minden terhesség más, ez alkalommal megúszom a kilenc hónapig tartó hányingert majd savas refluxot. Meg hogy Karácsonyra túl leszek az egészen, és utána soha többet nem leszek terhes.

Lehet lepontozni.

Én nem ítélem el, de irigylem azt, aki a világ legcsodálatosabb élményeként tarja számon a szülését.

Én nagyon félek minden orvosi beavatkozástól és nekem is megfordult a fejemben, hogy esetleg 1 gyereket megpróbálok megszülni és utána a másodikat örökbefogadom vagy ha lehetőség adódik béranyát fogadok, mivel még ha jó élmény is lesz a terhességem és a szülésem (amit nagyon kétlek), akkor sem akarom többé kitenni magam ilyen szintű lelki és fizikai terhelésnek (a veszélyekről nem is beszélve).

Ennek ellenére szeretnék legalább 2 gyereket és jó szülőként felnevelni őket.

Testvéremnek már van egy kisbabája, ő sem élt rózsaszín ködben a terhesség és a szülés tekintetében, az elején sokat hányt, a vége felé nem tudott nagyon mozogni, komplikációk nem voltak, de nem szerette a terhes állapotot. Érzéstelenítés nélkül szült (mivel a kórházban nincs lehetőség semmilyen fájdalomcsillapításra szülés alatt) és azt mondta annyira fájt, azt hitte bele fog halni. Ordított végig, hogy a folyosó másik végén hallották. Viszonylag hamar felépült, persze a hasa és a mellei soha nem lesznek ugyanolyanok. A gerince is deformálódott valahogyan.

De ő azt mondta, hogy szeretne másodikat és ugyanúgy megcsinálná érzéstelenítés nélkül, mert itt helyben ugye csak ez a kórház van.

Testvérek vagyunk és mégsem egyformák. Ő elképzelni nem tudja, hogy örökbefogadott gyereket neveljen, én meg simán.

Szerintem mindenki csinálja úgy, ahogy szeretné és ahogy tudja. Bárkit elítélni azért, mert fél valamitől és ne adj isten lehetősége van elkerülni és él is ezzel a lehetőséggel, szerintem gonosz dolog.

Kétszer szültem hüvelyi úton. Tök átlagos terhesség, tök átlagos szülés, semmi extra.

Nem volt gáz tényleg, fájdalomcsillapítást se kértem egyiknél se.

De ha választani lehetne, hogy én éljem át, vagy "növesszék akváriumban", ahogy itt valaki írta, én simán az akváriumra szavaznék. Nem azért mert féltem a testem, vagy a karrierem, hanem mert minek szenvedjek, ha el lehet kerülni. Nem vagyok mazochista. És nem érzem magam jobb anyának attól, hogy "ezt is megtettem érted". Ennyibôl akkor jó apa eleve nem is létezhet, mert nem ôk szülnek?

A béranyaságot csak azért nem választanám, mert azzal gyakorlatilag csak másra tolnám a kellemetlenséget, amit igazságtalannak éreznék, ha amúgy nincs rá nyomós okom. De ha mesterséges úton megoldható lenne, akkor miért ne?

Ja, és ha valaki kitalálná a módját, hogy biztonságos módon ki lehessen kapcsolni a menstruációt, azokra az életszakaszokra, amikor az ember nem akar gyereket, arra is elsôk között jelentkeznék. A menstruáció is csak egy tök fölösleges kellemetlenség, ami abszolút nem hiányozna, és nem érezném magam kevésbé nõiesnek, ha nem véreznék minden hónapban.