Ti elítélnétek azt, aki a szülési fájdalmak, terhességi kellemetlenségek, esetleg a karriere miatt béranyát fogadna, annak ellenére, hogy termékeny?

Nem ítélem el, mindenki azt csinál a testével amit akar.

Engem sem zavarna, ha engem pl béranya szült volna, ha szeretetben nevelkedtem :)

Nekem ez furcsa. Abból a szempontból valamennyire elítélendőnek tartom, hogy ez egy önző emberre vall, aki nem képes a saját érdekeit háttérbe szorítani, még a gyereke érdekében sem, egy ilyenből pedig nem hiszem, hogy jó szülő válhat. Nézd meg, amiket írtál indoknak: félek, karrier, kellemetlenségek, fájdalmak. Csupa ÉN, ÉN, ÉN, ÉN, ÉN. Ez így nem megy. Ha anya vagy, nem te vagy az első, hanem a gyereked. Kellemetlen a terhesség? Hát, a kialvatlanság még kellemetlenebb lesz, és az jó eséllyel tovább tart. Vagy a dackorszak, és még lehetne sorolni. Karrier miatt? Akkor mi lesz a szülés után? Neveli bébiszitter? Úgy meg minek gyerek? Szóval én nem értem, és az a véleményem, hogy aki egy terhességet és egy szülést nem bír ki, az nem alkalmas szülőnek, mert bármilyen hihetetlen, még ez a legkevesebb benne, ez a legkönnyebb része a gyerekvállalásnak. És itt természetesen szó nincs arról, akinek nem lehet saját gyereke, mert ő nem önként nem vállalja, mert nem akarja, mert túl kényelmes hozzá, hanem nem tudja vállalni, ami nagy különbség.

Egyébként, hogy őszinte legyek, én nem tudlak megérteni. Soha, semmiért nem adnám oda azt az élményt, hogy kihordhattam és megszülhettem a gyerekemet. Igen, nagyon szar hányni hetekig az elején, nehéz a folyamatos hányinger és rosszullét, a gyengeség, a fáradtság, a pocak cipelése, fáj a szülés, és eleinte kellemetlen a szoptatás, de ennek ellenére is úgy érzem, hogy ez egy csodálatos, hihetetlen élmény, amit nem hagytam volna ki. Nekem furcsa, hogy van, aki önként lemond erről, de persze a te tested, te gyereked, azt csinálsz, amit akarsz.