Ti elítélnétek azt, aki a szülési fájdalmak, terhességi kellemetlenségek, esetleg a karriere miatt béranyát fogadna, annak ellenére, hogy termékeny?

Ki? Aki megteheti. Minél több pénze van valakinek annál elrugaszkodóbbak a vágyai jelen esetben a hisztije.

Ha nem lesz/lenne rá pénzed, nem születik gyereked?

Minden nő fél a szüléstől a fájdalomtól, az ismeretlentől főleg az első szülés előtt ez természetes.

Neked nincs fóbiád a szüléstől :) akinek valóban van az nem olvas a témáról és nem beszélget róla mert retteg tőle és próbálja teljes mértékig elkerülni. Arról nem beszélve, hogy nem így írtad volna ki a kérdést és nem "terhességi kellemetlenségek" vagy a karrier mögé bújnál.

Én nem mondtam, hogy a szüléstől vagyok micsoda anya. Egyáltalán nem vagyok az a típus, aki a szülést teljesítményként látja. Én is féltem tőle, de nem volt vészes.

Én megint leírom: nem magától a szülés néhány órájától leszel anya. Sőt azt sem mondtam, hogy nem lehet belőle jó anya, ha nem ő szüli meg a gyereket, csak azt, hogy szerintem másképp éli meg, nem alakul ki úgy a kötődés már az elejétől kezdve, mintha ő maga hordta volna ki.

Nem állítom, hogy a kérdező hisztizik, szerintem normális, hogy fél az ember az ilyesmitől. Más is fél. De az ember sok mindentől fél, amit még nem élt át, és aztán utólag kiderülhet, hogy nem is volt az olyan nagy dolog.

Nem ítélem el a kérdezőt, úgy csinálja, ahogy neki jól esik. Csak leírtam a saját tapasztalatomat és véleményemet, mert (feltételezem, ha már feltette a kérdést) erre volt a kérdező kíváncsi. Nem tartom se többnek, se kevesebbnek, ha nem ő szüli meg a gyerekét, mert semmi közöm hozzá. Én toleráns ember vagyok, semmi jogom előírni neki, hogy márpedig szülnie kell.

Én sosem voltam olyan, aki minden babához odaszalad, és babusgatja. Nem érdekeltek korábban a gyerekek, nem tudtam bánni velük. Viszont hiszem, hogy a sajátommal szemben azért alakul ki ez a teljesen másféle kapcsolat, mert az enyém, bennem fejlődött. Ha a kérdező nem ilyen típus, lehet, hogy neki nem lesz gondja a kötődéssel.

Ha eljut odáig, hogy aktuális lesz a kérdés, majd eldönti, mit szeretne. Nem másra kell hallgatni, csak magára.

Az én kérdésemre nem válaszoltál.

A lombikhoz szükséges dolgoktól nem félsz? A hyperstimuláció sem biztos, hogy kellemes (bár nem éltem át), és bizony az is lehet veszélyes.

Én írtam, hogy eléggé véresre sikerült a szülés.

Amúgy nekem meg komoly tűfóbiám van, úgyhogy nálam a vérvételes rész volt necces. Szülés közben is azon hadakoztak velem, hogy hadd kössék már be az infúziót, miközben én két fájás közben kapálóztam, hogy biztos van valami szájon át szedhető cucc helyette - komikus volt, na.

A vérvételek egyszerűen úgy zajlottak, hogy beléptem az ajtón, hófehérre lesápadtam, remegve közöltem, hogy én most a behugyozás szélén állok és el fogok ájulni. Lefektettek, én a csempe felé fordítottam a fejemet, a nővér pedig szóval tartott addig. A lényeg az volt, hogy ne lássam a tűt, amíg nincs vége a beavatkozásnak. Utána pár percig ott hagytak, mert a vérnyomásom elmászott a fenébe pszichés alapon.

Egyébként tényleg jó módszer, ha kérdezgetnek közben, konkrétan az egyik nővér matematikai feladványokat kérdezett. Egyszerűen lehetetlen egyszerre számolni és azon gondolkozni, hogy mennyire félek. Az agy egy időben egy dologra képes figyelni, ezzel nagyon szépen ki lehet cselezni. Mire kijött a végeredmény, vigyorogva mondta, hogy már le is vette a vért.

A szülés fizikailag fájt, főleg, hogy én a "ha hazament, vegyen lottót, mert ennek is ennyi volt az esélye" valószínűségű komplikációhalmazt szedtem össze. Viszont pszichésen nem viselt meg.

Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor gyulladt foggal fogorvoshoz megy az ember úgy, hogy három napja nem aludt és a kialvatlanság miatt kicsit más tudatállapotban van. Akkor és ott rossz (fizikailag értve), de utána már eufórikus öröm van, amint kiszállhatsz a székből, hogy jéé, nem fáj már és végeztünk.

Így nekem utólag csak tényszerű emlékképek formájában maradt meg, pozitív vagy negatív érzelmi imprintek nélkül.

Az már inkább megmaradt negatívumnak, amikor hajnali ötkor egy kéz rázogatott és az első pillantásom egy tűre esett - "bocs, most kezdődik a műszakom, le kell vennem egy kis vért". Aztán elájultam, gondolom levette :)