Dohányos anyukák! Ki mennyit szív el naponta? Mennyire féltitek a babátokat?

Mi van a vitaminokkal...neked az amugy sem er semmit.

Nekem nem az a bajom hogy bagozol hanem az hogy le szeretned tenni de meg az anyasag gondolata sem ad eleg erot hozza...ezert vagy gyenge jellemtelen. szinte latom ahogy reszketo kezekkel nyulsz a cigi utan (pedig minden egyes bagonal megfogadod hogy ez volt az utolso mert hat valamifele gyenge anyai oszton csak munkalkodik benned is) es kozben majd megveszel a felelemtol hogy artasz a babadnak vele. Az aki le akar szokni de nem tud es terhes inkabb vett volna a cigi melle egy doboz ovszert is anno mert gyereket a kozelebe nem engednek!!!

Mas anya azon izgul hogy fuszereset evett szoptatas alatt es art-e a babanak, vagy balesetett szenvedett es megutotte a hasat, vagy epp eltemeti szuletese utan onhibajan kivul te meg csinlaod feleslegesen a problemat magadnak.

Kedves dohányos kismamák! Most nekem is íráskényszerem van, pedig nem vagyok megszólítva, én már jóval a teherbeesésem előtt letettem a bagót. Nekem csak úgy sikerült, hogy munkahelyet váltottam, és nem láttam körülöttem állandóan a bagósokat, otthon meg szerencsére senki nem bagózik. Így már könnyebb volt. Szóval nem vagyok egy "akaratcsászár", ezért nem akarok senkit elítélni az agyammal, de a szívemmel alaposan elagyabugyálnék minden kismamát, akinek cigi van a szájában. Ez amolyan ösztönös késztetés. Ugyanaz az érzés, amit ti éreztek, mikor nyúltok a cigisdoboz felé. Esetleg próbáljátok a sokkterápiát, és nézzetek tükörbe, mikor éppen cigiztek. Lehet, hogy könnyebb lesz letenni, aztán mikor jön a késztetés, és az egyik válladon ott ül a kisördög, hogy jaaaj, egy szálat most muszáj elszívnom, és az amúgy is kevesebbet árt, mint használ, akkor ott lesz a lelkiismeret-kisangyal is a másik válladon a cigiző tükörképeddel, ami majd visszatart.

Az elég hülye duma, hogy a kipufogófüst jobban árt, akkor miért ne cigizhetnél. Ezek a kibúvók nem mentesítenek, maximum időlegesen csökkentik a lelkiismeretfurdalást! Tulajdonképpen ez a kérdésfeltevés is vélelmezhető ilyen kibóvókeresésnek, hogy tudd, más se tudta letenni, nem volt semmi baj a gyerekkel stb. Remélem, kedves kérdező, hogy bár biztos oldódott a feszültséged a hasonló helyzetben lévő kismamák bíztatása hallatán, erőt tudsz meríteni azokból a válaszokból, ahol teljesen letették a cigit, és te is követed a példájukat! Minden kismamának kitartást és erőt kívánok ehhez!

Mi a bajod azzal, hogy biztatjuk, le fog tudni szokni? Bármennyire is elítélem személy szerint a dohányzó kismamákat, tudomásul kell venni, hogy ez egy szenvedélybetegség, nem könnyű lemondani róla, és annak a szerencsétlen kis csöppségnek azzal segítünk a legtöbbet, hogy támogatjuk az anyját a leszokásban! Mindenki azt ír ide, amit akar, mindenkinek lehet véleménye, de azért gondoljatok abba bele, hogy ha magára hagyunk egy dohányost, miután leordítottuk és elsoroltuk, mi baja lesz a kicsinek, egy dolog fog történni: újra rá fog gyújtani. Nem azzal teszünk a legtöbbet azért a kicsi babáért, ha segítjük az anyját, hogy abba tudja hagyni a dohányzást? Engem nyugodtan le lehet hurrogni, tény, hogy mindenki másképp gondolkozik erről, és szíve joga lehurrogni, elítélni, lecseszni, de ez nem fog segíteni. Bírom a mai társadalmi kritikát, az egész arról szól, hogy kifejezzük nemtetszésünket, majd a letaposott embert otthagyjuk, mondván megtettük a nevelő célzatú teendőket, a többi minket nem érdekel. Pedig ott kezdődik a valódi segítség, hogy miután leordítottuk a haját, segítünk neki felkelni, helyrehozni, amit elrontott, és egészségesen élni!

Kérdező, nekem mindegy ki mit mondd ezen a fórumon, ha úgy érzed, segíthetek abban, hogy letedd a cigit, számíthatsz rám bármikor. Nagyon nem jó amit csinálsz, nyilván te is tudod, de ha úgy érzed, segítséggel menne a leszokás, megtalálsz, és ha tudok, segítek!

Én 3-4 szálat szívtam, mikor terhes lettem. Azonnal letettem a cigit és szerencsére azóta sem gyújtottam rá, ennek már 4éve. Hazudnék ha azt mondanám, hogy ment mint a karikacsapás, nehéz volt. Ha már nagyon kínzott a dolog, magam elé képzeltem a kis drágámat és erőt vettem magamon.

Mindenkinek szorítok aki erőt vesz magán és harcol a gyerekéért, hogy egészséges lehessen. Hiszen ez a 9hónap az élet alapköve és nem olyan nagy áldozat azért, hogy utána még sok-sok éven keresztül ne legyenek problémái.

Bátran neki kell vágni, küzdeni saját magunkkal és minden reggel belegondolni, hogy ha már a karodban tartanád akkor sem fújnád rá a füstöt és néznéd ahogy köhög tőle.

Nehéz, de ha nagyon-nagyon szeretnénk sikerülni fog, Ő érte, hogy boldog lehessen.

Senki ne adja fel, ha már belevágott:-)Szorítok mindenkinek:-)

Egy gyönyörű 3 éves Tündérke,és egy 34h pocaklakó anyukája.

18:21-es vagyok

Miert teszel fel ilyen kerdeseket ha nem birod a kritikat te szerencsetlen?!