Én alig várom a terhesség nehézségeit (első babánk lenne), mások mért siránkoznak, hogy ilyen meg olyan rossz a terhesség?

Mindenki mashogy eli meg, en az egeszet utaltam igy visszagondolva. Most lehet lepontozni, mert nem a tokeletes anya kepet festem le. Orulj neki ha neked tetszik, de engedd meg, hogy masoknak is meglegyen a velemenyuk. Kotelezo mindenkinek ujjongani a terhessegtol? Most ez lesz az uj dili? Azert majd terj vissza a szulesed utan es ne egy idilli kepet alkoss, hanem ird le az igazat.

Amugy boldog babavarast!

Sokszor nem rajtad múlik, hogy éled meg a babavárást, én 2-szer 2 hetet voltam bent a klinikán, veszélyeztett terhes vagyok, nem hiszem, hogy ez is velejárója a várandósságnak. Gondolhatod, hogy én sem így képzeltem. Persze nagyon várjuk és szeretjük a babát, de nagyon nehéz volt az az időszak, sokat idegeskedtünk, hogy ne legyen baj. És az elején a rosszullétek, olyan mintha hónapokig másnapos lenne az ember, fáradt a gyomra kész van, ne haragudj, de ebben mi a jó? Nagyon bele lehet fáradni, nagyon megviseli az embert a folyamatos rossz közérzet, persze akinél ezek nincsenek, tünet nélkül viselik a terhességet, nem is fogják megérteni azoknak, akiknek kijut a "jóból".

32 hetes

Szia!

Azt mondod "elso babank lenne".

Magyarul fogalmad sincs meg arrol h milyen a terhesseg.

5 honapos a fiam a ferjem mar mondogatja a kistesot de nekem meg eszem agaban sincs legalabb 3 evig.

Az elso 4 honapba szinte semmit se ettem,csak piritost tudtam magamba gyomoszolni,fogytam 4 kg-t es idegeskedtem h ha en nem eszek vajon mit ehet odabent az en kincsem.

Aztan a terhessegem alatt volt tobb ajulasom.Meg 37 hetesen nagy pocakkal is elvagodtam.Utana az aggodalom h vajon serult-e a baba amiatt h elestem.

Szoval en is azt tanacsolom h elobb eld at az egeszet aztan oszinten mond el h milyen volt.

Ezzel nem megbantani akartalak de a kerdesed eleg provokativ volt.

Egyet értek az előttem írókkal. Szerencsés az, akinek csak "kellemetlenségei" vannak a terhesség alatt. A 37. hétig én is így voltam, végig dolgoztam, járkáltam ide-oda, ügyintézés, vásárlás, barátok, költözködés stb. Mindenki azt mondta, milyen jól bírom a terhességet, főleg hogy egyedül vállaltam a babát. De a 37. héten a baba elkezdett nyomni egy ideget a medencémben, és azóta szó szerint menni alig bírok. Van, hogy sírva kelek ki reggelente az ágyból, annyira fáj, de olyan is volt, hogy összeestem az éles fájdalomtól egy rossz (korábban megszokott) mozdulat miatt.

Ez nem azt jelenti, hogy az ember nem várja a terhességet és a babavállalást. Mint a sok hozzászólásból is látszik, sokaknak nem csak az átlagos kellemetlenségei vannak a terhesség alatt, hanem komoly problémák is felléphetnek, amik akár fájdalommal is járnak, mint az én esetemben is. Ennek ellenére mindenki elviseli a nehezét is, és ha valakinek annyira rossz, hadd siránkozzon, attól még ugyanúgy szereti a babáját.