Én alig várom a terhesség nehézségeit (első babánk lenne), mások mért siránkoznak, hogy ilyen meg olyan rossz a terhesség?

Nem mindenki egyforma. Inkább majd akkor mondj véleményt te is, mikor túl vagy az egészen. :)

Biztos nem séta galopp, de valamit valamiért. Nem?

Imerősödnek nem éppen kedves "anyai" a megnyilvánulása!

Az én babam 6hetes,a terhesség problemamentesen alakult és szebb dolgot nem is kívánhattam volna,ez a legcsodálatosabb dolog az Életben!Mindenkinek át kell élnie 1x!...és ha már vállatad,akkor felelőséggel tartozol,nincs min nyivákolni :O)

Miért siránkoztam a vége felé? mert 34 hetesen vese gyulladsáom lett, egyébként insulinos diabéteszes voltam, a vese gyulladással jöttek fájások, ami kitágította a méhszájat, a vérképem annyira össze omlott, hogy a 37 héten megindították, de addig már haza sem jöhettem. Itthon pedig egy 4 évesem várt szomorúan :(

Hát ezért siránkoztam, és nem kívánom neked, hogy ilyen legyen a vége, de majd akkor is így vélekedj, amikor már semmi sem egyszerű, és minden olyan nagyon nehéz.

Ne szóljátok le a kérdezőt!Szerintem igaza van!Én a 36. hétben vagyok és egyáltalán nem siránkozom!Van néha rosszabb időszak(2x kelek fel éjszaka,de előtte egyszer sem,feszül a hasam)de amúgy semmi!

De a kérdezőnek mondom,hogy általánosságban tényleg úgy van,hogy amig kicsi a baba addig a gond is kisebb!De ez relativ!Mindenkinek más és mindenki másképp éli meg!

A terhesség 2 trimesztere klassz:)...utána viszont már egyre nehezebb minden... még a levegővétel is...rád telepedhet a depresszió is...ha megszületik a pici,a 4óránkénti etetés sem olyan könnyű ám!Közben a férjeddel is törődnöd kell,ugyanúgy szeretgetni mint a terhesség előtt!!!!

Hidd el aki gyermeket vállal,viseli a nehézségeit...személyiségfüggő is,hogy ki milyen nehezen,vagy könnyen vészeli át!

Mikor még nem tudtam, hogy milyen a terhesség én is így gondolkoztam. Most már 9 hónapos a lányom. A terhességem szörnyű volt, 20 hetesen vesegyulladásom lett, ami kismamáknál sajna gyakori, megnyílt a méhszájam, és 33 hetesen visszatartásra kellett mennem. A visszatartás az az, hogy mire a szülőszobába kerülsz mindenki könyékig nyúlkál benned, és amikor a szülőszobán vagy infúziót kötnek be. Ott feküdtem fájásokkal, 12 óra hosszat egyedül elfüggönyözve étlen szomjan, ja és nem mehettem ki a wc-re, ágytálba kelett. Mire felkerültem a patológiára alig éltem. De még így is csak 5 napig tudták a babámat bent tartani.

34 hétre született 2350g-al. Tüdőgyulladása lett, és 4 napig inkubátorban volt és meg sem foghattam. 8 nap múlva hazajöhettünk, de mindig azon aggódtam, hogy vissza nem kerüljünk. Már minden rendben van Hála Istennek, így visszagondolva megért minden könnycseppet, egy következő terhességet meggondolok.