Tudom jól hogy miért mondta ezt a párom. Annyira bánt hogy azóta csak sírok. Szerintetek túl reagáltam? (5 hetes vagyok)
A párommal már jó ideje együtt vagyunk. Más dolgokat akartunk az élettől. Én egy kisbabát ő meg csak egy lakást ahol majd együtt lakhatunk de ne legyünk házasok és ne legyen kisbabánk se. Annyira félt attól hogy nehogy teherbe essek hogy hónapokig-évekig nem feküdtünk le rendesen nehogy becsússzon. Persze én rágtam a fülét a baba ügy miatt. De mindig azt mondta várjunk. Nekem rosszul esett, de szeretem őt így belementem hogy várjunk. Tudott róla hogy nekem ez minden vágyam. Aztán decemberben közölte hogy jó legyen, már ő is szeretné ezért karácsonyra baba ruhákat kaptam tőle. Azóta egyszer így van a dologgal, egyszer úgy. Én mondtam neki hogy csak akkor vágjunk bele ha akarja. Egyszer így egyszer úgy.
Egy hete kiderült hogy 5 hetes terhes vagyok. Látszólag örült neki és bizakodik hogy minden rendben lesz.
Ma nagyon összevesztünk a lakás témán mert nagyon rosszul vagyok mostanában és persze minden más gond is most zúdult rám. A kisbabámnak se tudok örülni mert mindig történik valami rossz és napok óta már csak sírok.És mondtam neki hogy nem hiszem hogy lenne erőm reggel órákat sétálgatni a lakás ügy miatt. A veszekedés során azt vágta a fejemhez hogy önző vagyok és hogy persze amit én akarok az élettől azt megkapom. És ezzel a babára gondolt. Mikor mondtam neki hogy tudom jól mire gondolt ezzel a mondatával akkor nem mondta hogy nincs igazam.
Azóta csak sírok és borzasztóan esik. Nem beszél velem, elment dolgozni. Szerintetek túl reagáltam? Hogyan érthetném meg vele hogy mennyire nehéz lett hirtelen minden? Igaza volt?
válasza:szerintem nem a túlreagálással van a gond, meg azzal, hogy fáradékonyabb vagy, hanem azzal, hogy nem igazán gondoltátok át ezt a gyerekvállalás dolgot. nem ugyanazt akarjátok, akartátok az élettől. és az, hogy ő belemegy - nagy kegyesen, hogy ne rágd a fülét - nem azt jelenti, hogy valóban vágyik is rá.
gyanítom, hogy többször vissza fogod még kapni, hogy te akartad a gyereket és ő meg nem.
válasza: válasza:
válasza:Szia!
Nyugodj meg, nem te vagy az egyetlen aki babát vár és hirtelen ezer millió dolog a nyakába zúdul.
Mi 1 évet vártunk a babára és amikor összejött minden más közbe jött, vita-vita hátán, én érzékenyebb voltam a terhesség miatt, a férjem érzékeny volt mert én hisztis voltam stb...
Mind a ketten bepánikoltunk és egymáson vezettük le a feszültséget. Aztán 1-2 hét és kezdtek megoldódni a dolgok.
Segíts a párodnak, a terhesség nem betegség.
Lehet hogy fáradt vagy de én tapasztalatból tudom hogy ilyenkor az alvás sem segít. Menni kell, csinálni kell a dolgokat, nem otthon ülni mert fáradt vagy. :)
Nem rosszból írom ezeket, de én jelenleg másodszor csinálom végig, itt a 10 hónapos kisfiam és nem tehetem meg hogy egész nap aludjak vagy ne adjak neki enni mert fáradt vagyok. :)
válasza:Dolgoznak a hormonok így lehet hogy picit túl reagáltad, de ez szerintem természetes, én 12 hetes vagyok és szegény páromnak annyi mindent ki kellet már állnia, a hangulat változásaim és hisztijeim miatt, hogy nekem rossz bele gondolni.
Beszéld meg a pároddal, megfogja érteni ha szeret, amúgy meg én 100 %- an megértelek hogy reggel nem tudtál volna órákig sétálni, én sem tudtam, és szerintem más sem tudna, ez nem a te hibád, én fel kelni is alig bírtam, nem beszélve a hányingerről, vagy hányásról, na az aztán ki vesz belőled minden energiát és ez így lesz a következő hat hétben is, ahogy belépsz a második trimeszterbe elvileg enyhülni fognak a tünetek / én is ezt várom /, és a párod sem várhatja el hogy ezek után is mindent te csinálj. Még ha csak lakás keresésről van is szó.
Nem vagy önző, neked a babádra kell most elsősorban figyelni. Ne erőltesd meg magad, ha fáradt vagy , inkább dőlj le, az első 12 hét a legrosszabb, bármi történhet és ha tényleg nagyon szeretnéd ezt a babát akkor vigyázz rá! És ne sírj, az is legyengít és lehet hogy a babavárásnak sem tesz jót.
Remélem minden rendben lesz !
Hálásan köszönöm azoknak akik kedvesen és emberien szóltak hozzám most. Nektek mondanám hogy nagyon sokat segítettetek és jobban vagyok. :) Tisztáznék azért pár dolgot:
Rettenetesen nehezen viselem, hogy mivel anyukám beteg így én főzök,mosok,takarítok a kistestvéreim után. Reggel korán kelek hogy reggelit csináljak nekik, amig suliba vannak főzök és takarítok.
Reggeli rosszullétek borzalmasak és egész nap aludnék de nem tehetem.
A lakásügyről annyit hogy elmentem elintéztem a papírokat,telefonáltam össze vissza annyit mondtam a páromnak hogy menjen el ő lebeszélni a dolgokat a tulajjal mert ha még ezt is nekem kell nem tudom mi lesz.
Ő nem az a típus aki amiatt adja be a derekát hogy én csesztettem a baba dologgal. Ha évekig képes volt azt mondani hogy nem és tegyek le róla akkor most is képes lett volna. Sok baba született a környezetében és decemberben ő maga mondta hogy ne védekezzünk. Én vagy egymilliószor megkérdeztem hogy biztos ezt akarod? Így legyen? Mondtam neki azt is, hogy nyugodtan mondja azt hogy nem, lehet sírok és egy dbig rossz lesz de megbékélek vele. Nem hiszem hogy azért én lennék a hibás hogy olyan férfitól akarok gyereket aki semmit nem akar, de szeretem és mindent meg lehet oldani. Nem akartam a kapcsolatunkat csak azért eldobni mert nem egyeznek a vágyaink.
Még egyszer köszönöm azoknak akik segítettek és megnyugtattak. A párommal megbeszéltük és elnézést kért én is bocsánatot kértem.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!