Az örökbeadáshoz kell az apa is?

Mostmár biztos nem 20 hetes vagy¨és biztos mocorog a picur.Egyre erösebben fog.Egy növel vele eggyütt születik a gondoskodás a szeretet kimutatäsa a végtelenségig és az áldozatkëszség.Ez ösztön.Nem véletlen hogy mi szülünk nök.Ezért furcsa ilyet hallani egy lány szájából.Mikor megszülöd szenvedsz majdd érte ës odateszik a hasadra rád néz majdd mint valami verébfióka és egyböl keresi a cicit:D..Sosem fogod odaadni szerintem ha meg igen akkor..Tiszeletreméltó semmiképp.Hiszen itt nem te vagy a ,,mártír"(a nagy lemondó)akit tisztelet illet.Hiszen annak a picinek nagyobb szüksége van rád mint teneked rá(sajnos).Mivel te ,,tudsz" már gondolkodni,következtetni és elválni töle ahogy van ö nem tudja felmérni a helyzetet és csak ugy nélkülözni az anyát a cicit. a biztonságérzetet hiszen annyira védtelenek.Az elsö perctöl kell neki hogy érezze hogy te VÁROD öt.Szegény mit élhet át már most.Egy nö akinek nem lehet gyereke lehet akármennyire szeretetteljes odaadó netán pénzes.Egy olyan kapcsolat ami 9 hónap alatt kialakul(hatna)semmivel nem pótolható.Hiszen azt érzi amit te netán majdd ugy néz ki mint te mindenképp egy darab belöled.A lábamról sem mondanék le csak mert lehet hogy vizszeres lesz megkellpróbálni mindent hátha mégsem lesz az.Kár hogy nem akarod ezt a picit.Szerintem csak akarni kell.Söt elsem tudod képzelni hogy átlagos anyák mikrenem képesek a gyerekeikért.Sajnálom hogy ez hiányzik belöled..És akkor nem beszéltünk a lelkiismeretröl szerintem furdalma amig csak élsz.Mondjuk az elég büntetés is szerintem..Túlságosan beleéltem magam már megint a helyzetbe:D.De ez most ugy kikivánkozott.égnek álló haju vagyok:(

Szia! Mi szeretnénk egy babát örökbefogadni, írtam is neked mailt, több mint egy éve várunk babára, nagyon szeretnénk szülők lenni! Mindent megadnánk neki és szeretnénk! Komolyan gondoljuk küldünk képet találkozunk személyesen! SOkat szenvedttünk már szeretnénk ha végre boldog család lehetnénk! Kérlek ha tudsz írj nekem és válaszolj!

Sziasztok! Nem tudom olvassa-e még ezt a forumot valaki de én irtam utoljára us az örökbeadónak. Mi akkor összeismerkedttünk és 3 hónapon át tartottuk a kapcsolatot és jártunk orvohoz és azt mondhatom nagyon közel kerültünk egymáshoz. Nagyon megszerettük egymást és igen mi lettünk kislány szülei!! Végig bent voltam a szülésnél és nagyon boldogok vagyunk! Igen vanak még csodák és tündérmesék a mienk az volt. Nagyon szeretjük ezt a lányt és soha nem felejtjük el hiszen általa lettünk család!! Köszönjük neked!!!!

Hát ez szuper! Gratulálok Nektek! Sok boldogságot!!!

Nagyon örülök, hogy jól végződött a történet. A pici lány sorsa a legfontosabb, hogy szerető családban nőhessen fel. A véleményemet továbbra is fenntartom: tisztelem az ilyen bátor lányokat, mint a kérdező, akik abortusz helyett az életet választják a magzatuknak. Követendő példa ez a történet, mert az élet győzött, és a pici egy boldog családba kerülhetett.

Aztamindenit! Gratulálok!