Vajon tudom majd úgy szeretni, mintha lány lenne?

Azt írtad van már egy kisfiad, gondolom őt is szereted, akkor a születendőt miért ne tudnád?

Egyébként valaki írta, hogy örülj, hogy egészséges és igaza van.

Azt hiszem nem vagyok egyedül, de én nem értelek meg. Van két egészséges gyereked, van egy szintén egészséges kisbaba a pocakodban és azon keseregsz, hogy milyen nemű?

A kisfiúkat nem lehet szépen öltöztetni, játszani velük? A kedvenc lányneved meg tartsd meg talomba, hátha lesz 4. gyerek. Ha nem, hát egy névváltoztatási kérelemmel pl. második névként adhatod a kislányodnak. Arra meg hogy mennyire hasonlít két vér szerinti gyerek, semmi garancia nincs. Előttem is írták, hogy két azonos nemű is lehet teljesen más külsőleg és belsőleg, vagy két ellenkező nemű is lehet nagyon hasonló.

És egyébként is hogy a fenébe ne szeretnéd? Most hogy megtudtad hogy fiú, már nem szereted? Attól még a te gyereked, akit közösen hoztatok össze apával és benned fejlődik 9 hónapig. Te vagy az anyukája és kész.

Egyébként az ilyen "óriási" problémáimnál szokta anyukám azt mondani, hogy "Gyerek ide lányom, adok két pofont aztán helyrerázódsz." Tessék összekaparni magad!

Szia. Nekem az előző házasságomból szintén van egy fiú.(13éves).

Mikor megismertem a páromat, és elterveztük, hogy jöhet a baba, nagyon kislány szerettem volna én is másodiknak. Mikor eljött a genetikai uh, és mondta a doki, hogy kisfiú, hát mit ne mondjak, egy kicsit csalódott voltam. A páromnak teljesen mindegy volt, hogy milyen nemű.

Egy pár óra elteltével már teljesen ráhangolódtam, hogy kisfiú lesz. Mikor megszületett, és rámnézett, abban a pillanatban tudtam, hogy ezer lányért sem adnám oda. (5éves)

2,5évet próbálkoztunk a következő babával. Már teljesen lemondtam róla, mikor egyszer nyaralás után pozit teszteltem. Nagyon boldogok voltunk. Én éreztem, hogy ő is kisfiú. Felkészítettem magam lelkileg, hogy ismét nehogy csalódjak. Elmentünk, 16hetesen 4D-re, hogy megtudjam mi a neme, és természetesen rendben van-e minden. Mikor megkérdezte a doki, hogy szeretném-e tudni a nemét, és rögtön rávágtam, hogy persze, de tuti kisfiú. Így is lett. Most 15 hónapos.

Így van három csodálatos fiam, akiket ezer lányért sem adnák oda. A lényeg, hogy mindhárom egészséges, és örülünk neki, hogy ők vannak nekünk.

Egyformán szeretem mind a hármat.

Nekünk több gyermekünk már nem lesz, úgyhogy beletörődtem, hogy én fiús anyuka vagyok:))

Hidd el, amikor megszületik, és később vissza fogod olvasni a kérdésedet, te is meg fogsz lepődni azon, hogy valaha ezt a kérdést feltetted. Őt is nagyon fogod szeretni. Bocsi ha hosszú voltam.

Szia!

Teljesen megértelek és hidd el átérzem azt amit most érzel, viaskodsz a lelkeddel. 2009-ben várandós lettem és Én világ életemben csak is lányt szerettem volna, lányos családból származok és így valahogy "belémégett", hogy nekem csak lányom lehet. Na az egész család tutira mondta, hogy ez biza fiú, de nem érdekelt mit mondanak. 12 hetesen elmentünk 4D-re, előző nap csak azt mondogattam a babámnak, hogy ha fiú vagy mutasd meg magad, hogy legyen időm hozzászokni, hogy nem lányom lesz. Első képen megmutatta, hogy ő biza FIÚ. Egy világ dőlt össze bennem. UH után napokig sírtam, persze örültem, hogy a pocakomban van és, hogy egészséges, de küzdöttem. Komolyan 2 hetembe telt mire hozzászoktam a gondolathoz, hogy kisfiam lesz. Cserébe a kicsi nagyon jól viselkedett odabent, soha nem voltam rosszul, nem voltam kívánós, végig dolgoztam és nagyon könnyű, gyors szülésem volt. Amint rátették a hasamra és megpillantottam onnantól nem adtam volna 100 lányért sem cserébe. Azóta eltelt jó pár év , imádom, ügyes, okos, a család szeme fénye, iszonyatosan anyás. Most akkor bőgök mikor odajön átölel, szemembe néz és azt mondja: " Anya Én nagyon szeretlek!". :D

Most újra várandós vagyok és teljesen úgy voltam vele nagyon jó lenne mégegy fiúcska és láss csodát KISLÁNYOM lesz, akinek van egy bátor bátyuskája aki majd megvédi ha kell.

Tudom bármit ír most bárki a lelked háborog, semmit sem fog elfogadni, ezt neked kell napról-napra szépen lassan elfogadni. Azért Én azt mondom örülj neki, hogy egészséges és, hogy már van egy lányod , egy fiad teljesen mindegy mi a harmadik. "Rosszabb " lenne ha 3 fiad vagy 3 lányod lenne szerintem, mert így megtudtad élni milyen egy fiús anyának és egy lányos anyának is lenni!!!

Kitartás 1-2 hét és te leszel a legboldogabb kismami!!! :D

Nem választhatod meg a baba nemét.

Te újra édesanya leszel és csak azért izgulj, hogy egészséges 3. gyermeked szülessen.

Gondolom, nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy beteges amit leírtál. Mindegy, hogy fiú vagy lány, a tiéd és szeretni fogod. Az hogy nem éppen olyan nemű lesz, mint amit vártál? Na bumm... Ez legyen életed legnagyobb csalódása.

Szedd össze magad, mert a kisbabád mindent érez, amit te érzel és verd ki a fejedből ezt a gondolatot.

Gondolj arra, hogy rengeteg pár éveket küzd azért, hogy gyerekük legyen. Hiába az a sok év, a rengeteg pénz, még így sem biztos, hogy sikerül nekik!!! Sajnos rengeteg ilyen megtört embert láttam. Sokszor rámegy mindenük, még a kapcsolat is. A lelki megpróbáltatásokról nem is beszélve!

Szóval örülj neki, hogy neked ezt nem kell átélni soha! Gondolj bele, ha nem lenne még gyereked és ezért a babáért küzdened kellett volna, akkor is így gondolkodnál?