Kezdek kiborulni. Mit kezdjek a beszólásokkal?

Ne foglalkozz velük. Én a másik véglet vagyok, a 12. héttől kezdve pocakom van, első babával. Kb. a 25.-27. héttől mindenki mindenórásnak néz, pedig most járok a 37. héten. Állandóan megy az, hogy "huh, mekkora a hasad", "ti még egyben vagytok?", "biztos ennyi idős vagy?". Utóbbira rendszerint vállat vonok, és közlöm, hogy nem jegyeztem, hogy melyik együttlétnél estem teherbe, ez van, így nézek ki. Nekem tetszik, jó így, nem foglalkozom azzal, hogy mások azt latolgatják, ikrek jönnek-e, vagy suttyomban volt-e már előző terhességem (igen, volt rá példa, hogy megjegyezték, hogy nem arra céloztak, hogy van-e már gyerekem, mert ha elvetettük, az is terhesség... itt felszökött a vérnyomásom), stb.

Ne foglalkozz ilyenekkel. Élvezd csak az állapotod! A kisebb pocaknak is megvannak az előnyei! Ha valaki megkérdezi legközelebb, hogy biztos x hetes vagy, mondd nyugodtan, hogy "Csak tudom, hiszen ott voltam, mikor fogant...". :)

Gondolom a kisbabád egészséges.

Akkor meg? Senkinek semmi köze hozzá.

Az embereknek semmi nem jó. Soha nem fogják azt mondani, hogy normális pocakod van.

Vagy azt mondják túl kicsi, vagy azt hogy túl nagy.

És? Nem alkoholizálsz, nem bagózol, vigyázol a babádra, nincs mit szégyellned.

Cseszegesség azt aki cigizik, vagy iszik.