37 hetes terhesen bevállalnátok így egy ballagást?

Én sem vagyok a "betegség" felfogás híve, nem is érzem magamat annak, bár vannak nehézségeim, de összességében egyelőre nagyon szeretem ezt az állapotot. :) Ennek ellenére gondolom úgy, hogy nem feltétlenül szeretnék én már ebbe így belevágni. (Első baba, nem tudom hetek múlva hogy fogom érezni magam) Nem esik jól lépcsőzni és bár tudok, nem hiányzik, hogy este sötétben óvatosan botorkálva leessek a lépcsőn, vagy bármi. Ha nem is festem az ördögöt a falra, akkor is kellemetlen lejárni pisilni. Anyósom rossz alvó, a fürdő/wc ott van a szobájuk mellett, illetve a vendégszoba mellett, minden wc lehúzással és lépcsőn csörtetéssel ébresszem fel az egész házat? Baromira kellemetlenül érezném magamat, még ha meg is nyugtatnak, hogy nem kell.

Én se tudnék sokat aludni, a ballagást sem biztos, hogy végig bírom állni, jobb lenne itthon maradni.

A szülésen is gondolkodtam, abszolút nem szeretnék ott szülni, pláne nem útközben!

A lényeg, hogy bármennyire is szeretem a párom unokatestvérét, elég jó viszonyban vagyunk, nyaralt nálunk csomószor, stb, azért most még is nyűgnek érezném az egészet.

Én nem álltam le magyarázkodni, miért maradnék inkább itthon, a páromat megkérdezte az anyja, hogy miért nem akarok menni (vajon miért???), ő mondta el neki az itt is felsorolt érveim jó részét. Mindezek ellenőre erőltetik. Még az unokatesóék is meglesznek kérdezve, hogy nem aludhatnánk-e náluk, vagy a másik nagyszülőknél, mosdóközelben, lépcsőmentes környezetben, kényelmesen. Egyre jobb... :D

Még vacillálok, de örülök, hogy ennyien egyetértetek velem (ezek szerint nem én hisztizem túl), mégha apróságok is, amiket felsoroltam és csak egy hosszú hétvége, akkor is.